Riasztó hírekből nincs hiány: év elején történt, hogy egy 51 éves dán turistanő csoportos nemi erőszak áldozata lett Újdelhi egy turisztikailag frekventált részén. Útbaigazítást szeretett volna kérni a múzeumból a szállodája felé, de a megszólított társaság nekiesett. Pár héttel korábban egy taxisofőr erőszakolt meg egy lengyel turistát, aki kétéves kislányával volt Indiában. Isztambulban egy kétgyerekes amerikai nőt öltek meg, egy angol nő pedig az erkélyen keresztül menekült, mert agrai szállodájának tulajdonosa zaklatta. Egyre több ilyen esetről hallani, amelyek kapcsán újra és újra felélénkül a vita, vajon felelőtlenség-e nőként egyedül utazni. “Mindig csak azt hallom: annak a nőnek nem kellene így öltöznie, nem kellene odamennie egyedül… Helló, emberek! Nem gondoljátok, hogy annak a férfinak nem kellett volna megerőszakolnia azt a nőt?” – fakadt ki egy hozzászóló, miután az erőszakos esetek kapcsán a híroldalak kommentelőinek többsége magukat a turistákat tette felelőssé. Mondván, senki nem kényszeríti őket, hogy kitegyék magukat ezeknek a veszélyeknek.
Túrák, irodák csak nőknek
Indiában 2012 decemberében történt egy olyan eset, amely nem egyszerűen utcára vitte az embereket, de az Indiai Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint a turizmust is jelentősen visszavetette (25 százalékkal csökkent az országba érkezők száma). Egy orvostanhallgató lányt – aki a barátjával utazott egy buszon – többen megvertek és megerőszakoltak, majd az összevert párt kidobták a buszból. A 23 éves lány két héttel később belehalt a sérüléseibe. A kamara felmérése szerint a turisták utóbbi időben tapasztalható távolmaradásának az oka egyértelműen a nemi erőszaktól való félelem volt – India, egy időre legalábbis, hátrébb került a népszerű célpontok listáján. Trendfigyelők viszont világszerte egyre fontosabb célcsoportként tekintenek a nőkre. Az átlagos amerikai kalandtúra-résztvevő már nem férfi, hanem 47 éves nő. A nagy vásárlóerővel és utazási kedvvel bíró japán nőket speciális programokkal próbálják Nyugat-Európa országaiba csábítani. A statisztikákból az is kiderül, hogy az egyedül utazó turisták közül lényegesen több a nő, mint a férfi. És itt nem csak a független fiatalokra kell gondolni: egyre több, frissen elvált nő és családanya indul útnak, hogy túljusson élete egy szomorú fordulópontján, vagy csak hogy feltöltődjön, kiszakadjon egy időre a monoton hétköznapokból. Ma már vannak irodák, amelyek kimondottan nőknek szerveznek utakat, például főzőtanfolyammal egybekötött utazást Toscanába, wellnessprogramokkal vegyített utazást Mexikóba vagy jógatábort a Himalájába. Kíváncsiak voltunk rá, hogy a számos előre tudható veszély ellenére miért indulnak útnak nők mégis egyedül. Mi az, ami hajtja őket, és hogyan próbálják meg elkerülni a hibalehetőséget?
Főállású utazók
Akadnak persze – nevezhetjük őket bátraknak –, akik saját szervezésben, hátizsákkal indulnak neki. Ők kivétel nélkül a szabadságot tartják a szólóutazások legnagyobb előnyének: oda megy az ember, ahová csak akar. Van, akinek a vándorélet annyira bejön, hogy a pár hónapos szabadságnak indult utazás szép lassan életformává alakul.
Kate McCulley (Fotó: adventurouskate.com)
A legnépszerűbb női utazási blognak számító Adventurous Kate szerzőjének, Kate McCulley-nek is jól menő állása és kedves lakása volt Bostonban, 26 évesen azonban azt érezte, szüksége van egy kis szünetre. Úgy döntött, spórolt pénzéből Délkelet-Ázsiába utazik, hogy világot lásson, és kiszakadjon az irodai létből. A hét hónaposra tervezett utazásból aztán egy év, majd egy teljesen új élet lett. Négy év alatt Kate 45 országban járt, sőt manapság már meg is tud élni utazásaiból. “Amikor hét hónap után hazajöttem, éreztem, hogy most néhány hónapig biztosan nem tudok nekiállni munkát keresni – meséli Kate. – Még az utazás alatt elkezdtem a blogomat, már akkor bejött belőle valamennyi pénz. Később rájöttem, tulajdonképpen kereshetek ezzel annyit, amennyi nekem elég. Akkor meg miért maradnék otthon, ha elég pénzt kereshetek azzal is, ha folytatom a világjárást?”
