Ahogy az nlc is megírta, Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző 80 éves korában elhunyt. A zongoraművész halálát Sárik Péter zenésztársa jelentette be a Facebookon.
Szakcsi Lakatos Béla (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
A család, a felesége, két fia – ifj. Szakcsi Lakatos Béla és Szakcsi Lakatos Róbert – is gyászolja a művészt. Fia, Robi a Borsnak nyilatkozott életük egyik legszörnyűbb napjáról, amikor édesapjuk tragikus hirtelenséggel meghalt. Róbert elmondta, hogy a zongoraművésznek korábban is volt probléma a szívével, halála azonban tragikus hirtelenséggel jött.
„Nagyon megviseli az egész családot édesapám halála, de főleg édesanyámat, mert otthon történt a tragédia.
Tudtuk, hogy nem volt teljesen egészséges, a szívével többször is volt problémája, mű szívbillentyűvel élt, sajnos infarktusa is volt, ehhez jött még régóta a szívelégtelenség, ez vezetett a halálához” – mondta a lapnak Róbert, aki azt is elárulta, a betegségek ellenére semmilyen előjele nem volt a tragédiának, hiszen pénteken még a Pestújhelyi Közösségi Házban lépett fel Gerendás Péter oldalán.
Róbert azt mesélte, hogy épp Dániában turnézott, egy kompon ült, úton a koncertsorozat következő helyszínére, amikor telefonon kapta a szörnyű hírt, hogy az édesapja elhunyt. A férfi azonnal lemondta a fellépéseit, és visszatért Magyarországra.
„A temetés időpontját egyelőre még nem tudjuk, de az már biztos, hogy a Fiumei úti temetőben helyezzük végső nyugalomra. A kulturális minisztérium saját halottjának tekinti. Mivel nagyon sok tisztelője volt apukámnak, így mindenkinek lesz lehetősége tőle végső búcsút venni, és elkísérhetik az utolsó útjára” – tájékoztatta a Bors munkatársát Róbert.
Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született Budapesten. Kilencévesen kezdett zongorázni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulójaként ismerkedett meg a dzsesszel, és érdeklődése a kötetlenebb műfaj, az improvizáció felé fordult. 1957-től Kovács Andor gitáros együttesének volt tagja, 1968-ban Duka Norberttel és Lakatos Gézával megalakította az LDL triót. 1970-ben tagja volt Pege Aladár nagybőgős kvartettjének, amely a Montreux-i Dzsesszfesztiválon második díjat nyert. Fél évig New Yorkban dolgozott egy magyar vendéglőben, szabadidejében dzsesszklubokba járt, és egy olcsón beszerzett Fender-zongorával tért haza, a hangszert ő használta először Magyarországon. 1972-76 között a Rákfogó, 1980-tól a Babos Gyulával létrehozott Saturnus együttessel, majd a Hungarian Jazz Quartet tagjaként elévülhetetlen érdemei voltak a fúziós dzsessz hazai térnyerésében. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-zongora szakán, és mesterkurzust tartott a Zeneakadémián. Rendkívül sokoldalú zenész volt: játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsesszstandardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben. (MTI)
