Utazás

Vibráló minikontinens az olasz csizma orránál – Szicíliában jártunk

Európa hetedik legnagyobb szigetére, Szicíliára azt mondják az ottaniak, hogy az nem is Olaszország, hanem egy önálló kontinens. Kíváncsiak voltunk, tél végén mire számíthat, aki a szigetre látogat.

Szicília éghajlata a tengerparti területeken kellemes, földközi-tengeri, a tél rövid és enyhe, a nyár meleg, de nem túl forró. Éppen ezért  kora tavasszal is ideális elindulni felfedezni a szigetet. Az ókori görögöknél Szicília jelképe, a trinakria egy medúza fejű, háromlábú lény – a sziget három, ma napig is hangsúlyos, turisták által ismert régióját jelképezi: a mai Siracusa, Palermo és Messina területeit. Mi útitervünk szerint az ókori leletektől távolabb indultunk felfedezni a mai Szicíliát.  Cataniából tartottunk bérelt autóval a sziget belseje felé délre, ahol Ragusa, Modica, Scicli barokk hangulatú városaiban barangoltunk, és közben a helyi konyha remekeivel is megismerkedtünk.

Fiesta pizsamában, tűzijáték hajnali ötkor

Cataniában éppen egy hatalmas télbúcsúztató fiesta közepébe csöppentünk, amivel egyben Szent Agatát, a város patrónusát és  védőszentjét ünnepelték a helyiek. Február 3 és 5 között a városlakók fehér pamut vagy vászon felsőbe öltöznek, a házakat bordó zászlókkal díszítik fel, és az utcákat füstbe borítva ünneplik Szent Agatát. A háromnapos ünnep csúcspontja a Messa dell’Aurora (hajnali szentmise), amiért mindenkinek ébren és éberen kell várnia a napfelkeltét. A belvárosi utcákat ellepik az édesség-, szentkép- és viaszgyertyaárusok, parázson húst és olajban fánkot is sütnek az utcákon hajnalig. Az utcán tolongó mindenféle korú embereken fehér felső, egyfajta középkori pizsama és kis fekete fejfedő van, ami annak jelképe, hogy amikor szűz és mártír Agata visszatért hajón a száműzetéséből, Konstantinápolyból Cataniába, akkor még mindenki aludt. Hogy ez ne fordulhasson ismét elő, a város főterén hajnali 5-kor elkezdődik az óriási petárdázás és tűzijáték, hogy az is elinduljon a kikötőből a Cattedrale di Sant’Agata felé, aki esetleg elaludt volna a fiesta alatt.

Messa dell ‘Aurora (A szerző fotója)

Agata egy gazdag keresztény család nagyon fiatal és szép lánya volt az i.sz. 200-as években. Olyannyira fiatal és szép, hogy még Quintianus, a helyi uralkodó is el akarta venni feleségül. Agata viszont nem vele gondolta el hátralévő életét. Ezért az uralkodó előbb bosszúból egy hírhedt örömtanyára vitette, hogy ott átneveljék, majd mikor Agata ellenállt, a helytartó nagy haragjában bíróság elé állíttatta, ahol elítélték. A börtönben néhány nap leforgása alatt a kínzások egész sorát kellett kiállnia, megverették és melleit levágták (többek között ezért Sant’ Agata a mellrákosok védőszentje is). A város patrónusa címet azzal érdemelte ki, hogy visszatérve száműzetéséből, ahol mindvégig az olajbogyón élt, megmentette a várost: az Etna kitörésekor fehér fátylát a vulkán felé dobva csodás módon megvédte Cataniát a tűzhányótól. Catania leghíresebb édessége ezekben a napokban az Olives de Sant Agata, tulajdonképpen kicsi, zöld, olajbogyóra emlékeztető marcipánok, valamint a Minni di Sant’ Agata, azaz Agata mellei, olyan cukrozott cseresznyével díszített, különleges cassata (piskóta) sütemények, amelyek a női mellet jelképezik.

Catania szíve, a napi piac (Fish Market – Via Pardo),  ahol a tenger gyümölcsei mellett szezonálisan a tarocco vérnarancs és a verdello citrus zöldes kínálata, az édeskömény, finocchio és articsóka, carciofi áll halomban. A piacon friss osztrigát is kínálnak proseccóval reggelire, ahogy a tenger gyümölcseit is meg lehet kóstolni, frissen sütva, a helyiekkel körbeállva az asztalt. A halpiac mindennap nyitva van, a helyiek rendszeres napi bevásárlásaikat itt végzik a szupermarketek helyett.

