Az 1842-ben játszódó történetbe egy hollywoodi színvonalú katasztrófajelenetet álmodott a 11 év után újra rendező Sándor Pál. Az ekhós szekéren élő és utazó csoport kilenc tagja mindenestül fordul bele a Tiszába, amit nem lehetett kaszkadőrökkel rögzíteni. A jelenetet medencében, zöld háttér előtt vették fel.
„Tényleg azt hittem, hogy megfulladok – árulta el a werkfilmben a főszereplő, Mohai Tamás , aki a történet szerint eltávos katonaként csöppen az Erdélyből Budapestre tartó társulatba. „Épp egy hordó felé úsztam a filmgyári medencében, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, és akkor le is állították a munkát” – tette hozzá.
Az egylovas szekeret hajtó Végh Péter könnyebb sérülést is szenvedett a forgatáson. „Teljes erőbedobással kelt fel a ló, és úgy lefejelt, hogy röpültem hátra két métert” – idézte fel a színész.
A szekéren ülő művészek is szereztek kék-zöld foltokat. Nagy-Kálózy Eszter is megszenvedett a vízbe fordulással. „Ez valóban küzdelmes jelenet volt. Fuldokolnom kellett, és a ruha is húzott lefelé” – érzékeltette a művésznő, akinek a filmben is Rudolf Péter a férje, akárcsak a való életben.
„Becsültem a Mohában, hogy felvállalta, és ki is mondta, hogy nem bírja tovább” – mondta Gáspár Sándor, aki az Üvegtigris 3. óta nem szerepelt mozis produkcióban. „Számunkra ez egy nagyon nehéz jelenet volt, nem utolsósorban azért, mert legalább hússzor vettük fel, de megérte” – idézi a színészt a Blikk.