Mennyire kevesen vannak – csodálkozom rá Badacsonyra, amikor egy kedd délelőtt megérkezem. Három kocsi áll mindössze a tágas placcon, miközben Fürednél még komoly dugó volt. Pedig Badacsony nem volt mindig ennyire elhagyatott, és ha jól dolgoznak a helyi szakemberek, minden bizonnyal ismét vonzó alternatívája lehet egy csomó balatoni településnek. Márpedig úgy tűnik, sokan dolgoznak ezen.
Mielőtt azonban a jelenre terelődne a szó, idézzük fel egy kicsit a múltat. A balatoni gőzhajózás 1846-os elindítása és a néhány évvel később a déli parton elinduló vasútközlekedés igen jó hatással volt a kis balatoni település életére. Annyira, hogy 1883-ban a Badacsonyi Yacht Társaság több badacsonyi birtokos összefogásával megnyitotta a Hableány Szállóházat, ahol a vitorlázók kipihenhették a fáradalmakat. Az északi vasútvonalnak ekkor még nyoma sem volt, a Hableány viszont saját stranddal várta a turistákat, akik az éjszakai életet is felpezsdítették bálokkal és fogadásokkal. A helyszín így annyira kapóssá vált, hogy 1896-ban az Anna-bált is itt rendezték meg.
Múltak az évek, a világháborúk, az államosítások nem hatottak jól a kisváros életére. A gazdaság alapját a szőlőtermelés és a bányászat jelentette, a jellegzetes vörös bazaltköveket évtizedeken át termelték ki. Később a bányászatnak leáldozott, a borkészítés viszont szerencsére megmaradt, és ma már egyre többen látnak fantáziát a dűlőkben. Nekem úgy tűnik, hogy Badacsony még keresi a helyét, a Bonvino hotel és a frissen felújított Hableány jelentik az egyik irányt, a főutcán felállított dodzsemek és körhinták a másikat, de úgy tűnik, az utóbbi időben elindult valami, aminek hatására érdemes egy kicsit túlnyúlni a komfortzónánkon, és továbbgördülni a 71-esen, hogy meglássuk, a Balaton másik felén is vannak izgalmas dolgok.
Ha ennél
Enni bárhol lehet, de ha túllépnél a lángos–hekk–sült krumpli háromszögön, akkor irány a Hableány, ahol izgalmasak az ízpárosítások, szép a tálalás, különlegesek az ételek. Kisgyerekek és lázadó kamaszok mondjuk elriadhatnak tőle, mert nem biztos, hogy rafinált ízekre vágynak – vagy csak az enyém nem értékeli ezeket eléggé –, de ha neked bejön a sós és az édes pikáns találkozása, a nem megszokott ételpárosítások, akkor ne hagyd ki a helyet.
Saláta magvakkal és sonkával (Fotó: Attila Digi Kővári)
Ráadásul a Hableány tényleg szép lett. A szocreál épületet Kis Péter gondolta újra, meghagyva a látványos elemeket, betervezve a látványborászatot, a konyhát és a kiszolgáló helyiségeket. A ház falát díszítő Kumpost Éva-mozaikot szerencsére nem cserélték le, az épületben helyet kapott egykori postára reflektálva pedig elhelyeztek egy postaládát is, ahonnan mindenki küldhet lapot. A bélyegről és a képeslapról is helyben gondoskodnak.
A Hableány metamorfózisa
Az északi parton 1909-ben indult el a vonatközlekedés, ami az utazóknak jól jött, a Hableánynak viszont nem annyira, mert egy mozdulattal eltűnt a saját strandja és a vízparti telke. A többit már ismerjük: számos más vendéglátóipari egységhez hasonlóan a második világháború után államosították a helyet, SZOT-üdülő, majd később 800 fő befogadására alkalmas étterem jött létre a jellegzetes kockaépületben, és itt rendezték évről évre a szüreti bált is, amit a Magyar Televíziónak hála öt baráti ország elvtársai nézhettek velünk együtt. A rendszerváltással a Hableány helyzete megingott, a hatalmas épületet többször is megpróbálták eladni, végül a borairól ismert Laposa családhoz került. Ezután Kishableány néven hamar felfutott a laza fröccsös-hamburgeres hely, de a tulajdonosok nagyszabású felújítás mellett döntöttek. A Kishableányból ismét Hableány lett, az étterem mellé pedig a borászat is beköltözött az épületbe, aminek eredményeként évente 400-450 ezer palack kerülhet a boltok polcaira innen. Extra, hogy Laposáék itt belevágtak a pezsgőkészítésbe is, évente 50 ezer palackot céloznak meg.
