Manókápolna miatt leállt az építkezés
Miután Izland a világ kilencedik legboldogabb országa, nem mondhatjuk, hogy elkeseredésükben találták ki maguknak a manózást. Talán éppen miattuk olyan vidámak gejzírföldjén.
Tavaly decemberben leállították egy Rejkjavík külvárosába vezető út építését, mert a környezet-, illetve a manóvédelmi aktivisták szerint a tervezett útvonal zavarhatja a sziklák alatt élő manók élőhelyét. A manók kápolnája egy 12 láb magas szikla, mások hitét pedig illik tiszteletben tartani, akkor is, ha manóról van szó. A dilemmát megoldották: egy nő, aki állítása szerint közvetít a manók és az emberek között, tolmácsolta a kérést, hogy a manókápolnát óvatosan helyezzék máshová. A 70 tonnás szikla elmozdításának költsége nem publikus.
 |
| Az útépítők áthelyezik a manókápolnát (Fotó: norsemyth.org) |
Láthatatlanok és rosszul öltöznek
Az izlandiak 54 százaléka hisz benne, vagy legalább lehetségesnek tartja, hogy létezik a “Huldufolk”, a rejtőzködő nép. Nem a zöld színű, hegyes fülű, apró ugribugri manókra kell gondolni. Magasságuk a néhány centistől a három méteresig terjed, és a legtöbbünk számára láthatatlanok. Aki viszont látott manót, azt mondja, olyan ruhákat viselnek, mint a pár száz évvel ezelőtti emberek. Tekintve, hogy az izlandi nők szinte azonnal megvásárolják a dizájnerek legújabb kreációit (a világmárkák ezért imádják az izlandiakat), így lehet, hogy a ködben csak néhány ódivatú turistát tévesztenek össze manóval.
A manók azt teszik, mint egykor az emberek: állatot tenyésztenek, kaszálnak, eveznek, bogyót szednek. Vannak papjaik és rendőreik, vasárnaponként templomba járnak. Békés népség, csak tisztelettel kell bánni velük, és nem szabad felrobbantani a sziklaházaikat és templomaikat. Mert akkor elrontják a buldózereket és munkások között baleseteket okoznak. Esetleg megbetegszik vagy meghal a juh, a tehén, vagy éppen egy károkozó ember. Sokan annyira tartanak attól, hogy baj éri őket, ha manó területre építenek, hogy az Izlandi Út- és Tengerparti Hivatal elkészített egy ötoldalas sztenderd választ arra az esetre, ha ezzel kapcsolatban megkeresik őket. Különben pedig jó dolog megegyezni a manókkal, mert szavatartó népség.
 |
| Manók a belvárosban (Fotó: blog.holbrooktravel.com) |
“Manóval szexeltem Izlandon”
A Huldufolk nemcsak a folklórt gazdagítja, hanem a turizmusból élőket is. A repülőtérből a városba vezető úton “Itt manók élnek” táblákkal csábítják a látogatókat egy manófaluba, ahol misztikus zenét tartalmazó cédét, illetve “Manóval szexeltem Izlandon” feliratú pólót lehet venni manómentes otthoni hétköznapokra (azért a beszámolókra kíváncsi lennék). Rejkjavíkban még egy manóiskola is működik.
Az izlandiak szeretnék, ha manóik miatt nem ostobáknak néznék őket, amiért tündérekben és manókban hisznek. Azt mondják, ha a látogató körülnéz, akkor megérti, miért olyan hatalmas az ereje a folklórnak. Köröskörül sziklák, fekete, zord hegyek, működő vulkán, gleccser, a mezőkön gejzírek fortyognak, köpködnek és pöfékelnek, az égen vattaszerű bárányfelhők helyett baljós, vasszürke felhők vonulnak. A sziget szépsége elemi, nyers és brutális.
 |
| Manóház egy szikla alatt (balra), “Vigyázz a manókkal!” – figyelmeztet a tábla (jobbra) |
Érzékeny téma ez a manó téma
Azt érdemes szem előtt tartani, hogy nem mindenki hisz Izlandon a manókban. Érzékeny téma, amelyet néhányan kényelmetlennek éreznek, ha nem izlandi hozza fel. Björk, az izlandi énekesnő egyszer félviccesen azt mesélte, hogy amikor egy zenei producer jön Izlandra és megkérdezi egy bandától, hogy hisznek-e a manókban, aki igent mond, szerződést kap. Na, ez az, ami az izlandiaknak nem nagyon tetszik.Vannak, akik teljesen szkeptikusok. Az egyik magyarázat szerint a manók a hetvenes években jöttek divatba a hippikkel együtt. Az Izlandi Nemzeti Múzeum volt igazgatója szerint a gazdag folklór még nem bizonyíték arra, hogy az emberek tényleg hisznek a manókban, legalábbis nem jobban, mint Tarzanban vagy Harry Potterben.
 |
| A bal oldali képen a reykjaviki manóiskola diplomája, a jobb oldalon pedig a már említett “Manóval szexeltem Izlandon” feliratú póló |
