40 év – jelent valamit neked ez a szám?
Persze, hogy jelent, ez az életemnek a félideje – ha az átlagéletkort nézzük. Ennyi idős korára talán rájön az ember, hogy kell felnőttként viselkedni, létezni, és talán még a teljes önazonosságot is eléri… 40 évesen már nagyjából tudnod kell, hogy mik az elveid, merre vezet az utad és mit akarsz az élettől. Nyilván előbb is, de szerintem a negyedik x-re érsz meg arra, hogy igazán körvonalazódjon az életed. 20 és 30 között megtapasztaltam sok mindent, ezeknek a tapasztalásoknak a begyakorlása volt az elmúlt 10 év, most pedig már megvannak az eszközeim ahhoz, hogy mindent megvalósítsak.
Ennek az időszaknak is megvannak a buktatói, de ha jól csinálod, már a kiegyensúlyozott, harmonikus oldalad kerül előtérbe. Fontos, hogy a testi-lelki harmóniádra már rátalálj ennyi idős korodra – nekem sikerült szerencsére. Produktív vagyok, folyamatosan dolgozom, de már külön tudom választani a munkát és a magánéletet. Illetve, le tudom tenni a munkát. Kialakult az időbeosztásom, megvan, mikor dolgozom ezerrel és mikor foglalkozom magammal. Vannak kőbe vésett dolgaim már, ilyen a heti egy wellness is: ilyenkor magamban vagyok, kint hagyom a telefonom és befelé figyelek.
Fotó: Boldog Attila
Gyorsan eltelt ez a 40 év?
Mindenki azt mondja, egyfajta klisé, hogy az idő milyen gyorsan telik, de én azon vagyok, hogy amennyire lehet, lelassítsam. Próbálom elérni, hogy ne jöjjön el észrevétlenül az életem vége. Amikor üt az órám, azt szeretném mondani, hogy szépen és tartalmasan telt az az idő, ami megadatott. Szeretném megélni a pillanatokat. Sokan csak előre néznek és a jövőre koncentrálnak, pedig meg kell tanulni a jelenben élni. Ezt úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha szereted, amit csinálsz, ha szereted a munkádat és kiegyensúlyozott vagy a magánéletedben. Ha egyikben sem érzed magad jól és folyamatosan menekülsz, akkor nem tudod megélni a pillanatot.
Megünnepled a kerek születésnapokat, nagy jelentést tulajdonítasz nekik?
Abszolút, de csak a kerek évfordulókat, a közteseket annyira nem. A 40-et nagy társaságban ünneplem, leszünk vagy százan: művésztársak, barátok, a családom. Pontosan emlékszem a harmincadikra: akkor meglepetést szerveztek nekem, szűk körben voltunk, nyugisan telt. Ez most nem ilyen lesz, nagy bulit szeretnék.
Fotó: Boldog Attila
Visszatekintesz ilyenkor a múltra?
Egyébként is szeretek visszatekinteni az életem adott pillanataira. Nagyon érdekes különbségeket érzek, de közben ugyanaz az ember vagyok. A saját példámon keresztül próbálom edukálni az embereket, fontos számomra a társadalmi szerepvállalás. Nem feltétlenül azért, mert meg akarok felelni, de lehet, hogy az is benne van. Gyarló lenne az ember, ha letagadná. A számmisztikában a kettes az én számom, a segítő ember száma. Életem egyik alappillére a segítségnyújtás: akkor is belefutok, ha nem tervezem. Engem nem húz le, ha segítenem kell valakin, ha elmondja nekem a problémáit, sőt, feltölt. Ha tehetem, segítek, de nem tudok mindig két kézzel, vagy pénzzel, ezért igyekszem a dalaimon keresztül és a színpadon elmondott kötőszövegekkel emelni a rezgésszintet. Senkit nem akarok tanítani, csupán átadni üzeneteket, amiket én is fentről kaptam, amit fenti erők rajtam keresztül közvetítenek. Mi, előadóművészek ugyanis közvetítők vagyunk, hiperszenzitíven éljük az életünket, ezért nehezebben is éljük meg a világot, amiben élünk. Az élet igazságtalanságai egyre jobban megérintenek, de már sokkal tudatosabban kezelem ezeket az impulzusokat. Ilyenek a kommentelők indulatai, vagy egy ember a közönségből, akinek rossz napja van, ezért úgy szól hozzám, hogy akár magamra vehetném, de ezt igyekszem már másképp kezelni.
