A régi nyaralások nem csupán azért voltak mások, mert a SZOT-üdülők hangulatához és a ’70-es, ’80-as évek Balatonjához semmi sem volt hasonlítható, hanem mert olyan szokásokat is kialakítottunk, amikre ma már csak sóhajtozva emlékszünk vissza. A Balaton a Kádár-korszakban is népszerű üdülőhelynek számított, így nagy volt az öröm, ha a család bepattanhatott a Zsiguliba, és lepöfékelhetett a magyar tengerre.
Érkezéskor aztán a Balaton látványától és a hőgutától megrészegülten belevetettük magunkat a habokba, majd energia-utánpótlás gyanánt sajtos-tejfölös lángosért indultunk a büfébe. Aztán az NDK-turistáktól hangos parton megírtuk a szokásos képeslapot az otthon maradt rokonoknak, barátoknak, jó eséllyel akkor ért a címzetthez, amire mi is hazaérkeztünk lebarnulva – vagy inkább leégve.
