2019. július 11-én megrázó hír járta be a világot, mikor is vihar csapott le a Chalkidiki-félszigetre. A konzuli szolgálat közleményét a sarti-info.hu idézte, ők a következőt írták: „Július 10-én, szerdán éjszaka hirtelen súlyos vihar tört ki a Chalkidiki-félsziget régiójában. A vihar által legsúlyosabban érintett terület a félsziget első nyelve, azonban károk keletkeztek Észak-Görögország egyéb településein is (Thrákia régió, Rodopi, Komotini). A tornádó erősségű szél súlyos károkat okozott épületekben, gépjárművekben; fák, áramoszlopok dőltek le. Éjfél után a görög hatóságok szükségállapotot hirdettek Chalkidiki régióra. A meteorológiai előrejelzés szerint a front délre húzódik, azonban hasonló erősségű jelenségtől nem kell tartani.”
A magyar turisták két legkedveltebb nyári úti célja Horvátország és Görögország, előbbi az egyéni utazásokat tekintve áll a dobogó legfelső fokán, utóbbi a szervezett utakban első. A Chalkidiki-félsziget különösen népszerű, ennek (az egyik) rém egyszerű oka, hogy 2018 óta Budapestről a félszigetig autópálya visz, a távolság közel 1100 kilométer: ez kora reggeli indulással még két gyerekkel a hátsó ülésen is kibekkelhető egynapos program.
A Kassandrai Turisztikai Szövetség elnöke, Maria Papadimitriou az nlc-nek elmondta, hogy a (háromötödnyi Balaton, azaz 2908 négyetkilométeres területű) régióba, szűkebben a Chalkidiki három ujjára (Kasszandra, Szithonía és az Athosz-hegy) egy szezonban közel egymillió turista érkezik, egy turista pedig átlag hat-nyolc napot marad. „Az idei szezon második felét viszont megtépázta a júliusi vihar” – mondta Papadimitriou, és hozzátette, tudták, hogy 10-én vihar lesz, de az előrejelzések nem azt mutatták, hogy ilyen súlyos, azaz hogy több mint 100 sérülttel és hét halálos áldozattal kell számoljanak. A katasztrófa a nyár későbbi foglalásainak számát csökkentette, ugyanis az augusztusi, még ingyenesen lemondható szobáknak és apartmanoknak egyelőre közel a 15 százalékát visszamondták. Elég ránézni a Booking.comra, augusztus 6-án délután fél ötkor augusztus 17–24. közé két felnőttnek és két gyereknek kerestem szállást, a kiadó szobáknak ekkor a 82 százaléka volt csak foglalt, tavaly viszont ugyanerre az időszakra a szállások alig öt százaléka volt elérhető – tehát nagyjából stimmel a 15 százalékos csökkenés. „Ez egy magas szám, pedig leszámítva azt a partszakaszt, ahol a károk keletkeztek, semmi nem történt” – magyarázza Papadimitriou, és itt azért megjegyezzük, hogy a félszigeten járva az utolsó dolog, ami eszedbe jutna, hogy bezuhantak a számok. Minden flottul működik, az egy szál motorcsónakkal öböltúrákat áruló Discoverib egy szál tulajdonosa és egyben alkalmazottja például azt mondta, hogy minden napra van kuncsaftja, bár hozzátette: mostanában inkább a félnapos túráikra fizetnek be, az egész naposakat hanyagolják, cserébe pörög a páros romantikázás naplementében. Az éttermesek közül is sokan azt mondták, hogy nem érzik, hogy kevesebb lenne a turista, de hozzátették, hogy pontos forgalmat úgyis csak szeptember végén tudnak, amikor lehúzzák a rolót – a víz nagyjából addig fürödhető, és akkor is jó, ha a 20 Celsius fokot eléri, ami a környéket elárasztó angolokat persze nem zavarja. Noha egy részük akkor már inkább Ciprusnak veszi az irányt.
Lejárt az engedélye, bezárt a parti kemping (a szerző fotója)
A Chalkidiki-félsziget a magyarok körében kedvelt nyári úti cél, az emberek többnyire szervezett buszos/repülős utakon apartmanokba, ritkábban egyénileg érkeznek, de ekkor is inkább az apartmanokat preferálják. A félsziget a hatvanas évek közepéig a régió központjának számító Thesszaloniki lakóinak a Balatonja volt, sokan építettek itt nyaralót. A fizetős turizmus a hetvenes évek elején ugrott meg, ekkor sorra épültek a szállodák és az apartmanházak, a nyolcvanas években folytatódott a fellendülés, a kilencvenes években pedig már egyértelműen tömegturizmusról beszéltek, és ez azóta sem változott. A Kasszandra-félsziget a legzsúfoltabb, a középső kevésbé, de ez nagyjából akkora különbséget takar, hogy nyolc helyett „csak” ötsornyi napernyő van a strandon két kilométer hosszan. Ott van például Nikiti városa, amely szezonon kívül háromezer ember lakhelye, melléjük főszezonban naponta még 22 ezer ember költözik.
