Azt mondják, a legjobb tavasszal vagy ősszel látni, és legkevésbé sem februárban, a híres karnevál idején. Ugyanakkor azt is mondják, nehogy nyáron menjünk, amikor óriási a tömeg, és legkevésbé sem augusztusban, amikor az olaszok kiveszik a szabadságukat. Szerintem pedig Velence igenis a napfény ragyogásában mutatja legszebb arcát, és mivel egész évben meglehetősen sokan látogatják (25 millióan!), nehéz lenne úgy elképzelni, hogy nem sétál-fagyizik-fotózik rengeteg ember az utcáin, gondolázik és vaporettózik a kanálisokban. Mert hagyományosan ezt nyújtja az Adria királynője, és valahogy az ember azt érzi, hogy egyszer az életben mindezt ki kellene próbálnia.
1. Mert Velencében nincs autó, motorbicikli, kerékpár
Hála istennek! Mert így kényelmesen bejárhatjuk gyalogosan az összes kis utcácskát, sikátort és teret, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény. Van viszont vízibusz (vaporetto), vízi taxi és gondola. A legolcsóbb a vaporetto, de csak akkor, ha bérletet váltunk. Ha egy napra érkezünk a városba, érdemes a 12 órásat megcélozni (20–24 euró körüli ár), hiszen eleve van két utunk, hacsak nem szárnyashajóval érkezünk (óriási élmény, a szomszédos Szlovéniából indulnak egynapos kirándulások!), és kihagyhatatlan egy út a csodás Canale Grandén – életre szóló emlék! Sőt átmehetünk vízibusszal a közeli San Gorgio szigetére, ahonnan láthatjuk madártávlatból Velencét és a lagúnát, vagy kirándulhatunk Burano vagy Murano szigetére is.
2. Gasztroizgalmak Velencében
Érdemes megkóstolni a híres chicetti bárokban a miniszendvicseket (1-2 euróért darabját – a spanyol tapasra emlékeztetnek), fagyizni, gondolázni, megnézni a bronzlovakat a bazilikában, gyümölcsöt vásárolni (vagy egy szelet kókuszdiót) a Rialto piacán, etetni a galambokat a Szent Márk téren (védett állatok, ha bántjuk őket, komoly bírságot fizetünk!).
3. Velencében tényleg kedvesek a helybéliek
Ha eltévednénk (ami elkerülhetetlen a kis sikátorokban) kedvesen útbaigazító, barátságos emberektől kérhetünk segítséget, ráadásul még a boltok eladói is türelmesen, és nem rámenősen igazítanak útba Velencében.
4. A velencei karnevál
A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik, és hamvazószerda előtti napon, húshagyókedden ér véget. A város lakói a hagyomány szerint hajókra, csónakokra szállnak ezen a napon, mert ha a hajnal is a tengeren éri őket, nem lesznek betegek egész esztendőben. Karnevál hercegének bábuját is ekkor vetik máglyára, hogy elkergessék a tél rossz szellemét. (A farsang az ókori római Saturnalia ünnepéből származik, amit a keresztény egyház sem tudott eltörölni, ezért inkább vallásos színezetet adott neki.) 1094-ből említik először a velencei karnevált, amit 1980-ban újítottak meg (minden évben félmillió turistát vonz az esemény). 1869-ben maga Ferenc József császár is járt itt inkognitóban. A program egyik állandó eseménye az Angyalok szárnyalása (más néven: galambröptetés). A harangtorony, a Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősítenek egy drótkötelet, amin lassan lecsúsztatnak egy agyagból készült galambot, ez a Colombina, aminek szétnyílik a közepe, és a tömeg lelkes kiáltozása közben (Viva Venezia) hullani kezd a konfetti és a szalagok egész sora. Évszázadokkal ezelőtt egy fiatal kötéltáncos haladt végig a tér fölött kifeszített kötélen, ezt az eseményt idézi a látványos galambröptetés.
5. Csak innen viheted haza…
…a karnevál világszerte ismert jelképét, Velence szimbólumát: a maszkot. Választhatod hűtőmágnes formájában, falra akasztható díszként, polcra vagy asztalra elhelyezve minden méretben és formában. (A legelterjedtebb az ún. félálarc, a bauta, és a pestisdoktor volt. Még Magyarországra is hozattak Velencéből jelmezeket és álarcokat Mátyás királyunk uralkodása idején.)
| Filmek városa Velencében annyi filmet forgattak, hogy a város legfontosabb műemlékei (Szent Márk tér és székesegyház, Dózsepalota, Sóhajok hídja, Canale Grande és a Rialto híd) annak is ismerősnek tűnik, aki még sohasem járt erre. Feltűnt már Velencében például James Bond (Daniel Craig a Casino Royale-ban) is. Egykor ezeken az utcákon és csatornákban szélhámoskodott Belmondo (Szabadlábon Velencében), és mindent megtudhattunk a velencei hölgyekről (A velencei kurtizán), amit csak lehetett – hogy a legemlékezetesebbeket említsük. |
