A Buenos Airestől délnyugatra található Epecuen városa egykor nyüzsgő vízparti üdülőhely volt, mintegy 5000 fős állandó lakossággal és évi 20 000 turistával. Fő nevezetességének egy tó számított, mely tízszer olyan sós, mint az óceán, és a vize egy sor betegséget gyógyított a reumától kezdve a különféle bőrbetegségeken át a cukorbetegségig.
1985-ben azonban hatalmas esőzések következtében a tó elöntötte Epecuent. A lakosok többsége egy közeli városba menekült, és ott építette újjá az életét.
A víz csak nagyon lassan, negyed évszázad alatt vonult vissza, az egykor virágzó település romjait hagyva maga után.
Csak néhány olyan ember akad, aki nem volt hajlandó elszakadni egykori otthonától. A 82 éves Pablo Novak például ma is a város szélén él, és szívesen körbevezeti a romok között az oda látogatókat.
