Híres magyar műhelyek nyomában: Herend

Az ódon szekrények kincsei

Sokunk családjában akad a szülők, nagyszülők szobájában egy vitrin porceláncsészékkel vagy apró porcelánfigurákkal. Az én szüleim hálószobájában is ott díszeleg egy ódon szekrény, féltve őrzött kis nippekkel, melyek közül egy aprócska porcelánrózsa Herendről származik. Azt már pici koromban megtanultam, hogy erre különösen vigyázni kell, mert értékesebb, mint a kevésbé nívós helyről származó őzike és balerina. Néhány napja végre azt is megláttam, hogyan készül egy ilyen.

Herend nem csupán egy porcelánüzem, hanem olyan kézműves műhely, amelyre mindenki egy kicsit büszkén tekint – és joggal. Az 1826-ban létesített kerámiaüzem hamar komoly nemzetközi hírnévre tett szert, 1851-ben már Viktória királynő is rendelt tőlük készletet. A híres megrendelők közt volt az Esterházy-család, a Rothschildok, II. Miklós orosz cár, de például Diana hercegné is. A mai napig gyakran vásárolnak innen uralkodók, művészek és híres emberek egy-egy szép darabot vagy készletet. XVI. Benedek 80. születésnapjára kapott egy herendi szobrot, Arnold Schwarzenegger pedig kifejezetten gyűjti a herendi porcelánokat, többet is vett már.

A kulisszák mögött

Látogatásomkor először a Porcelánium vezetett sétáján vettem részt, ahol az egész munkafolyamatot végigkísérhetjük az anyag előkészítésétől a kész porcelánig. Először egy rövidfilmet néztünk meg az üzem történetéről, aztán kezdődött az üzemlátogatás, ahol bepillanthattunk a kulisszák mögé. Korongosok és festők munkaállomásain sétáltunk végig, és nyomon követhettük, hogyan lesz a porcelánmasszából kész műtárgy.

A technológia alapjai nem változtak az évtizedek során, így alapvetően ugyanúgy készül a herendi porcelán, mint a kezdetekkor. A folyamat általában egy gipszminta készítésével kezdődik, utána ennek segítségével formázzák vagy öntik a porcelántárgyat. A több részből álló darabokat összeillesztik, majd kiégetik, végül mázolják és festik. A leglátványosabb munkafolyamat ez utóbbi volt, amikor a kirajzolt mintát finom, mókusszőrből készült ecsetek segítségével kitöltik.

A séta éppen élvezhető hosszúságú volt, és bár tartottam tőle, hogy a turisták előtt dolgozó alkalmazottak unottak lesznek (én biztosan az lennék mindennap ugyanazt a műveletet végezvén több turistacsoport előtt), erről szó sem volt: nagyon kedvesen és lelkesen mutatták meg az épp hozzájuk tartozó munkafázist, és szívesen válaszolgattak a kérdésekre is. A mestereket látva kiderül, milyen ügyesség és türelem kell a porcelánkészítéshez, és megérti az ember, mégis mi kerül egy teáskészleten több tízezer forintba. Az sem árt, ha a dolgozónak kötélből vannak az idegei, mert bizonyos munkafolyamatok nagyon hosszasak, és ha az utolsó lépést rontja el az ember, több órai munka is kárba mehet. Nagy örömömre pont láttam egy olyan rózsa elkészítését is, amilyen a szüleim vitrinében van.

Nézd, gyártsd, használd

Átsétáltam a múzeum épületébe: itt látható a világ legnagyobb herendi gyűjteménye, valóban lenyűgöző. A múzeum az eredeti, kétszintes gyárban kapott helyet, ez ma már műemlék épület.

A herendi porcelán legszélesebb kínálatát ígérő Viktória Márkaboltba akkor is ajánlatos benézni, ha az embernek esze ágában nincs vásárolni, hiszen itt is tovább gyönyörködhetünk a készletekben.

A Minimanufaktúrában külön díj ellenében a legkisebbek – de akár a felnőttek is – kipróbálhatják, milyen összeállítani egy kisebb porcelántárgyat vagy kifesteni egy porcelánrózsát. Az elkészült remekművet természetesen mindenki magával viheti emlékbe.

A herendi komplexumhoz tartozik egy kávézó is, ahol kiválaszthatjuk, milyen herendi porceláncsészébe kérjük a kávénkat. Legnagyobb bosszúságomra épp előttem érkezett egy nagy német turistacsoport, az összes süteményt felfalták, így a csodálatos csészében felszolgált cappuccinómat édesség nélkül kellett elfogyasztanom. Ennek ellenére persze nagyon élveztem a drága, elegáns csészéből szürcsölni a kávét. A herendi látogatóközpont sok múzeummal ellentétben mindennap nyitva van, viszont jó tudni, hogy az étterem vasárnap és hétfőnként zárva tart.