Van esetleg valami, amin változtatnál?
Lehet, hogy sokakat meglep a válasz, de nincs. Minden egyes tapasztalás hozzásegített ahhoz az emberhez, aki ma vagyok, ahhoz, amit ma tudok. Nem változtatnék semmin.
Nagyon jó, hogy így látod.
Hiszek abban, hogy minden akkor történik, amikor meg kell történnie és azzal, akivel meg kell történnie. Megcsinálhatsz egy hülyeséget százszor is, akkor is lesz valami új, amit tanulsz belőle.
Fotó: Tóth Vera Band
A 20-30 éves Tóth Vera mit képzelt el, milyen lesz 40 évesen?
Ennyire nem tekintettem előre, nagyjából a harmincas éveim elejéig képzeltem el az életemet. Tíz éve azt gondoltam, erre az időre már családanya leszek, aki nevelgeti a gyerekét és elmegy néha fellépni. Az én életem egy lassabb érési folyamat, de hiszem, hogy mindennek eljön a maga ideje. Ezért nem is gondolkozom azon, hogy 10 év múlva mi lesz. Csakis egzisztenciálisan tervezgetek, hogy legyen félretett pénzem, tartalékom – ezt pedig nagyon nehéz elérni a mai világban. Azt el tudom képzelni, hogy ebből a szempontból rendben leszek, a többit viszont nem akarom előre látni. Gyorsan elment a 30 és 40 közötti idő. Továbbra is kiegyensúlyozott felnőtt szeretnék maradni, aki tudja menedzselni az erőviszonyokat az életében, tudja kezelni az embertársait, szeretnék elismert előadóművész lenni, és egy gyermeket magam mellett látni. Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, eddig nem éreztem az anyaságra való ösztönt magamban, ami volt, azt kiéltem a húgom kislányán. Én úgy is boldog lennék, ha soha nem lennék anyuka, de egy gyermek olyan pluszt ad az ember életéhez, ami megmagyarázhatatlan. Mivel én anyatigris típus vagyok, valószínűleg mindig hiányérzet lenne bennem ezzel kapcsolatban, épp ezért remélem, hogy nekem is megadatik.
A szakmádban elértél mindent, amit annak idején megálmodtál?
Amit a Megasztárban megálmodtam magamnak, azt mind megéltem, megvalósítottam. Bátor előadóművésznek tartom magam, aki minden agymenését meg tudja valósítani. Szeretném azt hinni, hogy még mindig van létjogosultsága a színtiszta művészetnek, elég, ha valakiben megvan a tehetség, a kitartás és a kreativitás, nem kell a felesleges körítés. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a 40. születésnapom alkalmából egy különleges, összművészeti zenei élménnyel készülök, amit egy zenei dokumentumfilm keretein belül valósítok meg. A felvétel helyszíne a budapesti Ludwig Múzeum volt, amit Nemes Márton Techno Zen- kiállításának azon művei között rögzítettek, mellyel nemrégiben hazánkat képviselte a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén.
Fotó: Tóth Vera Band
Különleges produkcióval készül
Ez a Tóth Vera Band produkcióval rögzített live session egy olyan különleges zenei élményt jelent, amely a kortárs művészetek, a zene és a közönség közötti kapcsolódást erősíti. A zenei session célja, hogy hangsúlyozza, a különböző művészek közös munkája előretekintést, fejlődést hoz a kultúrában és lelki, érzelmi síkon is jó hatásai vannak. A közöttük lévő kapcsolódások, együttműködések építőek, maradandó nyomot hagynak, friss energiákat közvetítenek. A zene és a vizuális művészetek határvonalainak átlépése lehetőséget ad arra, hogy egy mélyebb, közös diskurzust indítsunk el a múlt, a jelen és a jövő viszonyáról. A zenei dokumentumfilm Vera munkásságát öleli át, amelybe olyan vendégeket hívott meg, akik az elmúlt 20 évben hozzájárultak töretlen sikeréhez, többek között Dés László zeneszerzőt, Hrutka Róbert zeneszerzőt, Kalmus Felicián csellóművészt, László Attila jazz gitárművészt és Mujahid Zoltán, Kiss Tibi, Pásztor Anna énekeseket.
