Senki ne ijedjen meg, ha a barátai hosszú hétvégézni hívják Szarajevóba és a környékére. Inkább idejében foglaljon szállást! Van ott is pár nagy hotel, de a kisebb szállodák jellemzőek, ahol hamar elkelnek a szobák. Mi egy, a történelmi belvárostól öt perc sétára egy háromemeletes, tízszobás hotelben foglaltunk szállást. Ide érkeztünk meg több mint nyolcórai autózás után. Délután indultunk Budapestről, Mohács után léptük át a határt, elkerültük Eszéket, és autópályán elértünk a horvát–bosnyák határig. Na itt már sötétedett, a kanyargós, kamionoktól zsúfolt bosnyák utakon nehéz volt előzni, alig vártuk, hogy elérjük a Szarajevótól úgy hatvan kilométerre kezdődő autópályát, még ha fizetni is kell érte.
Szóval a hotelnek volt parkolója, a recepciós beszélt angolul, a szoba pedig olyan nagy és modern volt, hogy csak pislogtam. Éjjel tizenegykor még nyitva voltak az éttermek, az utcákon pedig hömpölygött a tömeg. Szinte mindenhol lehet bankkártyával fizetni, de jó, ha van az embernél euró, vagy az automatából felvehető helyi pénz, a konvertibilis márka. Egy ilyen pénz 150 forintnak felel meg, szóval könnyen számoltunk.
6 étel Szarajevóból1. Kétféle bureket lehet kapni a városban, ebből az egyik a kerek, amit úgy szeletelnek, mint a tortát. Van belőle például túrós (nem édes!) és húsos (hagymás, darált húsos). 2. A töltött pljeszkavicát sajttal és kajmakkal töltik meg. A kajmak egyfajta átmenet a túró és a vajkrém, között, van belőle sósabb és édesebb is. 3. Gyevrek, egy húsos étel, amit csípős körözöttel töltenek meg. 4. Ha ustipak névvel találkozol az étlapon, az valójában a csevap, csak sajttal és szalonnával van megtöltve. 5. A razsnjic egyfajta csirkenyárs, bacon szalonnába tekerve. 6. A legtöbb desszert a rétesre vagy a baklavára hasonlít. Ezek dióval, mandulával, mogyoróval készülnek. A lapokat lerakják, minden sort megszórnak, majd kisütik, felvágják és forrón cukorszirupot öntenek rá. Szóval nem olajosak! Jó, ha tudod! Ha valaki az éttermekben szeszesitalt akar fogyasztani az ebédhez vagy a vacsorához, az jól nézze meg, hova ül be: a muszlimok által működtetett helyeken vagy a mecsetek közelében még alkoholmentes sör sincsen! És jobb, ha felkészülsz arra is, hogy vadászni kell, elsősorban a teraszon lévő asztalokra, mert több az éhes száj, mint az asztal. Dohányozni bárhol lehet. |
A temetővel körülölelt Szarajevó
Szarajevóban rengeteg a temető, az 1992–95-ös ostrom alatt 11 ezer ember vesztette életét, őket parkokba, a hegyoldalba temették el. Már a látvány is arra sarkallt, hogy megtudjuk, mi és hogyan történt itt. Nekiindultunk, némi séta után elértünk a várost kettészelő, keskeny Miljacka folyóhoz, ennek a partján, az egyik hídnál gyilkolták meg Ferenc Ferdinándot és feleségét 1914-ben. Szemben egy kis múzeum állít emléket a történteknek, látható itt a trónörököspár életét kioltó fegyver is. A kis múzeum két konvertibilis márkáért látogatható.
