Tegnap este Marton László rendező további két áldozata vállalta a nyilvánosságot és merte bevallani, hogy miként zaklatta őket szexuálisan a tanár úr a színházi próbák alatt. A Marton-ügyről Verebes István már korábban is kifejtette véleményét, most a TV2 Mokka című műsorában is megtette ugyanezt.
Verebes István – MTVA Fotó: Zih Zsolt
˝…pedig egy mester, ezeken az epizódokon kívül nagyon sokan köszönhetik neki a karrierjüket, boldogulásukat, tudásukat…˝ – Verebes István így foglalta össze, mire számít Marton szakmai sorsával kapcsolatban. Elmondta, megérti a hosszan tartó szorongást, ami Sárosdi Lillát mozgatta.
Az a problémája, hogy nincs meg a technika arra, hogy egy színházban tapintatosan, de felszínre hozhassák azonnal a hasonló ügyeket, és egészen addig ne történjen ˝üldözés˝, amíg nem bizonyos a helyzet. Azt mondta, őt az érdekli, hogy az emberek félnek – ˝minden intézményben van egy dresszúra˝, és az emberek nem lépnek fel ellene.
Én arról beszélek, hogy nem merjük azt mondani abban a pillanatban, hogy ezt kikérem magamnak, hogy nem vágom pofon, hogy nem mondom azt a színpadon, hogy ezt nem csinálom uram, mert ez ízléstelen. Vagy nem mondom azt, hogy miért tetszik engem fenyegetni? Nem teszem nyilvánossá azt az anomáliát, ami ér engem, és csoportosan nem.
A színházakban mindenki cinkos ebben, hiszen Verebes szerint többen is látják, mi zajlik ott, de együtt nem szólnak, ne legyen kellemetlenségük. Ahogy ő fogalmazott, a színészek méltóságát 40-50 évvel ezelőtt elvették már, amikor meghaltak azok, akik a második világháború utáni időszakban őrizték a méltóságukat.
Én voltam színi igazgató 6 évig, és még egyszer elmondom, azt csinálhattam volna, amit akarok. 20-30-40 éves pályákat söpörhettem volna félre, ellophattam volna a zongorától a forgószínpadig mindent.
ahogyan fogalmazott, Marton ettől még egy mesterember, de mostantól minden más lesz.
Senki nem fogja vállalni, azt, hogy ővele dolgozzon. Ebben a pillanatban én így látom.