Szergijev Poszad (Сергиев Посад) város Oroszország európai részén, Moszkvától 71 km-re északkeletre, a moszkvai kerület egyik járási központja. A főváros környéki történelmi városok egyike, az ún. Aranygyűrű turisztikai útvonal része. Leghíresebb létesítménye a Szent-Szergij-kolostor (Троице-Сергиева лавра, Trojice-Szergijeva Lavra), az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye.
Történelme
Az itteni kolostort egy Szergij nevű szerzetes és testvére alapította az 1340-es években. Szergij atya 1392-ben hunyt el, néhány évtizeddel később szentté avatták. A Szentháromság–Szergij-kolostor évszázadokon át az orosz állam egyik legfontosabb egyházi és szellemi központja volt, a város maga is neki köszönheti létét. A 15–16. század folyamán a környék települései a kolostor tulajdonába kerültek. Köztük volt Klementyevo falucska is, melynek első írásos említése 1419-ből származik. Hivatalosan ezt a dátumot tekintik a város civil története kezdetének.
A 17. század elejét az orosz történelem zavaros időszakként (szmuti) tartja nyilván. A lengyel–litván csapatok a kolostort 1608-tól 16 hónapon át ostromolták, de nem tudták bevenni. Az ostrom idején az itteni falvak elnéptelenedtek. Később helyükön, a kolostor körül és annak igényeinek megfelelően kisebb kézműves-települések (ún. “szlobodák”) alakultak ki.
A 18. századra a kolostor gazdagsága hatalmasra növekedett, de 1764-ben, az egyházi javak részleges kisajátításakor birtokait elvesztette, azokat az államkincstár vette át. II. Katalin cárnő rendeletére 1782-ben megalakult a kolostor kézművestelepeit egyesítő önálló Szergijevszkij (később: Szergijev) Poszad település, melyet ugyanezzel a rendelettel városi rangra emeltek. Egy évtizeddel később elkészült az új város beépítését szabályozó egységes terv. A várost Moszkvával összekötő országutat 1845-ben, a vasútvonalat 1862-ben nyitották meg.
A szovjet időszakban, 1920-ban a kolostort feloszlatták, területén múzeumot alakítottak ki, de egyes épületeit más célokra is igénybe vették. 1946-ban a templomok és más épületek egy részét visszaadták az egyháznak, ezekben újra engedélyezték a kolostor működését. 1930-ban a város nevét egy kommunista vezető emlékére Zagorszkra változtatták, 1992-ben a város ismét eredeti nevét vette fel.
A város néhány műemléke és kolostorának épületegyüttese 1993 óta a világörökség része.
Tudj meg még többet a Balalajka blogról!