A környéken hemzsegnek a kirándulásokat hirdető irodák, melyek a városba és környékére szerveznek túrákat. Mi egy háromórás, háborús túrára fizettünk be. A helybeli idegenvezető srác gyermekként élte át az 1992–95-ös ostromot, így nem csoda, hogy az első kézből hallott történetek miatt ez a három óra igencsak megviselt minket. Először egy, a város fölé magasodó erődhöz mentünk fel, ahonnan tökéletesen látható volt a 400 ezer lakosú Szarajevó: láttuk a történelmi belvárost, a felhőkarcolókat, a panelrengeteget, a hegyoldalra épült új házakat, na meg az ostrom alatt szétlőtt otthonokat. És a temetőket, a rengeteg fehér emlékművet…
A várost busszal átszelve érkeztünk meg az “élet alagútjához”. A bejárata az ostrom alatt a szabad boszniai területen volt egy ház kertjében, nem messze az ENSZ által felügyelt repülőtértől. A kifutópálya alá ástak a szarajevóiak egy 800 méteres alagutat, itt vitték be az élelmet, gyógyszert, fegyvert, ezen keresztül menekítették ki azokat, akik inkább a szabad területen lévő hatalmas hegyekben akarták megvárni a háború végét. Videofilmek segítenek megérteni a történteket, a belépőjegy ára 25 euró.
Szarajevó belvárosának nyüzsgése, a keresztény templomok harangzúgása, a muszlim hívők imádkozása és az a kézzel fogható és látható tény, hogy négy vallás követői békében élnek itt, valamennyire feledteti, hogy a városban egykor háború folyt. Bár úton-útfélen annak bizonyítékába botlunk, például Szarajevó rózsáiba, azaz a lövedékek becsapódásának helyét kitöltő vörös festékekbe.
Mostar, ahol az imára hívó müezzinek hangja bejárja a várost
Másnap indultunk Mostarba, a világ leghidegebb folyója, a mélykék Neretva folyó partján, hatalmas hegyek között kanyargó, a háború után újjáépített úton. Mostarban parkolóhelyet találni a legnehezebb, nekünk úgy fél órába telt, és szerencsénkre egy helyi ember figyelmeztetett, hogy csak két órára lehet parkolójegyet váltani, azaz időről időre visszatértünk az órához fizetni. A Neretva völgyében fekvő város egyik oldalán a muszlimok, másik oldalán a keresztények élnek – legalábbis így szól a helytörténeti leírás, bár inkább egyfajta mix a város. Varázslatos, amikor a müezzinek imára hívnak, visszhangzik az énekük a völgyben, mely amúgy magyar turistáktól hemzseg, köszönhetően a negyven kilométerre lévő horvát tengerpartnak, ahonnan sok honfitársunk kirándul ide.
Károly herceg segítsége és a magyar búvárok bravúrja
Mostar első számú látványossága az Öreg híd és a körülötte lévő óváros. Az ötszáz éves hidat a horvát hadsereg kétnapi robbantás és ágyúzás után 1995-ben tönkretette. A híd darabjait később magyar búvárok hozták a felszínre, olasz egyetemi professzorok próbálták újjáépíteni, de nem jöttek rá, hogyan készült az ötszáz éve. Végül csak megépítették az eredeti mását, köszönhetően Károly walesi herceg hathatós pénzgyűjtő kampányának, amiért a brit trónörököst a helyiek nagyon tisztelik. A folyóból kiemelt darabok egyébként a híd alatt, a parton megtekinthetőek. Innen a legjobb megnézni a helyeik vakmerő vállalkozását, amikor is az Öreg hídról a hat méter mély, hatfokos folyóba ugranak – persze csak azután, hogy a turisták perkáltak némi pénzt. Itt úgy tartják már több mint öt évszázada, hogy egy mostari fiúból akkor lesz férfi, ha leugrik a hídról. Nos, szerintem ez ma már leginkább turistalátványosság, egyszerre félelmetes és felemelő.
Még aznap délután tíz kilométert autóztunk délre, Blagajba, melynek egyetlen, ám annál szebb látnivalója a tornácos kolostor. Évszázadokon át éltek a világtól elzárva a dervisek, egyszerre öten-hatan, mind férfiak. Az innen eredő patak partján, a kolostor mellett hangulatos éttermek vártak minket.
Szarajevót és környékét szívből ajánlom azoknak, akik egy kis európai egzotikumra vágynak. De készüljetek fel arra is, hogy még úton-útfélen látni fogjátok a háború nyomait.