Este 8 felé lazul a tömeg a parton (a szerző fotója)
A társaság vegyes, egy magyar utazónak osztoznia kell a szinte végig homokos partokon a szerbekkel, a románokkal, az angolokkal, a hollandokkal, a németekkel és természetesen a görögökkel. A környék nagyjából minden nemzetet meg is próbál a „saját” világa szerint kiszolgálni, van itt angol kocsma, szerb fogások, sőt Metamorfosi bazársorán még kürtőskalácsárus is van – a biztonság kedvéért magyar felirattal, nehogy ne vedd észre, ha a gyros vagy a grillhal helyett ráfanyalodnál a „hazaira”. A kalácsos annyit mondott a kérdésünkre, hogy napi nagyjából 300 tekercset ad el, a vásárlók kedvence a mogyorókrémes, és amikor megjegyeztem, hogy nálunk (meg Los Angelesben) ebbe már fagyit töltenek, akkor azt mondta, hogy már tudja, mit csinál a következő nyáron.
A régiót járva egyáltalán nem tűnik fel, hogy bármi baj lenne, dugig van turistával a félsziget. A tengerpartokon alig találni nyugágyat, a parti út éttermei dugig voltak Nikitiben, Pefkohoriban és Nea Fokea tenger feletti, hegyoldalban tekergő utcáiban is; az embereket felesleges is becsalogatni, mennek maguktól. Nea Fokea utcái küllemükben most annyiban lógnak ki az átlagos görög falvak közül, hogy a város vezetése begyűjtött több száz fetás konzervdobozt, és felkért egy rakat görög művészt/festőt, hogy ugyan pingálják már ki azokat, és hadd díszítsék fel ezekkel az utcákat. Elvégre így szemetet sem termelnek, és jól is néz ki a város – bár a Chalkidiki-félszigeten általában minden jól néz ki, a tömegturizmus (dizájnban) nem szereti az ócskaságot.
A sok helyen kopár (cserébe olcsó és nyugis) Kréta szigetéhez képest itt például Natura 2000 védelem alatt álló dús növényű erdők veszik körül a városokat. A táj változatos, a sík vidékeket hatalmas dombok vagy éppen 1000 méter fölé magasodó hegyek ölelik, tengernyi túraút és bicikliút éri egymást, azaz bőven van mit csinálni a parti henyélésen túl, de ha nem akarsz elszakadni a víztől, akkor befizethetsz egy kajaktúrára például a Diaporosz-szigethez, ahova alig három kilométernyi kényelmes evezéssel oda is érsz, és egy sziklás parton találod magad, víz alatti néznivalókkal: pipa elő, merülés, és mehet a kagylógyűjtés, a tengeri sünnel viszont tessék vigyázni. „Vagy tessék megenni – teszi ehhez hozzá Tania Akritidou, a Chalkidiki Tourism Organization munkatársa. – Meg kell tanulni kifogni, szétvágni, és citrommal lecsepegtetve kienni a húsát, akárcsak az osztrigának. Nem nagy tudomány, gyerekkorom óta csinálom.”
Par..ise (a szerző fotója)
A tengeri sün 30-40 éve még szerepelt az étlapokon, ma már nincs, cserébe van durbincs, süllő és még pár fajta hal, amit grillezve szolgálnak fel. A görög saláta mindenhol alap, az inkább a déli régiókra jellemző stifado itt nincs mindenütt, gyrosozót viszont minden sarkon találsz; anélkül pedig haza se indulj, hogy ne próbáltad volna ki a gavros saganakit. Tania annyit hozzátesz ehhez, hogy a turizmuson túl a régió egyik legfontosabb „ipara” a halászat, ennek köszönhetően tényleg friss minden tengeri kajájuk, amit szeptember második felében már félig leürült tavernákban, kevesebb angol futballrajongó közt szolgálnak fel. A következő hetekre napsütést mondanak, valószínűleg nem lesz olyan vihar, mint a júliusi volt. A vihar az öt éve folyamatosan növekvő turisztikai statisztikákat visszalökte, és idén ugyan nem lesznek olyan jó számaik, mint előtte, de ettől még a Chalkidiki régió működik, a szállodások és az éttermesek nem ijedtek meg. A kármentés megtörtént, és amint lezárják a 2019-est, már készítik is elő a 2020-as szezont.
