„Dubaj? Ugyan, hagyjuk már! Magamtól oda biztosan nem mennék. Ha lenne annyi pénzem, amiből futja egy dubaji útra… hát biztos, hogy nem egy sivatagban felépített műanyag városban költeném el.”
Ha pár hónappal ezelőtt bárki kérdezte volna a véleményemet egy dubaji utazásról, biztos, hogy ezt feleltem volna. A válasz szinte szó szerint megegyezik azzal, amit sok évvel ezelőtt egy esetleges amerikai utazásról gondoltam. Később úgy hozta az élet, hogy amolyan regényes családi események nyomán kaptam egy meghívást az Egyesült Államokba, és eljutottam San Franciscóba, a Yosemite Nemzeti Parkba és a Lake Tahoe-hoz is – ha láttad az Angyalok városát: a film végén ennek a környékén biciklizik Meg Ryan. Azóta, hogy megjártam, a szerelmem lett az ország, és visszamennék örömest bármikor: árgus szemmel lesem, hogy alakulnak a nemrég újraindított Budapest-New York járat árai.
Szóval – vigyázat, spoilerveszély – Dubajjal pont ugyanígy jártam. Sose terveztem, de miután úgy hozta a sors, hogy megnézhettem, visszamennék akármikor. Tele vagyok érvekkel.
Felszállsz, landolsz, és már a reptértől ámulsz
Dubaj Budapesttől cirka 5 és fél órás repülőúttal elérhető. Ez még éppen annyi idő, amit gond nélkül kibírsz, ha legalább egy jó könyvvel felszerelkezel. A WizzAir heti kétszer, az Emirates naponta repül Dubajba, pénztárca és egyéni igények kérdése, hogy ki, melyiket választja. Utóbbi nyilván kényelmesebb az előbbinél, a fapados és a normál légitársaságok közti különbségeket nem kell magyarázzuk.
Az Emirates gépein bőven van hely
A dubaji reptér elsősorban átszálló repülőtér. Temérdek ázsiai, ausztrál vagy éppen afrikai desztináció érhető el innen. Persze adódik a kérdés, hogy kinek van arra pénze, hogy ilyen távoli tájakra utazzon? Nos, a jelek szerint egyre több honfitársunknak. Míg évekkel ezelőtt még ritkaságnak számított, ha valaki télből a nyárba kívánkozva mondjuk Thaiföldre ruccant ki január derekán, addig ma már egyre több ismerősünk mondhatja el magáról, hogy megjárta az Andamán-tenger vidékét vagy éppen a mostanában egyre divatosabb Balit.
A dubaji reptér
És aki arra indul, jó eséllyel fog Dubajban átszállni, ha pedig már úgyis ott jár, érdemes két-három napot elidőzni, ha másért nem, akkor azért, hogy elmondhassa magáról, látta a világ néhány legjét. Kezdve a világ legdinamikusabban növekvő és egyik (sőt, ha csak a nemzetközi utasforgalmat nézzük, akkor a) legforgalmasabb repterével, ahol 2016-ban több mint 83 millió utas fordult meg.
Oké, de mit kezdj magaddal Dubajban?
Egyrészt: már a szállásod is több mint valószínű, hogy olyan lesz, amit még évek múltán is emlegethetsz. Dubaj célja ugyanis az, hogy
a lehető legmagasabb komfortérzést kapják a turisták: a repülőúttól kezdve a szálláson át egészen a látványosságokig.
És az igazság az, hogy hiába próbálsz fanyalogva, a kelet-európaiakra jellemző szkepticizmussal szemlélni mindent, el kell ismerni, hogy az itteniek kiválóan értenek ahhoz, hogy a legfinnyásabb turistát is elkápráztassák. Nincs ezen mit szépíteni: Dubajban egyik ámulatból a másikba esik az ember, ha akar, ha nem.
A városban hotelt működtet az összes neves szállodalánc, csak a Hyatt például hatot, és e mellé terveznek még három újat. A légkondi alap, máshogy nem is lehetne elviselni a nyár elejétől tomboló 50 fokos öbölparti forróságot, de ezen kívül is a legtöbb hotel annyi és olyan minőségű kényelmi szolgáltatást kínál, hogy nincs is idő kiélvezni.
