Magának a forrásnak a megléte nem újdonság, hiszen már a római időkben is ismerték. Az egykori római fürdő helyét a 18. században Mikoviny Sámuel vízépítő mérnök fedezte fel újra. A gyógyforrást 1751-es dunaalmási látogatása alkalmából Mária Terézia királynő is megtekintette. Ő bízta meg Torkos Justus Jánost a gyógyvíz elemzésével. Az eredmény szerint a víz alkalmas ízületi, nőgyógyászati, bőrbetegségek, idegi eredetű bántalmak és a gyomor betegségeinek gyógyítására.
Az 1900-as évek elején megnyílt fürdő a virágkorát 1926 és a második világháború között élte, akkoriban a dunaalmási strandon több medence is működött. Az 1960-as évektől indult el a fürdő hanyatlása, amit csak tetézett, hogy a közeli bányák miatt jelentősen csökkent a forrás vízhozama, ráadásul a dunai áradások is kikezdték a fürdő létesítményeit. Felújításra nem jutott pénz, ezért a 80-as években bezárták a strandfürdőt.
A bányászati tevékenység végeztével azonban újra “feléledt” a kénes forrás. Azóta több elképzelés is született a kénes víz kihasználására, de ahogy a lenti – idén januári – videón is látszik, jelenleg a Dunába folyik a forrás vize.
Nézd meg a videót a Termál & Fürdő blogon!
