Az ember alkotta építmények felfedezői, vagyis az urban exploration, rövid nevén urbex rajongói különleges vonzalmat éreznek az elhagyott épületek, vagy akár egész települések iránt. Mivel korábban sok kulisszatitkot megtudhattunk a hazai urbex szcéna egyik oszlopos tagjától, Altomántól, ezért nagyon kíváncsiak lettünk, amikor február elején egy sajtóút miatt Tenerifére vezetett az utunk.
Szállásunktól, a különleges épületekkel teletűzdelt ITER-kutatközpont kísérleti telepétől nem messze ugyanis az „Abades szellemváros” feliratot pillantottuk meg a Google Maps térképén. Mivel valóban csak 10-15 kilométerről volt szó, tudtuk, hogy a lehetőséget nem fogjuk kihagyni.
A Tenerife déli részén fekvő Tenerife Sur repülőteret a fővárossal Santa Cruz de Tenerifével összekötő autópályáról nézve nem nehéz elsuhanni a szellemváros mellett, messziről ugyanis épülőfélben lévő nyaralóövezetnek tűnik. Ha azonban tudjuk, hova menjünk – a GPS sokat segít –, viszonylag könnyen megközelíthető. A bejáratnál kopott magánterület tábla áll ugyan, de mivel a rozsdás sorompót látszólag évtizedek óta senki sem mozdította el a nyitott állásból, nem tűnt túl nagy rizikónak a belépés. Az első néhány száz méter után pedig már más kíváncsiskodókkal is találkoztunk, a területet senki sem őrzi.
Westernfilm helyszínéül is szolgálhatna Abades szellemvárosa (Fotó: Andersen Dávid)
Abades története egészen a spanyol polgárháború idejére nyúlik vissza. Akkortájt a lepra még sok embert érintett, csak Tenerifén körülbelül 200 esetet ismertek. Franco diktatúrája ekkor úgy határozott, hogy a spanyol leprásoknak itt, a távoli szigeten jelölnek ki egy eufemisztikusan szanatóriumnak (Sanatorio de Abona) titulált területet, ami azért kényelmes távolságban volt a fővárostól, a nagy büdös semmi közepén.
Az építkezés meg is kezdődött, lakóházakat, közösségi épületeket, sőt, még egy templomot is elkezdtek felhúzni a mai Abades partjainál. A tudomány azonban közbeszólt, 1935-ben ugyanis felfedezték a Dapsone nevű antibiotikumként használt vegyületet, a leprások helyzete így egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, a leendő lepratelep építése szükségtelenné vált.
A szellemváros legjellegzetesebb épülete az elhagyott templom (Fotó: Andersen Dávid)
A félkész épületeket ezért sorsukra hagyták, azok pedig azóta is ott állnak kihasználatlanul.
A templom évtizedek óta állja az elemek támadásait (Fotó: Andersen Dávid)
Bár a szomszéd dombokon már hófehér üdülőházak nyomasztóan egyforma sora húzódik, a szellemvárossal látszólag senki sem foglalkozik.
Itt ma már legfeljebb technomiséket celebrálnak (Fotó: Andersen Dávid)
Azaz majdnem senki, a graffitisek ugyanis természetesen hamar lecsaptak a rengeteg, üresen álló falfelületre.
A graffitisek birtokba vették a szellemvárost (Fotó: Andersen Dávid)
A templomban egész sorozat várja a műfajra nyitott érdeklődőket, kifejezetten viccesek a falakra felfújt szentképek, de szemkápráztató geometrikus formákból sincs hiány.
A graffiti és a hitélet találkozása az abadesi szellemvárosban (Fotó: Andersen Dávid)
Persze szemét is akad, az eldobált energiaitalos dobozok és törött világító rudak pedig árulkodnak róla, hogy időnként komolyabb, feltehetően illegális technopartikat is tartanak a szellemvárosban.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet (János 14:6)” (Fotó: Andersen Dávid)
Aki el szeretne látogatni a szellemvárosba, a TF-1 jelzésű autópálya 39-es kijáratánál kanyarodjon le, onnantól pedig nagyjából toronyiránt kövesse az aszfaltozott utat. A szellemváros bejárata előtt véget ér a műút, onnantól autóval beljebb menni csak óvatosan érdemes, mert elég nagy gödrök akadnak a rögös földúton, és üvegszilánk is előfordulhat. A szellemváros bejárására nagyjából egy óra bőven elég, de ha már ott járunk, érdemes lehet elkanyarodni a nap 24 órájában nyitva álló Tenerife világítótoronyhoz is.