Ha csak átutazóban vagy, és mindössze 2-3 napod van a városban, sok mindenre lesz időd. Dubaj nem kicsi, de igazán nagy távolságok sincsenek. A közlekedés legkényelmesebb eszköze a taxi, ami a tarifák tekintetében valamivel olcsóbb az idehaza megszokottnál. Egy nagyjából 25 kilométeres út oda-vissza került 150 dirhamba, azaz 12 ezer forintba (1 dirham 80 forint körül van jelenleg). De: ha nem akarsz ennyit költeni, a főbb nevezetességek bejárásához kézenfekvő megoldás a metró. Két vonal van, és többféle jegyet, bérletet vehetsz rá. A várost hét zónára osztották, az ár attól függ, hány zónát érintesz. A metróvonalak teljesen automatizáltak, sofőr nélküli szerelvények járnak rajtuk,
a piros a maga 52 kilométeres hosszúságával (hopp, még egy rekord) a világ leghosszabb automatizált vonalának számít.
Dubaj Keret, illetve ahogy ők mondják: Dubai Frame
A város legújabb nevezetessége, amit – ahogy mi is megírtuk – idén év elején adtak át a nagyközönségnek. A Dubaj Keret formája szimbolikus, egyfajta ablak ez a múlt és a jövő között: a csúcsról egyik irányban a régi városrész látszik, a másikban az üzleti negyed és a felhőkarcolók, vagyis a hipermodern Dubaj.
Ahogy a nap rásüt az arannyal borított épületre, messziről látszik a ragyogása, este pedig változatos színekben kivilágítva csábít újra és újra, hogy lefényképezd. A 150 méter magas kilátóban sosincs zsúfoltság, egyszerre ugyanis nem engednek fel kétszáznál több embert, a látvány pazar, ráadásul 360 fokban élvezhető.
Tipp: Ha szeretnéd elkerülni a hosszas sorban állást a tűző napon, jól teszed, ha előre lefoglalod a látogatásod időpontját. Ez egyébként igaz a többi nevezetességre is. És bármilyen meleg van, legyen a táskádban egy kendő, mert sok helyen csúcsra járatják a légkondit.
Burj Khalifa
Már régóta nem említettem egyetlen világrekordot sem, úgyhogy legfőbb ideje, hogy beszéljünk a világ legmagasabb épületéról, a Burj Khalifáról. Az épület 828 méter magas, 163 szintes. A lift pedig olyan sebesen suhan föl, hogy hálát adsz az égnek, amiért nem látod a panorámát, akkor ugyanis vélhetően nem csak a füled dugulna be menthetetlenül, hanem a gyomrod is jó eséllyel felfordulna. Nagyjából egy percbe telik, mire feljutsz a 124-125. emeletre, és kilépsz a panorámateraszra. Egyszerűen nem lehet róla elég fotót, szelfit készíteni. Ne érezd rosszul magad, emeld fel a kamerát, csinálj úgy, mint a többiek. És vigyorogj, végtére is: a világ mesterséges tetején állsz.
Víz, víz, víz
Alap, hogy a tengerben mihelyt lehet, megfürdesz. Dubajban ehhez biztonságos és tiszta szabadstrandok is rendelkezésre állnak. A fehér homok és a már májusban is termálvíz hőmérsékletű, lehetetlenül meleg tenger egy újabb okot ad a rácsodálkozásra. Persze nemcsak a tengerben érdemes lubickolni, érdemes meglátogatnod valamelyik vízi vidámparkot is, ahol úgy elszáll egy egész nap, hogy észre sem veszed.
Nekünk az Atlantis Hotel Aquaparkjához volt szerencsénk, az egyik pálma szigeten, a Palm Jumeirah-n található. Tengerparti strand, vízi csúszdák (a világ legnagyobbja is természetesen), lustán csobogó mesterséges folyó, tengeri akvárium, delfin- és fókatapizás – hogy csak a legfontosabbakat említsük a programlehetőségek közül. Őrült jó muri, de ha eljössz, készülj fel, hogy mélyen a zsebedbe kell nyúlnod: a belépő 300 dirham, és ez még csak az alapár, minden extra szolgáltatásért külön fizetni kell. De ha elmész, pláne ha gyerekkel, hát… kár lenne kihagyni. Tessék, ilyen:
Tipp: Ha szeretnél spórolni, fizess be napi menüre a Barracuda Étteremben. Indiai, arab, olasz, vagy mexikói menüt is kérhetsz, és persze hamburgert is.
