“A kis település, s azon belül is az utcánk egy nagyon összetartó közösség, mert az egész decemberünk arról szól, hogy egymást hívogatjuk drinkpartykra. Sokszor komoly logisztikát igényel, hogy mindenkinek beleférjen a táncrendbe a bulija karácsonyig. A mi házunk is megtelik vendéggel, 24 szomszéd jön át, s ezzel megkezdődik az ünneplés. Ilyenkor én meglepem a szomszédságot valami magyaros étekkel, mákos bejglivel vagy sajtos pogácsával. Imádják!
A fát sokszor már december elején felállítják az angolok, sőt vannak, akik korábban is. Nekem nagyon tetszik ez a szokás, hamarabb átérzi mindenki az ünnep hangulatát. A falut feldíszítik, szinte csak a hó hiányzik egy idilli karácsonyhoz. Imádunk ilyenkor sétára menni, mert senki nem húzza össze a függönyét, be szabad kukucskálni az ablakokon, meglesni mások karácsonyi dekorációit és feldíszített fenyőjét is.
Az adventi koszorú szerintem errefelé nem divat, mert még az adventi gyertyákat is csak hosszas keresgélés után találom meg. Ennek ellenére én készítek itthon, s minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát.
A Mikulással manapság kezdek gondban lenni, mert Angliában nem december 6-án érkezik, hanem az ünnepek alkalmával, december 25-én reggelre. Eddig minden évben ragaszkodtam hozzá, hogy érkezzen december elején is, de ugye a férjemmel ezt könnyen megoldottuk. Most azonban már nehezebb elmagyarázni, hogy három pici gyermekünk van, akiknek szeretném, ha hasonlóan szép emlékeik lennének, mint nekem voltak. Imádtam a csizmasikálást, a kopogtatást az ajtón, s a zörgős, piros mikulászacskót tele tömve zselés szaloncukorral.
Így most azt találtam ki, hogy december 6-án kitesszük a csizmát, s azt mondjuk, Magyarországról ekkor érkezik a Mikulás bácsi, mert olyan sokfelé kell mennie, hogy ide csak most tud beugrani. Az ünnepekkor pedig majd érkezik az angol Mikulás. Tudom, kicsit sánta az ötlet, de imádott emlékeim így kicsit a gyermekeimben tovább élhetnek.
Mi, itt Angliában nem 24-én este tartjuk a fő ünneplést, hanem 25-én. Ekkor reggel jön a Mikulás, nekem még mindig a Jézuska (bár ezt itt nem tudtam elmagyarázni, csak nézett rám a rokonság, hogy ennek elment az esze, miért jönne a Jézuska?).
Az ünnepekkor én mindig sort kerítek arra, hogy elmenjek a templomba este, itt gondolok az otthoniakra kicsit.
Hogy milyen volt Zsófi első kinti karácsonya, és milyen az angoloknál az ünnepi menü? Tudd meg az Élet sója blogról!
