Röjtökmuzsaj: a Soprontól alig 30 kilométerre található parányi település gyerekkorom egyik mesés színpada volt, ahol nemcsak izgalmas felmenőim éltek, de a barátaim is, akikkel együtt jártuk be kerékpárral a környéket, és szívtuk be mélyen a gyógylevegőt. Húsz év után most újra itt vagyok, és megnyugszom, van, ami soha nem változik, Röjtökmuzsaj békéje és csendessége pont olyan, mint régen.
Muzsaji horgásztó – Fotók: Czvitkovits Judit
Röjtökmuzsajt 1927 óta jegyzik, ekkor egyesítették a korábban különálló Röjtököt és Muzsajt. Szinte felfogatatlan, de a két falu már az 1200-as években létezett. 1232-ben birtokvita dolgában IV. Béla királynak címezték azt a levelet, amelyben megemlítik Muzsajt, míg Röjtök nevét egy 1265-ös levél őrzi Ruhtuk formában.
Muzsaj birtokosa a 16. századig a Muzsaji család volt, aztán Bécs 1529-es ostroma után jöttek a törökök, és megsemmisítették. A vidéket egytelkes nemesek virágoztatták fel újra, ennek része volt az 1600-as években a település és saját gazdasága ellátására Széchenyi György által létesített vízimalom is. Bár a malom ma is áll – évekig étterem üzemelt mellette –, mára sajnos bezárták, nem látogatható. Muzsaj egy további szépsége az 1923-ban épített kápolna, amelyet anyai dédnagymamám nővére, az özvegy Szigethy Julianna építtetett, miután fiát is elveszítette az első világháborúban.
Muzsajt egy keskeny gyalogút köti össze Röjtökkel, hogy aztán a látogató megérkezzen a település határában található kastélyhoz, amely mágnesként vonzza a vendégeket, akik néha mindössze egy kávéra vagy sétára érkeznek a parkba.
A Szidónia kastélyszálló eredetileg a Széchenyi család egyszintes udvarháza volt, és csak 1770-ben a Felsőbüki Nagy család alakíttatta kastéllyá. 1910-ben aztán Hans Mayer bécsújhelyi építész tervezte újra, 1925-ben pedig Verseghi Nagy Elek vatikáni magyar nagykövet korszerűsítette. Az ő idején született meg a káprázatos kastélypark, illetve Hajós Alfréd tervei alapján ekkor épült az az úszómedence is, amely mind a mai napig üzemel.
Az épület az államosítás után az 1980-as évek végéig SZOT-gyermeküdülőként üzemelt, majd kiürítették, és közel tíz éven át új gazdára várt. Az eltelt idő nem használt az épületnek: műszaki állapota fokozatosan romlott, a park elvadult.
Derry Márta 1997-ben vásárolta meg a kastélyt, kívül-belül felújíttatta, 2000 szilveszterén pedig meg is nyitotta kapuit a négycsillagos kastélyszálloda, aminek szerte a nagyvilágban híre ment. 2014 januárjától dr. Günter Nebel a szálloda új tulajdonosa.
Közvetlenül a szálló szomszédságában található Röjtökmuzsaj egy másik nevezetessége, a római katolikus templom, amelyről az első írásos feljegyzések szintén a török időkből valók. 1683-ban a törökök felgyújtották; 1760-ban felújították, 1879-ben aztán lebontották, hogy a soproni Handler Nándor építész tervei alapján, neogótikus stílusban újraépítsék.
A templomnál is híresebb az oltáron látható fa Mária-szobor története, melynek meséje egészen 1496-ig repít vissza az időben. A burgenlandi Vimpácon (Wimpassing) a hívek templomot építettek, és amikor már csak az oltárkép hiányzott, a Lajta folyó partján véletlenül egy Szűz Mária-szobrot találtak, így ezt tették az oltárra. 1529-ben aztán a visszavonuló török sereg egyik pasájának megtetszett a szobor, és magával vitte. Útközben azonban súlyos beteg lett, a halálán volt, amikor egy magyar fogolytól azt a tanácsot kapta, hogy küldje vissza a szobrot Vimpácra. Amint a szobor visszakerült a helyére, a pasa meggyógyult. De a csodáknak ezzel még nem volt vége, a szobor hazatérésekor a templom alatt egy forrás buggyant ki a földből, amelynek vize sok embert meggyógyított. Adomány útján ez a vimpáci Szűzanya került Röjtökmuzsajra, és később megállapították róla, hogy egy nagyon ritka, ellenálló, nálunk nem ismert fából faragták.
A település nemcsak a szállóvendégeket és a zarándokokat vonzza, a környék a bringások és a túrázók körében is közkedvelt. Röjtökmuzsajról könnyűszerrel megközelíthető Nagycenk, Fertőd, a Fertő tó vagy épp az Alpokalja.
