Februárban már áradoztunk Szlovéniáról, miután a jugoszláv Davostól kezdve a Triglav Nemzeti Parkon keresztül bejártuk néhány csúcsát és sípályáját. A tél elmúlt, a tavasz megjött, sőt lassan itt a nyár, az országban azóta lemondott Miro Cerar miniszterelnök, miután a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette a kormány csaknem egymilliárd eurós kiemelt projektjéről, a Koper-Divaca vasútvonal egy 27 kilométeres szakaszán tervezett második vágány építéséről tavaly szeptemberben rendezett népszavazás eredményét. Az indoklás szerint a kampányt a kabinet állami pénz felhasználásával finanszírozta, és ezt nem szabadott volna. A vasútépítésből Magyarország is kivette volna a részét, a vonal megépítésével pedig a teher- és a személyvagonok is gyorsabban jutnának a tengerparti Koperbe, ami alig több mint 500 kilométerre fekszik Budapesttől.
Sztoj! Sörgyár!
Koperig persze így sem nehéz eljutni, csak rá kell állni autóval az M7-es autópályára, és irány délnyugat. A sztráda szlovéniai folytatásán Ljubljanánál kell figyelj a táblákra, bár ha ezt az írást olvasod, akkor Maribor és a főváros közt félúton megállsz Zalecben, ami a Slavinja-völggyel együtt a szlovén sörfőzés központja, több nagy- és kisüzemmel, plusz a főtérhez közel egy sör-szökőkúttal (igen, sör-szökőkúttal), ami a helyiek elmondása szerint életet vitt az 5 ezer fős kisvárosba, és a turizmust is meglendítette.
Eddig otthon tévéztünk esténként, most kijövünk ide, vesszük a kuponokat, kóstolgatjuk a söröket, és persze nézzük, ahogy a turisták leisszák magukat
– közölte a szökőkúthoz tartozó kocsma egyik vendége. A rendszer a Green Gold Fountainnél egyszerű: adnak egy, az alján chippel ellátott korsót, a chipre egységeket lehet venni. Öt csap van a kúton (mindig változó kínálattal, de csakis szlovén sörökkel), a csap alá kell tenni a korsót, és várni, míg lejön belé másfél deci sör. Csalni lehetetlen, olyan ez, mint a feltöltőkártyás mobil: ha elfogy az egység, venni kell rá párat, és indulhat újra a muri.
A kocsma mellett sörmúzeum áll, benne részben interaktív kiállítás a szlovén söriparról, a távolban komlómezők nyúlnak hosszú kilométereken keresztül. Szlovéniában majd 200 féle sört főznek, a nagyüzemi megy exportra is. A legnagyobb üzem a Lasko (a gyár úgy 20 kilométerre áll a szökőkúttól), a piac 60 százalékát uralják, utánuk 20 százalékkal a Union (egy, az országban többször is megfordult lengyel szerint a márka szűretlenje a legfinomabb), aztán a többiek, a kisüzemek.
Lejutsz a föld alá
Zalecből dél felé haladva a Postojnai cseppkőbarlang előtt tedd ki az indexet jobbra. A barlangot már 1819-ben megnyitották a látogatók előtt (ez a legrégebben látogatható cseppkőbarlang Európában, noha elsőre csak pár száz méter volt járható), eddig 21 kilométernyi járatot “vájtak” ki a föld alatt. Uszkve 6 percnyi vonatozással jutsz le a sétaúthoz, ahol majd két kilométeren keresztül, és jó két órát kódoroghatsz a cseppkövek közt. A túravezetők előszeretettel magyaráznak történetet egy-egy formába (Mária a kisdeddel, etc.), próbálnak némi misztikumot vinni a cseppkövekbe, de szó nincs misztikumról, szellemekről pláne nem, és még ha így is nevezték, ez akkor sem spagetti, csak spagetti-szerű cseppkő:
A barlang egy elkülönített részén egy akváriumban él pár barlangi vakgőte (latin-rajongóknak: proteus). A példányokra olyannyira büszkék, hogy a környéken nagyjából minden hűtőmágnesről és képeslapról visszaköszön a gőte alakja, a gyerekek pedig a minitől a jegesmedve méretig hazavihetik a plüssreplikát.
A vakgőte eredendően barlangi tavakban él, testhossza maximum 30 centiméter körüli, teste vékony, hengeres, lábai rövidek. Mellső lábán három, a hátsón két ujj található. Szeme visszafejlődött, teljesen vak.
Ó, de cuki gyík
– jegyezte meg egy angol, amikor meglátta, de ez nem gyík, hanem gőte.
A barlanghoz kastélyt csaptak
A Postojnai cseppkőbarlangtól alig 7 kilométerre található Predjama vára, vagy ahogy ők mondják, a Predjamski Grad. Na persze, ha közelről megnézed, a vár amolyan degradáló leírásként hat, ez inkább mesekastély, ahol teremszomszédságban él az éber Csipkerózsika és a felkapaszkodott Hamupipőke.