Blogjában, az adventurouskate.com-on nemcsak az élményeit osztja meg, és úti célokat ajánl, de inspirálni is szeretné a nőket, megmutatni, hogy egyedül is lehet biztonságosan utazni. Kate-et azóta többen is szponzorálják, magazinokba ír cikkeket, előadásokat tart, és jó érzékkel választ együttműködő partnereket, legyen az utazási iroda, hajótársaság vagy szálloda. Mindez remekül hangzik, de azt mondja, utazni és dolgozni egyszerre azért nem olyan egyszerű. “Ez nem végtelen vakáció, bár tudom, sokaknak úgy tűnik – magyarázza. – Az utazásaim kétharmadában általában dolgozom. Az én módszerem, hogy vagy nagyon lassan utazom, és útközben mindig egy-egy bázisról indulva fedezem fel a környéket, vagy hetekig csak megyek, aztán hetekre megállok valahol dolgozni.”
Magyar világjárók
Itthon is találni izgalmas példákat. Szigethy Eszter végzettségét tekintve építész, de évek óta ő is főállású utazó. Amellett, hogy túravezetőként utakat szervez, és csoportokat visz a világ egzotikus vidékeire, egyedül is sokat utazik, és az élményeiről rendszeresen beszámol blogjában, a modernomad.hu-n. “Az építészet és az utazás sokáig párhuzamosan futott az életemben – mondja Eszter. – Ösztöndíjjal tanultam Dániában, diploma után egy évet dolgoztam építészként Budapesten, majd egy évet Franciaországban. Közben elkezdtem egy utazási irodánál hegymászó- és kalandutakat vezetni. A hétköznapokban építész voltam, hétvégén pedig túravezető. A második év végén válaszút elé kerültem, a kettő együtt már nem fért bele az életembe. Az építészet sokkal kötöttebb lehetőségeket kínált, én viszont kíváncsi voltam a világra.”
Eszter szívesen utazik egyedül, így járta be például Franciaországot, Ugandát, Burmát és legutóbb Új-Zélandot is. “Ha egyedül utazol, befogadóbb vagy, könnyebben kezdeményezel. A helyiek is nyitottabbak, megosztják veled az életüket, több meghívást kapsz, érdekesebb vagy számukra. Emiatt választom sokszor az utazásnak ezt a formáját.” Eszter úgy érzi, ezekből az utazásokból többet tanult, mint bármelyik egyetemen tanulhatott volna – az emberekről, önmagáról, a különböző kultúrákról. “Egy idő után nem a természeti attrakciók vonzottak, hanem az emberek és az, hogy hogyan látják a világot, hogyan gondolkoznak az életről a Föld különböző részein.”
Fotó: Szigethy Eszter
Kikerülni a veszélyt
“Nőként egyedül utazni az esetek nagy részében nem veszélyesebb, mint ha otthon marad az ember” – véli Kate, aki utazásai során igyekszik kerülni az extrém helyzeteket. Az elmúlt évek legrosszabb élménye számára az volt, amikor hajótörést szenvedett Indonéziában. Egy ilyen helyzetre azonban, bármennyire is óvatos az ember, nem lehet felkészülni. Eszter szerint a média és az, hogy a negatív eseményeknek van hírértékük, nagy szerepet játszik abban, hogy ennyire veszélyes helynek tűnik a világ. A külügyminisztériumok próbálnak hasznos tanácsokat adni a távoli országokba utazóknak. A kanadai minisztérium például egy komplett kézikönyvet állított össze azoknak a nőknek, akik egyedül vágnának neki Indiának, a magyar Külügyminisztérium viszont óva inti a nőket attól, hogy egyedül induljanak a kontinensnyi országba. “Az ide látogató turisták az indiai társadalomban folyamatosan jelen lévő és elfojtott erőszakról nem rendelkeznek alaposabb ismeretekkel, nem feltételezik, hogy maguk ilyen helyzetbe kerülhetnek, mivel az országról és lakóiról kialakult idealizált képpel mindez nem találkozik” – írják a honlapon.
