Ha Firenze, akkor Michelangelo. Ha Michelangelo, akkor Dávid. A világhírű szobor, amit akkor is ismerünk, ha nem tanultunk róla, 1873-ig a Palazzo della Signoria (Városháza) épülete előtt állt, akkor helyezték jelenlegi helyére, a Galleria della Accademia erre a célra épült termébe (Kupolacsarnok), hogy megóvják az időjárás viszontagságaitól és véletlen vagy szándékos rongálástól (villám csapott bele, és zavargások következtében több helyen megsérült). A rettenthetetlenség és az erő szimbóluma lett az erejére és hatalmára egyre büszkébb városállam számára a nagy mester 5,17 méter magas szobra, melyet Michelangelo az 1500-as évek legelején készített. A téren a másolatát tekinthetjük meg.
A Santa Croce nevet viselő hatalmas ferences bazilika puritán belső tere sokként éri a szemünket a csodálatos neogótikus homlokzat látványa után, amely a színes márvány különböző árnyalataiban játszik. Bár a legtöbb látogató Michelangelo, Galileo és Ghiberti síremlékeit keresi fel itt, az oltár jobb oldalán található, Giotto freskóival díszített kápolnák jelentik az igazi csúcspontot. A bazilikát Arnolfo di Cambio tervezte, építése 1294-től és 1385-ig húzódott el, s annak köszönheti a nevét, hogy 1258-ban Lajos francia király Jézust keresztjének egyik darabkáját ajándékozta a városnak.
A firenzei dóm (Duomo) Olaszország legnagyobb és egyben a világ 4. legnagyobb temploma, a világörökség része (az épület 169 méter hosszú és 104 méter széles, a kupola 107 méter magas). A kupola tetejének eléréséhez 463 lépcsőt kell megmászni. A dómhoz a majdnem 85 méter magas gótikus harangtorony, a Giotto tornya csatlakozik. A Duomo terveit Arnolfo di Cambio készítette, majd halála után az építkezést Giotto folytatta. A kupolát Brunelleschi tervezte.
És még mit nézzünk meg? A teljes cikk a Kalandozó magyarok blogon olvasható!