A vár úgy fest, mint amit a hegybe építettek, mivel közvetlenül egy barlang bejárata elé épült a XIII. században. Történelme még magyar szempontból is fontos, ugyanis itt élt Erazem Lueger, aki lovagként Mátyás királynak fogadott hűséget: több habsburg uralom alatt álló várost is megtámadott, és az 1485-ös Bécs elleni ostromban is a magyar király mellé állt.
A Predjama különlegessége a mögötte húzódó kicsivel több mint 10 kilométeres, és majd 140 méterre nyúló barlangrendszer, ami egyenesen a hegy túloldalához vezet. A vár ezzel együtt ez is látogatható, egy sornyi jegytípus létezik: ha barlangtúrával együtt vállalod, készülj fel, hogy akár 5 órányi lábmunkát is igénybe vehet a menet. Kell hozzá némi edzettség, na!
Elég a kultúrából, térjünk át a borokra!
Toszkána messze van, a legközelebbi pontja is majd 1000 kilométer Budapesttől, de alig ötszáz kilométerre találsz valami hasonlót Szlovéniában, amit Vipava-völgynek kereszteltek.
Az éghajlatát és a domborzatát tekintve Szlovénia roppant szerencsés ország (hegy, dombok, síkság; hideg és meleg tájegységek). Elég délen vannak ahhoz, hogy biztos kézzel készítsenek kellemes, könnyed borokat, és ahhoz is elég délen vannak, hogy az olajbizniszből is kivegyék a részüket: Vipavától a tengerpart felé jó pár termelő akad.
A Vipava (Fotó: Profimedia, Alamy)
A Vipava tényleg nagyon hasonlít olasz testvérére, a szőlőültetvényekkel teli dimbes-dombos tájat apró, rendre történelmi múlttal bíró falvak, kisvárosok tarkítják. A pincészetek egymást érik, és ami talán sokaknak fontos: 6 és 10 euró között kifejezetten finom, könnyű, délies borokat árulnak, amikbe csak a pikírt, kötekedő szakértők (vagy wannabe szakértők) kötnének bele.
Az olívaolaj már borsosabb árfekvés, 12 euró / liter alatt aligha találsz, de már az is klasszisokkal jobb lesz, mint amit a honi szupermarketek polcairól emelsz le, sajnos nagyjából ugyanennyiért.
A Vipava kedvelt helye a bicikliseknek és a túrázóknak is, bár ha teljesítménytúrákban utazol, akkor a környéket könnyed sétaterepként jegyzed, amihez képest még a Visegrádhoz közeli Rám-szakadék is olyan, mint egy csúcstámadás a Csomolungmán. A völgyben egy sornyi történelmi emlékhely vár, ilyen például a XVII. században épült, és az utóbbi években szinte teljesen renovált Lanthieri kastély.
Kerékpárosok a Vipava völgy felett (Fotó: Profimedia, Alamy)
Sós víz? Inkább maradunk a magasban.
A Vipavától alig 60 kilométert kell autózni, hogy a tengerparthoz érj, de a Trieszti-öblöt és annak rövid szlovén szakaszát (azaz a cikk elején említett Kopert is) egy másik, nyári cikkben taglaljuk majd. Ha már eddig is a zöldben maradtunk, akkor elmegyünk az olasz határhoz közeli, a télen már megénekelt Bovec-Kanin síterep közelébe. Az Alpokban az utóbbi 20 évben a divatnak megfelelően egy sornyi kalandparkot és csúszkapályát építettek ki, a Júliai-Alpokban található Szlovénia legnagyobb Zipline parkja. Nem véletlenül népszerű: Bovecből egy dzsippel visznek a fel a csúcsra, majd onnan öt csúszással érsz le ismét a völgy mélyére. Az egyik pálya pusztítóan gyors, akár 60 kilométer / órára is felgyorsulsz, miközben a hasizmodat megfeszítve próbálsz egyensúlyozni 1600 méter magasságban. Így megy ez:
Szlovénia kiemelt ágazatként kezeli a turizmust, a folyamatos fejlesztések pedig a számokon is látszanak. A Szlovén Turisztikai Hivatal kimutatása és az őket sajtóügyekben képviselő MGM Media Optima elmondása szerint az ország turizmusa állandó növekedő tendenciát mutat. Az ország 2 milliós lakosságának 13 százaléka dolgozik az ágazatban, ami majd 3 százalékkal több az európai átlagnál. 2017-ben 7,5 millió turistát fogadtak, akik közel 11 millió 20 ezer vendégéjszakát töltöttek az országban. Legtöbb vendégük (sorrendben) olasz, német, osztrák és holland, de a magyarok is egyre inkább preferálják az országot, tavaly 101 ezer honfitársunk nyaralt náluk, és 250 ezer vendégéjszakát számoltak. Leginkább a wellness, a túrázás és a síelés, illetve a 45 kilométernyi tengerpart miatt látogatjuk őket, a kiemelt időszak a tél és nyár. Pedig, mint az fentebb is látszik: tavasszal, és a nyárelőn is van mit csinálni.
