Szabó Simon nemrég a Konyhafőnök VIP második szériájában állt helyt, hozzásegítve Dobó Ágit a végső győzelemhez. Mint sok férfiról, róla is sokan gondolhatták, hogy nem tud főzni, hiszen egy férfinak nem a konyhában a helye. Az ilyen és hasonló sztereotípiák miatt is döntött úgy, hogy részt vesz a Playboy Hero kampányban, ahol többek között a sztereotípiák legyőzése mellett tette le a voksát.
„Elsősorban a saját magammal szemben támasztott elvárásokból indulnék ki. A karrierem során többször előfordult, hogy egy szerepválogatáson pont az ellenkezője történt, mint amire számítottam. Mikor úgy készültem, hogy ez a szerep biztos az enyém lesz, és duzzadó önbizalommal érkeztem, nem kaptam meg végül, amikor pedig kevesebb önbizalommal, lelkierővel tettem próbára magam, végül mégis sikerült. Fontos leküzdeni önmagunk beskatulyázását és megtalálni az arany középutat a bátortalanság és önhittség között, egy egészséges önbizalmat, ami másokra is pozitívan hat. Szeretném, ha minden ember rátalálna erre az erőre önmagában” – mondta a színész, aki azt is elárulta, hogy a magánéletében is arra törekszik, hogy ne alkosson előre véleményt, és ugyanezt várja el másoktól is.
„Az én karaktereim amiket megformálok, színházban és filmekben játszom, gyakran előítéleteket szülnek velem szemben. Sokszor az életben is azt a viselkedést, személyiséget várják tőlem, mint a szerepeimtől, pedig ez így nem igaz. Miután megismernek személyesen, akkor jönnek rá, hogy tényleg úgy nézek ki, mint a filmvásznon, de egyáltalán nem úgy viselkedem, mint a szerepeimben. A magánéletben sokszor azt tapasztalom, hogy az emberek nem szeretnek tájékozódni, információkat gyűjteni, hanem egyből megbélyegeznek, előítéletesen állnak másokhoz, társadalmi helyzetekhez. Az lenne a legfontosabb, hogy hagyjuk el a sztereotípiákat és inkább saját tapasztalatainkból építkezzünk és adjunk egy esélyt annak, hogy valami máshogy is alakulhat, máshogy is létezhet, mint ahogy mi elképzeljük” – folytatta Szabó Simon, és egy eddig titokban tartott információt is megosztott a múltjáról:
„Régebben kidobóként dolgoztam, akkor kitaláltam, hogy ne kidobók legyünk, hanem beengedő emberek. Szereztünk egy kis szőnyeget, egyensapkát és egyenkabátot. Amikor jöttek a vendégek, szépen előre köszöntünk, és udvariasan beinvitáltuk őket a szórakozóhelyre. Sokan annyira meglepődtek, hogy alig jutottak szóhoz, nem ezt várták egy kidobótól. Ők erélyes, szigorú férfiakra számítottak, mi pedig vendéglátóként viselkedtünk.”