Van még mit tenni
Ennyi látványosság után már kialakul egyfajta benyomásod a városról. A programterv igény és pénztárca függvényében a végtelenségig bővíthető, fel is sorolunk pár lehetőséget:
- Ha nem voltál még sivatagi szafarin, próbáld ki – hatalmas dzsipekkel döngetni a homokdűnék között elég jó móka.
A sivatag
- Egy estét érdemes a kikötőre is rászánni. A nyüzsgő marinában a kivilágított felhőkarcolók között sétálsz, a kávézókból illat árad, zene szól.
Dubaj kikötője éjszaka
- Ha vásárolnál, megtalálod a Kánaánt. A város közepén, rögtön a Burj Khalifa mellett terpeszkedik a Dubai Mall. Nyilván sejtitek már, ez a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, ahol több mint ezer üzlet, éttermek sokasága, és egy egész évben működő jégpálya is várja a látogatókat – utóbbin még hó is hullik a hangulat kedvéért.
- Ha mindig is arra vágytál, hogy elmehess egy hollywoodi dinoszauruszkiállítással egybekötött Marvel- és Carton Network-vidámparkba a sivatag közepén, nem fogsz csalódni – erről Neményi kolléga korábbi cikkében láthattok bizonyító erejű felvételeket.
- Emberközeli városrész? Az is lesz. Ha szerényebb összegért vennéd meg a kötelező ajándékokat (hűtőmágnes – datolya – pisztácia), akkor irány a fűszer- és ékszerpiac, amiről már télen meséltünk. Egy dirhamért visz át a helyi vízi taxi, az abra hajó.
Akkor most mennyi az annyi?
Az átlagturista, ha meghallja a Dubaj szót, rögtön a luxusra, a drágaságra gondol. Nem szeretnénk képmutatónak tűnni, Dubajba eljutni tényleg nem olcsó. Viszont ha már ott vagyunk, látjuk, hogy annyira azért közel sem borsosak az árak, mint elsőre gondolnánk. Persze lehet irgalmatlanul sok (bármennyi) pénzt elkölteni, de ha egy csöppet odafigyelsz, éppen olyan árszínvonalon megúszhatod a szállást, az étkezést és a csavargást is, mint egy átlagos európai nagyvárosban.
És igen, mindenhol látszik, hogy van pénz. Nem látsz ütött-kopott kocsikat, még ha a közhiedelemmel ellentétben itt sem sportautóval szántja az aszfaltot mindenki. Nagyjából úgy jellemezhetnénk a helyi viszonyokat, hogy nem látni 5 évnél öregebb autót, többségében Toyoták, Lexusok és Nissanok színesítik az országutak képét.
Nagy a tisztaság, a rend, és a helyiek erősen szabálykövetők – nem is csoda, hiszen egy egyszerű gyorshajtás is súlyos pénzekbe fáj errefelé.
Az ország nagyon biztonságos, van pénz bőven (de ezt már mondtam), egyszerűen nincsenek rászorulva a helyiek arra, hogy bűnözzenek, és ha nem muszáj, minek kockáztatnák békés jólétüket. Nem látsz az utcákon hajléktalanokat vagy kéregető gyerekeket, mint Egyiptomban vagy Jordániában. A szegénység nincs jelen, vagy legalábbis a turista szemével nem látható.
Amit viszont utazóként mindenki megtapasztalhat, az a modern technika, a kényelem, és a biztonság csodás egyvelege. Tényleg olyan ez a hely, mint egy hatalmas nagy vidámpark, ahol újra gyereknek érezheted magad, és tátott szájjal rácsodálkozhatsz a világra. Dubaj klassz hely, egyszerre repít vissza a múltba, és nyit ablakot a jövő felé.
