Egy kora tavaszi kiruccanáshoz kétség kívül Eger kitűnő célpontnak ígérkezik. Talán a legjobbnak az ország valamennyi városa közül, ami a tapasztalatok alapján nem csupán személyes vélemény, hanem sok más utazó kedvű honfitárs álláspontja is, akik olyan számban zarándokolnak a Bükk lábánál elterülő legendás településre, hogy péntek délutántól vasárnap estig szinte alig akad már szabad szállás. Ez nem csak tavasszal van persze így, hiszen Eger városa és a környező csodálatos vidék valamennyi évszakban tud olyan különlegességeket mutatni, amit sehol máshol nem láthatunk.
A vár ma is és uralja Eger látképét, de a Bükk a város igazi örzője (fotó: istockphoto.com)
Közelítsünk az éledező természet felől
Most, amikor az első tavaszi virágok már teljes pompában virulnak az Eger-patak völgyében, már önmagában az is lélekemelő és csodálatos lenne, ha csak a környező természetben barangolnánk egyet, és közben útba ejtenénk olyan különös látványosságokat, mint a kaptárkövek – amiket a helyiek gyakran vakablakos köveknek neveznek. De a csendes kirándulás helyett inkább vegyük be magát Eger városát – ígérem, nem leszünk kevésbé elbűvölve így sem!
Eger városának summája
Járjuk be a gyönyörű barokk épületekkel szegélyezett belső kerületeket, a magyarok legkedvesebb és legdicsőségesebb várát, a méltóságteljes és hatalmas Bazilikát és díszes templomait, a különleges török-kori emlékeket, a csalogató cukrászdákat, a pajkos, vidám kávézókat és legalább egyet próbáljunk ki a számtalan csinos vendéglőből is. Na és persze ki ne hagyjuk azokat a hívogató, hűvös pincéket sem, amelyek a környék messze földön híres borait érlelik évszázadok óta. Hogy mindez lehetetlen egy hétvége alatt? Azért mégis érdemes megpróbálkozni vele, pont úgy, ahogy a török is tette több mint 460 éve. Az „ostrom” nekünk sem fog sikerülni két nap alatt, de egészen biztos, hogy sokkal kellemesebb emlékekkel térünk majd innen haza, mint egykor Kara Ahmed pasa és társa, a későbbi nagyvezír, Szigetvár ostromlója, Zrínyi Miklós háborgatója, a híresen becsvágyó Szokoli Mehmed. (Vagy hívjuk őt inkább születési nevén Szokolovicsnak, vagy még inkább Соколовић-nak? Ugyanis ízig vérig szerb volt a szultán hű szolgája.)
Eger története elválaszthatatlan a várétól (fotó: istockphoto.com)
Vegyük be a várat mielőbb!
Lám, alig léptünk a városba, és máris nyakig ülünk a történelemben. De ez rendjén is van, hiszen olyan sok legenda, cáfolhatatlan és bámulatos hőstett és cselekményekben bővelkedő, kacifántos história kötődik Egerhez, mint talán egyetlen más hasonló városhoz sem hazánkban. Talán éppen ez a sok mítosz az, amiért szépsége mellett annyira vonzódunk Egerhez.
Mindezek középpontjában természetesen maga a nagyszerű vár áll, amelynek története önmagában is megér egy regényt azon túl is, amit Gárdonyi olyan mesterien megalkotott már. De erről majd egy másik alkalommal beszéljünk, most elég csupán annyi a hozzá kapcsolódó meghökkentő érdekességek sorából, hogy ebből a várból nem egy, hanem rögtön három is van az országban. Egy fából épült kicsinyített másolat Gárdonyi szülőháza mellett Gárdonyban, és egy meglehetősen leromlott állapotú Pilisborosjenő határában. Ez utóbbi volt a díszlet az Egri Csillagok című filmben. Kezdjük tehát a túrát a várban, Eger szívében, és nézzünk szét először innen a város felett.
Tornyok körös-körül
Karcsú, égbe törő tornyokat látunk mindenfelé. Nem véletlen, hiszen Eger ősi egyházi központ –a püspökséget még maga Szent István alapította. Papok városának is hívják, már csak azért is, mert a török kiűzése után Isten szolgái voltak azok, akik hozzá láttak a város „visszaalakításának” Barkóczy Ferenc és Esterházy Károly püspökökkel az élen. E két férfiú olyan maradandó értékeket építtetett fel külföldi mesterekkel a városban, mint Dobó Téren álló Minorita templom (amit gyakran neveznek Közép-Európa egyik legszebb barokk templomának), de Esterházynak köszönhető áttételesen az ország egyik legszebb parkja, az Érsekkert is, mivel annak idején ezt az akkor erdős területet ő kerítette körbe, és építtetett hozzá kaput. Ha majd leereszkedünk a várból, e két látványosságot mindenképpen szemléljük meg közelebbről is!
