Az adventet VII. Gergely pápa elrendelése nyomán az 5. század óta ünnepeljük. A szó a latin eredetű, adventus-ból ered, ami eljövetelt jelent. A reményteli várakozás időszaka ez, amikor a fény eljövetelét, azaz a keresztény vallás szerint Jézus megszületését várjuk.
Adventi koszorú
Az első adventi koszorút egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern készítette 1839-ben. Az eredeti koszorú még egészen másként nézett ki, mint amit most ismerünk: 28 gyertya díszítette, 24 fehér, amelyek a hétköznapokat, és 4 piros, a vasárnapokat jelképezte. Wichern alapította meg az első gyermekotthont, a koszorút is az épület egyik helyiségének a mennyezetére erősítette.
A gigantikus koszorú a mostanival ellentétben nem fenyőágakból, hanem fából, pontosabban egy szekérkerékből készült. Minden nap egyel több gyertyát gyújtottak meg rajta, így karácsonyra szó szerint fényesség ragyogta be a termet, amikor mind a 28 gyertya égett. Később aztán a 28 gyertyából 4 maradt, és a színük is megváltozott: a katolikusok a bűnbánat jeleként 3 lila és 1 rózsaszínű gyertyát tesznek a koszorúra, amely az örömöt szimbolizálja. A 4 gyertya jelentése: hit, remény, öröm és szeretet.
Adventi kalendárium
Az adventi kalendárium is azt hivatott jelölni, hány nap van még vissza karácsonyig, Krisztus születéséig. Ma már rengeteg adventi naptár közül válogathatunk – egy türelmetlen kisfiúnak köszönhetően. Gerhard Lang nagyon várta a karácsonyt, olyannyira, hogy minden egyes nap megkérdezte az édesanyját, mennyit kell még aludnia 24-ig.
Néhány nap után az asszony megunta a kérdést, és ötletes dolgot talált ki: fogott egy kartonlapot, kis ablakokat vágott ki rajta, szám szerint 24-et, és mindegyik ablakra ráerősített egy-egy bonbont. Gerhard minden nap megehetett egyet, és így már tudta, mennyit kell még várnia a karácsonyra. Az ajándék annyira megtetszett a kisfiúnak, hogy felnőttként ő alkotta meg a világ első nyomtatott adventi naptárját 1908-ban.
Szent Miklós
Nincs olyan gyerek, aki decemberben ne várná nagy izgalommal a jóságos, piros ruhás, hófehér szakállú öregapót. Az ünnepet a 10. század óta tartjuk, azonban a Mikulás legendája eredetileg a 3. századból, a római Lycia provinciából, Müra városából indult, ahol Miklós püspök is élt. A püspök egy gazdag kereskedőcsaládba született, azonban megtérése után vagyonát a szegények között szétosztotta. Rengeteget jótékonykodott, sokakon segített, és a szívén viselte a rászorulók sorsát, ennek köszönhetően megválasztották Müra püspökévé. Gyakran szóba elegyedett a betegekkel, a gyerekekkel, és akinek csak tudott, segített.
A városban élt egy szegény család, ahol a három eladósorba került lányt apjuk szerény anyagi körülményeik miatt nem tudta kiházasítani, és bordélyházba akarta adni őket. Amikor erről Miklós tudomást szerzett, az egyik éjjel titokban a család házához ment, és az ablakba tett egy-egy aranypénzzel teli zsákocskát. Szent Miklóst eredetileg zöld, lila vagy barna ruhában ábrázolják, a piros szín a népszerű kólagyártó honosította meg a köztudatban. A tettéért a hajadonok, a gyógyszerészek és az illatszerészek, sőt a pálinkafőzők védőszentje, valamint az anyaság és a házasság oltalmazója lett. A középkortól a 14 segítő szent közé sorolják, itthon körülbelül 60 település nevében fedezhetjük föl, ilyen például Szigetszentmiklós és Kunszentmiklós is.
Szponzorált tartalom
