Nem került túl sok erőfeszítésébe, hogy megcsinálja a filmjeit, legalábbis, fizikailag nem okozott neki nagy kihívást. Jean-Claude Van Damme ugyanis gyakorlatilag abból élt meg, amit gyerekkorában megtanult: 11 éves korában az édesapja javaslatára kezdett harcművészettel foglalkozni, és 16 évesen már rendszeresen járt kick-box edzésre, 18 évesen, az első versenyén három kiütéses győzelmet aratott. Akkor a második legjobb harcművész volt a világon.
Chuck Norris intézte el élete első kisebb filmes szerepét, és néhány évvel később már a Véres játékok főszerepéért kisebb vagyont fizettek neki. Jean-Claude Van Damme tulajdonképpen ebből a mozdulatból kereste össze a vagyonát.
Csodájára jártak a terpeszének, ami minden filmjébe bekerült. A kritikusai már akkor megjegyezték, hogyha ez nem lenne, akkor az arcjátékáért biztosan nem kerülne be egyetlen produkcióba sem.
Van Damme a terpeszéből karriert csinált:
Az „egyarcú” színészek sorában sok más nagy sztár is van, mivel Hollywoodban rendszerint skatulyákba teszik a színészeket, de Van Damme nem is bánta, ha nem drámákban kellett bizonyítania.
Napi 10 gramm kokainnal pörögtem a forgatáson, a két film közötti bemutatókörúton, és képtelen voltam leállni. Összefolytak a napok és a hetek.
A Guradiannak adott interjúban néhány évvel ezelőtt mesélte el, mennyire elszámította magát anno. Úgy 15 évig feketilstára került Hollywoodban, és ha a Feláldozhatók második részére sem mondott volna igent, akkor ki tudja, ma hol lenne. Stallone hitt benne, ami meghatotta Van Damme-ot, és bevallotta, hogy fél is az újrakezdéstől. „Nagyon kész voltam annak idején, visszagondolva, úgy viselkedtem, mint egy igazi idióta. Nevetséges.”
Ma már állatvédőként utazik inkább, mint forgatásokra, Van Damme büszke a családjára, noha fia már nem egyszer keveredett zűrbe, lánya teljesítménye viszont méltó a Van Damme névhez.