Persze a tapasztalt utazóknak megvannak a saját módszereik, amelyekkel megpróbálják minimalizálni a veszélyt. Egy utazó blogger – Journewoman – egyszerű, de hatásos módszert alkalmaz. “Mikor az utazásaim során megkérdezik, mivel foglalkozom, általában azt szoktam mondani, hogy rendőr hadnagy vagyok, és a szabadságomat töltöm. Eddig bevált.”
Dr. Balázs Bernadett geográfus öt évig élt Szingapúrban, és miközben a helyi egyetemen dolgozott, bejárta Ázsiát. Egyedül fedezte fel Indonéziát, Kambodzsát, Malajziát vagy Indiát is, ahol több hónapot töltött. “Indiában megtanultam, hogy vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Igyekeztem nappal utazni, ha mégis éjszakai vonattal mentem, mindig a legfelső ágyat választottam, családi panziókban szálltam meg, ahol jobban figyelnek egy nőre, lehetőség szerint nem utaztam egyedül taxiban, és figyeltem arra, hogy az öltözködésem ne legyen kihívó. Ennek ellenére is voltak olyan helyzetek, amikor úgy éreztem, az angyalok vigyáztak rám.”
Betti szerint az indiai férfiak között általános az a felfogás, hogy az európai, amerikai vagy ausztrál nők mindenre kaphatók, és erre szerinte az ottani média és a filmipar is ráerősít. “Ha beszédbe elegyedtem fiatalabb férfiakkal – meséli Betti –, előbb-utóbb a szexre terelték a szót.” Betti mégis úgy érzi, az indiai társadalom nagy része odafigyel a magányos utazókra. “Egyszer India déli részén, Keralában utaztam egy vidéki buszon, amikor leült mellém egy rosszarcú férfi, aki elég agresszívan kezdett beszélni hozzám. Ez nem sokkal a delhi orvostanhallgató lány tragikus esete után történt. A férfi mondta a magáét, én nem értettem, mit beszél, a busz utasai közül azonban többen is hangosan rászóltak, majd a kalauz is hátrajött, és végül leszállította.”
Biznisz és Bollywood
Nőként egyedül stoppal utazni, erre valószínűleg nem sokan vállalkoznának – még itthon sem. Eszter azonban utazásai során is gyakran stoppol, még az olyan veszélyesnek tartott helyeken is, mint Etiópia. Szerinte így lehet első kézből információt kapni az adott régióról és megismerni az ott élőket. Ha az ember határozott, hallgat a megérzéseire, a józan eszére, és gyorsan tud döntést hozni, elkerülheti a veszélyes helyzeteket. “Egyszer Dél-Franciaországban felvett egy férfi, akiről hamar kiderült, hogy szexmániás, persze célozgatott is arra, hogy tenne egy kitérőt a tengerparton. Én határozottan elutasítottam, elmagyaráztam neki, hogy velem semmilyen szexuális kalandra nem számíthat. A határozottságom teljesen helyretette, letisztultak az erőviszonyok, végül egy jót beszélgettünk, kimondottan szórakoztató sztorikat mesélt az életéről.”
A magányos utazókat persze egyéb, különös ajánlatokkal is hamar megtalálják. Bettit például egy indiai ékszerkereskedő nemcsak feleségül akarta venni, de a drágakőbizniszbe is bevette volna, Mumbaiban pedig bollywoodi filmszerepet ajánlottak neki. “Az utcán szólított le egy srác, hogy lenne-e kedvem szerepelni egy filmben. Egyből nemet mondtam, biztosra vettem, hogy csak a szokásos szédítés. Később mégis piszkálta a fantáziámat a dolog. Szerencsére nem sokkal később megint összefutottam vele, de azért a biztonság kedvéért lenyomoztam, tényleg az-e, akinek kiadta magát.” A forgatás egy barlangnál volt, és egy teljes napig tartott. Bettinek egy holland testvérpárral együtt külföldi turistát, vagyis tulajdonképpen önmagát kellett alakítania. “Egy évvel később, Szingapúrba tartottam a repülőn, amikor véletlenül ráakadtam a filmre. Vicces volt viszontlátni magam egy igazi bollywoodi alkotásban.”
Az utazás örök szerelem, különös tapasztalásokkal és kalandokkal. Ez a szerelem pedig egy életen át végigkísér – vallják mindhárman. Aztán, ha mégis eljön az idő, hogy megállapodjanak valahol, a megszerzett élmények a hétköznapi élethelyzetekben is a segítségükre lesznek.
További érdekes cikkeket találhatsz a Marie Claire Magazin aktuális számában. Keresd az újságárusoknál!
