A napokban hírdették ki az I. Drónfotó pályázat győztes képeit. A fotópályázat célja, hogy évről évre összekösse a drónfotós közösséget, és egy rangos díjjal ösztönözze a hazai drónfotósok munkáját. A több mint 1000 beérkezett felvételből a négy fős szakmai zsűri: Kálló Péter, Csudai Sándor, Derencsényi István és Damak Ferenc választotta ki a 29 legjobbat. A budapesti Premier Kultcaféban élőben is megtekinthetők július 1-ig.
A drónok térhódításával egy olyan különleges perspektívával lett gazdagabb az ember, ami korábban csak a madarak és magasba merészkedők kiváltsága volt; mára azonban egymás után születnek a lélegzetelállító drónfelvételek, amikkel a szem betelni aligha tud. Erre kellett gondolnom, amikor Böröczky Bulcsú balatoni sorozatát megláttam.
A díjnyertes fotó
„A nyertes kép a Balatonnál készült, a balatonfenyvesi jachtkikötőt ábrázolja. A kép különlegessége, hogy a tőzeg a vizet feketére festette, és ahogy ez a koromfekete víz a nyílt, tiszta balatoni víz felé áramlik, majd összemosódik, és a végén egy nagyon szép, örvénylő átmenettel eloszlik, az egészen egyedülálló. Ez a látvány ritka, általában tavasszal kapható lencsevégre” – meséli Böröczky Bulcsú, aki közvetlenül a Balaton partján, Balatonbogláron él családjával, és ha nem drónozik, akkor technikusként keresi a kenyerét.
„A Balaton nekem a minden: az életem, a családom, a szerelmem, a mindennapjaim. Itt nőttem fel, vele kelek és fekszem. Érzem az illatát, 20 méterre lakom tőle, hallom a hangját. Aki itt élte az életét, az többé nem szabadul tőle. Rabja marad egy életen át. Kimeríthetetlen a téma. Minden rezdülése érdekel.”
„Nagyapám festőművész volt, sokat tanultam tőle. A képalkotás szeretete tőle származik. A drónozást véletlenül kezdtem el, három évvel ezelőtt a szomszédban nyaraló kisfiú drónja átpottyant hozzánk. Innen jött az ötlet, hogy vegyek egyet én is. Kezdetleges drónnal indultam, majd végigjártam a lépcsőfokokat. Így jutottam el idáig. A drónozás rabja lettem. Nincs olyan nap, hogy ne fotóznék, valamit mindig rögzítenem kell.
„Hogy miért szeretem? Mert ebből a szemszögből halandó ember csak ritkán vagy soha nem láthatja ezt a vidéket. Ez egy teljesen más perspektíva: ugyanaz a táj, részlet, és mégsem. Fantasztikus érzés madárszemmel látni a világot. Annyira el tud ragadni, hogy egybeolvadok a kijelzővel, olyan mintha repülnék.
„A képek készítése nem sok idő, inkább a helyszín felderítése a kihívás. Erre viszont tökéletes találmány a drón, az eszköz számára nincs megközelíthetetlen helyszín. Könnyedén becserkészhető bármi, amit a földről nem érnék el. A kihívás mindig az, hogy olyan témát találjak, amit más még nem fotózott. Ilyen mindig van, csak keresni kell.”
„Amióta drónom van, fentről minden téma, csak meg kell látni. A Balaton és környéke kimeríthetetlen. A legkedvesebb helyszínek mindig ezek. Itt nagyon komoly mocsaras, belvizes területek terülnek el változatos állatvilággal, színekkel, formákkal, állandó fényképezni való lehetőségekkel.”
„Magyarországon is vannak úgynevezett no fly zónák, vagyis olyan területek, ahol nem szabad repülni, de ezt a technika már nagyon jól kezeli. Folyamatosan frissülő adatbázissal a drón GPS alapján tudja, hogy felszállhat-e vagy sem. Ez egyben segítség is, de néha inkább bosszantó funkció.”
„A drónnak is megvannak a határai. Erős, viharos szélben, esőben nem repülünk. Nem cél tönkretenni az eszközt, bár ha olyan képet lőnék vele, ami tuti nyerő, akkor azért lehet, hogy beáldoznám érte.”
„A bakancslistám a Balatonon túl is tart. Nagyon tetszik a Kiskunság, annak is a szikes, tavas területei, de a távolság és a munka miatt nehezen jutok el oda – persze, ami késik az ugye múlik is, de be fogom pótolni.”
