Weisz Fanni az elmúlt évek nehézségeiről, édesanyjával való kapcsolatáról is ír.
Fotó: Olajos Piroska/smagpix
„Írok benne arról, hogy gyerekként milyen volt megélni, hogy a siketségem miatt más vagyok, vagy ha újra tizennyolc éves lehetnék, mit csinálnék másképp. Próbáltam úgy felépíteni a könyvet, hogy benne legyen minden, ami velem kapcsolatban érdekli az embereket, és persze, fontos társadalmi témákról is írtam: például helyet kapott egy jelnyelvi ábécé is az utolsó oldalakon. Az anyuval való kapcsolatomról is őszintén írok, ami persze, nem volt egyszerű, sokszor elérzékenyültem, amikor megláttam leírva, hogy mi minden történt az elmúlt években, de jó lezárása volt annak az időszaknak, megkönnyebbültem, amikor kiírtam magamból” – mondta Fanni, aki pár hónap alatt írta meg a könyvet.
