A nagyvárosi létnek rengeteg előnye van, de én azt gondolom, hogy sokkal könnyebb úgy szeretni a várost, ha néha kiszakadunk belőle. Ezért időről időre felpakolom a családot, hogy felfedezzük a vidéket. Nem mi vagyunk a legnagyobb túrázók, és nem is szoktuk rongyosra járni a lábunkat, de szeretünk kényelmesen bóklászni az erdőben, ha épp úgy adódik, bringázni egyet, vagy csak úgy üldögélni a fák alatt. Legutóbb egészen az ország nyugati széléig, Bozsokig mentünk kicsit lelassulni.
De minek ilyen messzire menni?
Persze Budapest környékén is szuper kirándulóhelyek vannak cuki kis falvakkal, csodálatos a Mátra és a Bükk is, mi mégis az osztrák–magyar határt céloztuk meg, két okból is. Egyrészt még indulás előtt kinéztünk két célpontot is, amiket mindenképpen meg akartunk nézni Ausztriában: az egyik a lékai vár, a másik a lutzmansburgi (locsmándi) fürdő volt. Másrészt szerettünk volna pár napot arra is hagyni, hogy csak barangolunk a környéken.
Így esett a választásunk Bozsokra, a Budapesttől két és félórányi autóútra fekvő falura, ahol kicsivel több mint négyszázan élnek összesen. Bozsok tehát egy klasszikus kis falu Vas megyében, Kőszegtől 9 kilométerre, egy darab templommal, egy darab bolttal egybekötött cukrászdával, néhány erősen tradicionális magyar étteremmel és persze hivatallal, tűzoltósággal, továbbá harsány dudaszóval érkező postás kocsival.
Akkor mitől olyan varázslatos?
Túlzás lenne azt állítani, hogy itt már alpesi a levegő, de az biztos, hogy már az érkezéskor érezni lehet, hogy az Alpokalján vagyunk. Hivatalosan ezt hívják szubalpin klímának, ami miatt a harmincas évek óta járnak ide pihenni, gyógyulni az emberek. A falu az Írottkő natúrpark része, jó kiindulási pont akár egész napos túrázáshoz, akár kellemes erdei sétákhoz.
Mi a falu utolsó házában, a régi malom épületéből átalakított Malomporta egyik apartmanjában szálltunk meg, ahol valamilyen formában minden a molnármester életére emlékeztet. Az én nagyvárosi, villamosokhoz, buszokhoz, nyüzsgéshez szokott gyerekeimnek (3 és 5 évesek) az első két napon tökéletes program volt a diótörés, gereblyézés, kerti játék. Órákat el tudtak tölteni azzal, hogy dióhéjból és falevélből kishajót eszkábáltak, és leúsztatták a patakban. Az első két napban komoly erőfeszítésbe került rávenni őket arra, hogy induljunk el az erdőben is körülnézni.
Pedig ha Bozsokon járunk, mindenképpen érdemes nekiindulni az erdőnek, ugyanis könnyű sétával át lehet érni a szomszédos Velembe, ahol az ország egyik utolsó üzemképes vízimalma is található, de csak hat kilométerre van innen a híres cáki pincesor is a mesebeli zsúpfedeles házaival.
Ezen a környéken az sem fog csalódni, aki nálunk sokkal aktívabb kiránduló: Bozsokról ugyanis gyalog megközelíthető a Dunántúl legmagasabb pontja, a 884 méter magasan fekvő Írott-kő is.
Komoly túrázóknak is jó bázis Bozsok, amely a magyar oldalon a kéktúra útvonalába csatlakozik, a falu több irányból is megközelíthető: Kőszeg felől Kőszegszerdahelyen át (10 km), Lukácsháza és Szombathely felől Kőszegdoroszlón át, Szombathely felől Bucsun át (17 km), valamint az ausztriai Rohonc felől.
Bár a falu ma már éppen az elhelyezkedésének köszönheti népszerűségét, volt idő, amikor éppen ez volt a hátránya. Amikor a második világháború után legördült a vasfüggöny Európában, Bozsokot is elzárta a világtól. Ami ma már természetes, az egészen a nyolcvanas évek végéig, a határok megnyitásáig elképzelhetetlen volt: drótkerítés vette körbe például az írott-kői kilátót is, amelyet csak az osztrák oldalról lehetett megközelíteni.
A marcona határőrökre és a szigorú határzárra most már csak néhány tábla és emlékpont és persze a Vasfüggöny-útvonal elnevezésű kerékpárútvonal emlékeztet. Az útvonal a Barents-tengertől egészen a Fekete-tengerig köti össze Európa 20 országát, melyeket annak idején az ugyanezen a nyomvonalon felhúzott vasfüggöny választott el egymástól. Ezenkívül itt található az új Cycling AT-HU 70 kilométeres kerékpárútvonal „Barangolj dombokon, völgyeken át!” szakasza is. Éppen a határzárral kapcsolatos története miatt a bozsoki és a szomszédos bucsui határátkelőn felváltva forgatták a Kisváros című sorozat egyes jeleneteit.