Ez a látvány tárul elénk a várból (fotó: istockphoto.com)
De előtte még vegyük sorra a többi híres tornyot. A legszembetűnőbb egy karcsú minaret, amely egyedüliként maradt meg a török időkben épített 9 hasonló toronyból, pedig a legenda szerint 400 ökörrel akarták ledönteni a helybéliek, miután a török 90 évnyi megszállás után végre elhagyta a várost. Kethüda a neve, és az ország legjobb állapotú minaretje, különösen azóta, hogy tavaly felújították, és ismét megnyílt a turisták előtt. Aki nem szédül, felkapaszkodhat tekergő lépcsőjén egészen az erkélyig, és 26 méteres magasból nézheti meg, mit láttak az ájtatos müezzinek, mikor naponta ötször imára hívták a híveket. Maga a torony 40 méteres, a tetején pedig egyszerre láthatunk félholdat és keresztet is.
A karcsú minaret Eger egyik legkedveltebb építménye (fotó: istockfoto.com)
Látunk még a várból két sokkal vaskosabb és fiatalabb tornyot is – nehéz lenne eltéveszteni őket, hiszen ezek a bazilika 55 méter magas „nyúlványai”, amelyek egy olyan templomhoz tartoznak, amely az esztergomi bazilika után a második legnagyobb ebben az országban. Ha esetleg megneszelnénk, hogy az egri bazilikában orgonahangversenyt tartanak (május 1-től október 31-ig hétköznap 11.30 – 12.00-ig, vasárnap pedig 12.45 – 13.15-ig minden nap fél órás koncertre kerül sor), feltétlenül vegyük ki részünket ebből az élményből, mert nagyság, hangzás és technika tekintetében egyaránt az ország legjelentősebbjei közé tartozik a bazilika orgonája. Igaz, meglehetősen döcögősen indult a története, és már az átadás után 18 évvel, 1882-ben megpróbálták átépíteni, de végül csak az első világháború előtt került erre sor. Utána még kétszer álltak neki a munkának, legutóbb 2000-ben, de megérte a fáradozás, hiszen a hangja valóban elképesztő: egyszerre lenyűgözően gyönyörű és hátborzongatóan félelmetes.
Az ország második legnagyobb bazilikája Egerben látható (foto: istockfoto.com)
De most már ne távolról szemlélgessük a várost, hanem ereszkedjünk le a várból! Ha az előbb felsoroltakat rögtön meglátogatjuk, arra bizony rámegy a napunk, és eléggé megviselt lesz délutánra már a lábunk. De megéri! Pihenésként üljünk le a főtéren egy kávézóba, és figyeljük a tömeget, élvezzük a helyiek kedvességét. (Valamiért mindig is az volt a benyomásom, hogy az egriek a legvidámabb és legkedvesebb népek széles e hazában.) Ha visszanyertük erőnket, keressük fel az ingyenes Várfalsétányt, és az alkonyat fényei mellett innen gyönyörködjünk a panorámában.
Egy eseménydús másnap
Másnapra három programot érdemes betervezni. Elsőnek egy szabad kószálást és bámészkodást a nemrégiben gyönyörűen felújított óvárosban. (Jutalmat kap, aki megtalálja a híres cifra vaskaput, amelyet Fazola Henrik kovácsolt, és külön díj jár annak, aki össze is tudja számolni, hogy a mester a kissé túlzó, rokokó díszítési lázában hány különféle figurát gyártott erre a pompás nyílászáróra).
Másodiknak egy újabb török ihletésű látványosság, a Pasa Sátrának megtekintését ajánljuk, ahol beleszippanthatunk egy igazi Ottomán teaház és kávézó levegőjébe. Itt beöltözhetünk török kaftánba és turbánba, és megkóstolhatunk némi törökös ínyencséget is.
Végül harmadikként menjünk a föld alá, és nézzük meg azt, amit a hét magyar csoda egyikének tartanak: az egykori érseki pincerendszert. Ha esetleg megkínálnak ott borral, fogadjuk el, ha pedig nem, a pincetúra után keressünk fel egyet a mai, modern, ifjú pincészetek közül, és tekintsük át, mi is az aktuális trend, és milyen a kiváló minőség ma a magyar borok világában! Erre az élvezetre mindenképp szakítsunk időt, és borozgatás közben gondoljunk az elégtétel kellemes érzésével arra, hogy bár majdnem egy évszázadon át igyekeztek e vidékből minden értékeset kifacsarni maguknak a törökök, a borivás örömét mégsem kaphatták meg tőle soha! Vivát Eger!
Szponzorált tartalom