Ha lazábbra vágysz
Kisgyerekkel, haverokkal irány a Frissterasz, ami igazi lazulós hely. A gyerekeknek van homokozó, a felnőtteknek meg nyugágy és ejtőzés. A klasszikus street food ételek, mint a hamburger, a sült krumpli és a grillsajt mellé lehet fröccsözni, a teraszon pedig egész nyáron mennek a koncertek, Falusi Marianntól az Európa Kiadóig rengetegen fellépnek esténként. A vécéhez viszont sajnos jó sok lépcső vezet lefelé, így a mozgásukban akadályozottak nem tudják használni.
Fotó: Attila Digi Kővári
Ha gyönyörködnél
Ha bejönnek a hatalmas, letisztult terek, az érdekes formák, akkor érdemes egy pillanatra megállni a volt Tátika étteremnél, amely ma felejthető diszkóként üzemel. Az egykor 400 főt befogadni képes gyorsétterem és zenés cukrászda mellett helyet kapott egy büfé is, különlegességét a hatalmas üvegfelületek adják és az emelet elhelyezkedése. Érdemes lesétálni miatta a kikötőbe, én pedig nagyon drukkolok, hogy a tavaly bejelentett fejlesztések jól sikerüljenek (az épületben Tourinform-iroda és gasztrorendezvénytér létesül, de lehet, hogy ide kerül a hajóállomás jegypénztára is).
A Tátika étterem egykor (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)
A Tátikát is tervező Callmeyer Ferenc másik munkájára is érdemes egy pillantást vetni, főleg mivel ezt szerencsére elkerülte az enyészet: az egykori Poharazó ma már Pláne borterasz néven él tovább. A klasszikus, bazalttal kirakott épület lőrésszerű ablakai, különleges formája, és nádteteje megdobbantja mindazok szívét, aki érzékeny az ilyesmire. Aki meg nem tartozik közéjük, az a jó borok miatt ugorjon be.
Naná, hogy a szőlőhegyen is van látnivaló, ha felcaplat az ember, akkor lehet gyönyörködni a teraszos kialakítású szőlőkben és természetesen a tó látványában. Akit a hagyományos ízvilág érint meg, az válassza a Kisfaludy vendégházat.
A Laposa borterasz alapvetően napközbeni hely, hétkor zárnak, és teljes menüsor helyett inkább falatkákat lehet majszolni a borok mellé – de van, amikor ennyi bőven elég, a Balaton látványa úgyis elviszi a figyelmet.
Fotó: Attila Digi Kővári
Ha a történelem érdekel
Nagyon kevesen tudják, hogy nemcsak Recsken működött internálótábor, hanem Badacsonyban is. Az 1949-ben épült, 1954-ben bezárt tábor helye lassan az enyészeté lesz, de egy tábla még megmaradt mementónak. Ha nem találnád meg, nézd meg Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmjét, amit pont ott forgattak. Ha pedig bővebben érdekel a téma, az Istvándy pincészet Bazalt körút nevű tematikus túráján meghallgathatod a tábor történetét.
Részlet a Nyár a hegyen című filmből
Ha a növények szerelmese vagy
A Folly Arborétum és Borászat – mert itt minden köthető a borhoz – öt hektáron mutat be cédrus- és ciprusfajokat, fenyőket és más fákat. A 110 éves arborétumot ma már a Folly család negyedik generációja gondozza, akik visszavásárolták az egykoron államosított földeket. Jegyek 700-1200 forintért kaphatók. Szerdánként délután öttől vezetett túra és borkóstoló várja az érdeklődőket.
Fotó: follyarboretum.hu
Ha kiállításra vágysz
Ha szeretsz a Balaton partján a Balatonról készült festményeket nézni, akkor sétálj el az Egry József Emlékmúzeumba, ahol a művész egykori lakóhelyén nézheted meg, hogy ő mit látott a nagy tóból. A kiállítás 450/900 forintért látogatható.