História
Bozsok története egyébként még ennél is messzebbre nyúlik vissza: itt található ugyanis Mátyás király egykori vadászkastélya is, amelyet ő maga adományozott a vár névadójának, a Sibrik családnak. A Sibrik-vár jelenleg felújítás miatt nem látogatható, így mi nem tudtunk bemenni még a kastélykertbe sem, de korábbi népszerűségét jól jelzi, hogy a kastély vendégei között sok híres ember is megfordult: többek között
Illyés Gyula, Weöres Sándor, Sinkovits Imre színművész és Kovács Margit keramikusművész is, és 1984-ben itt forgatták a Különös házasság című magyar filmet is.
Bár még a Batthyány-kastélyrom is itt van, mi inkább tovább kóstolgattuk a falusi életet: egy jó nagy séta közben vadászlesre és szalmabálára másztunk, míg végül elértük az úti célt, a jószágmajor szabad tartásban élő malacait, amiket jól meg is etettek a srácaim. Visszafelé kicsit leragadtunk a lovardában lovat csutakolni meg traktort nézni. Miközben ezen a ponton azt éreztem, hogy mennyire szuper is ez, a városhoz képest lassú, csendes életmód, azért a fennmaradó napokon kicsit átmentünk Ausztriába is.
Irány a híresen gyerekbarát fürdő!
Bozsoktól 20 kilométerre található a lutzmannsburgi (locsmándi) fürdő, amit kisgyerekes körökben olyan sokan dicsértek már, hogy egy esős napon muszáj volt elmennünk megnézni. Jártam már pár baba- és gyerekbarát helyen, de őszintén szólva a lutzmansburgi minden elképzelésemet felülmúlta, ugyanis több egyszerű, de nagyszerű megoldás segíti a családosokat. Például a fürdő teljes területén lehet babakocsival közlekedni, a medencék között is, ami jelentősen megkönnyíti több gyermek koordinálását. Másik, ami szintén nem egy nagy dolog, de mondjuk lehet, hogy a fél karomat adtam volna érte, amikor egy tíz hónapost próbáltam meg egy helyben tartani hajszárítás közben: a falra szerelt babaülőke az öltözőben.
Kincset érnek az élménymedencék zsivajában a szoptatós és a lesötétített alvós szobák is, igen, ide félre lehet vonulni egy kis nyugira. Nagyobb gyerekekkel érkezőknek hatalmas kaland ez a hely, ahol összesen 800 méternyi fedett csúszda van, és itt található Ausztria leghosszabb beltéri csúszdája, a 270 méter hosszú XXL Monster Ride is.
Tehát minden van, csak csend nincs (kivéve az előbb említett csendes szobákat), erre minden idegszállal érdemes felkészülni, de a gyerekeknek (és persze a felnőni sosem akaró felnőtteknek) maga a paradicsom. Persze azért ennek megkérik az árát is: egy felnőtt belépő 27,50 euróba kerül, a gyerekjegy ára pedig életkortól függően változik, a legkisebbeknek is kell fizetni, 0–2 éves korig 9,5 eurót. Miután mi két 2 és 6 év közötti gyerekkel mentünk, nekik 12,50 euróért vettünk belépőt, így a mi négyfős családunknak 80 euróba került ez az egész napos pancsolás.
Persze az sem marad fürdő nélkül, aki nem a gyerekbirodalomban akar kikapcsolódni, hiszen Bozsoktól 25 kilométerre található a tatzmannsdorfi (tarcsai) fürdő, amely gyógyvize miatt inkább a felnőtt közönséget célozza meg, és természetesen aki a magyar oldalon maradna, annak sem kell csüggedni, hiszen Bozsoktól csak 40 percnyi autóútra van a sárvári termálfürdő.
Aki nem rajong a fürdőkért, annak érdemes megnézni még a lockenhausi vagy magyar nevén a lékai várat, amely 25 kilométerre fekszik Bozsoktól.
Ebben a várban élt egy ideig a női Drakulának is nevezett Báthory Erzsébet.
Emlékére berendeztek egy szobát is a lékai várban, és a szoba sarkában egy vérnek tűnő anyaggal teli dézsa utal arra a történetre, hogy a grófnő az áldozatai vérében fürdött, mert azt hitte, hogy így megfiatalíthatja a bőrét. A lékai vár több termében kiállítás mutatja be Közép-Európa legnagyobb denevérkolóniáját, a bőregerek szerencsére már téli álmot aludtak. A rendezvényhelyszínként is működő lovagvár, ahova a felnőtt belépő 8 euró, a 6 évesnél idősebb gyerekjegy pedig 4 euró, télre bezár, már csak december 18-ig tart nyitva.
Cserébe Bozsoktól egy-másfél órás autóútra három síterep is várja a téli sportok szerelmeseit: a stuhlecki, a semmeringi és mönichkircheni pálya is könnyen megközelíthető. Márpedig mindjárt síszezon.
Nyitókép: visitbuk.hu