Ahogy a síelés anno egyre inkább elterjedt a világban, úgy egyre többen álltak lécre Magyarországon is. Dobogókőn, Bánkúton, a Zemplénben, az Alpokalján, a Mecsekben is sokan síeltek, de hazánk legnépszerűbb pályái a Mátrában voltak.
Galyatetőn anno sánc is volt és lesiklás is, sőt a síugrásnak komoly hagyománya volt itthon.
A Wikipedia idevágó szócikke megjegyzi, hogy az első hazai síugrósáncot 1919-ben adták át a Normafánál, és egészen az 1990-es évekig elejéig használták, a 40 m-es műanyag borításún nyaranta nemzetközi versenyeket is rendeztek. Ezt a sáncot azóta lebontották.
A Normafán túl Galyatetőn, Mátraházán, Sopronban valamint Pécsett is volt sánc, az összes településen egyesület működött. Ma már csak Kőszegen van síugró szakosztály, a sport létezéséről alig tudni itthon.
A síelésbe eközben egyre több pénzt feccölnek, de csak két pálya van itthon, amelyik képes annyi havat készíteni, hogy egy hómentes télen, megfelelő hidegben működni tudjon: az egyik Mátraszentistván, a másik Eplény. Most abból az időszakból mutatunk pár képet, amikor a síelés még „hétköznapi” és nagyon is népszerű sport volt itthon.