Megnézem
Összes kép (9)

A város méretét tekintve amúgy egyáltalán nem nagy,  főbb nevezetességei gyalogosan is bejárhatók. A piacról rákanyarodva Porta Uzedára, majd  a katedrális mentén a helyi Váci utcán, a via Etnea útvonalán a  Palazzo degli Elefanti és a Basilica della Collegiata épületeit megnézve, boltokat, kirakatokat nézegetve egészen a vulkáni kövekkel díszített Bellini parkig jutunk. Jó időben a városból is látható az Etna, de szervezett utakat is indítanak a vulkán lábához a városból. Jó turistához híven jobb, ha több helyen is engedünk egy-egy espresso, canolli vagy Catania híres sült, töltött rizsgolyója, rántott rizskotlette, az Arancini csábításának.

Vannak helyek – bárokban, gelateriakban, pasticceriakban –, ahol a Jégbüféhez hasonlóan előbb a kasszánál kell elmondani és kifizetni, hogy mit szeretnénk, majd a pultnál kapjuk meg a blokk ellenében rendelésünket. Az is előfordulhat, hogy olyan helyre megyünk, ahol simán beállhatunk egy szimpatikusabb barista és még menőbb kávégépe elé a pulthoz, és ott rendelünk a hangzavarban, miközben a pultnál beszélgetünk, fizetünk, fogyasztunk. Abban az eseteben viszont, ha a korzózásban elfáradva le is ülnénk, és úgy innánk meg valamit, be kell kalkulálni a fejenként 2 eurós szervizdíjat a fogyasztás mellé.

Arancini, a rántott rízsgolyó

Barokk élmény csokiba mártva

Cataniát és fiestáját dél felé elhagyva beugrunk még a La Plaja strandra is, ami szezonon kívül sem üres. Párok sétálnak, családok piknikeznek a homokos, de láthatólag elhanyagolt tengerparton. Autót bérelve a repülőtéren úti célunk a sziget déli része. Az SS194 utat követve az Iblai-hegységen át Ragusa és Modica könnyen elérhető az autópályán. Ragusa és Modica történeti városrészei napjainkban az UNESCO védettsége alatt állnak.  Ragusát 1693-ban egy súlyos földrengés pusztította el, és a második világháborúban több bombatámadás is érte a közeli comisói hadirepülőtér miatt, az újjáépített város, épületeinek hangulata eléggé megosztó.

Corso Umberto

Modica viszont sokkal bájosabb, kiegyensúlyozottabb történelmi város benyomását kelti az utazóban. Itt is sok a meredek, kanyargós lépcső, sikátor és kis macskaköves utca ahogy Ragusában, itt is a sétacipő a legjobb útitárs. Érdemes  végigsétálni Modica jó hangulatú főutcáján, a Corso Umbertón, és benézni az ottani helyi tervezők butikjaiba is. A séta egyik csúcsa a város legmagasabb pontja, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a környező vidékre.

Azért is el kell elmenni Modicába,  mert az Antica Dolceria Bonajuto kihagyhatatlan. Ez Szicília legrégebbi csokoládéüzlete. Nemcsak azért, mert a modicai csokoládé világhírű, hanem mert az üzletnek igazán egyedi hangulata van. A Cioccolato di Modica vagy más néven cioccolata modicana szicíliai specialitás, az aztékok eredeti Xocolatl receptje ihlette, és készítését még a spanyolok terjesztették el dél-olaszországi uralkodásuk során a 16. században. A földrajzi árujelzős csokoládét még napjainkban is hagyományos recept szerint, kézi őrléssel készítik, amely a csokoládénak sajátos szemcsés textúrát ad.

Xocoatl

Levágta szerelme fejét a lány, és kaspót csinált belőle

Szicília négy városa ismert kiemelkedő kézműves kerámiáiról: Caltagirone, Santo Stefano di Camastra, Burgio és Sciacca. Mind a négy város felismerhető, megkülönböztethető a kerámiákon hagyományosan használt színei alapján.

A kerámiák közül a turisták számára fenntartott helyeken legtöbbször a Testa di Moro (Mór feje) látható ami, mint kiderült egyfajta edényféle a balkonnövényekhez. A levágott fejű mór eredetét több legenda is övezi, de mindegyik megegyezik abban, hogy a szerelmi történet borzalmasan végződik.

Miután egy fiatal normann nő meghallotta a városban, hogy gazdag mór szeretője visszatér Észak-Afrikába családjához és feleségéhez, akikről eddig mit sem tudott, elragadták az érzelmei. A lány ugyanis azt gondolta, hogy őket az istenek örökre egymásnak teremtették. A történet szerint az utolsó találkozásukkor, amikor a férfi elaludt a lány levágta a szeretője fejét, amelyet aztán egyfajta trófeaként kitett az erkélyre, bazsalikomot ültetett bele, és azt naponta könnyeivel locsolta. A lány erkélye alatt sétáló emberek viszont elkezdték nézni a különleges edényben egyre szebben virágzó és illatozó bazsalikomot, és féltékenyek lettek a burjánzó növényre.

Végül is nem lehet tudni, hogy a bazsalikom bősége vagy az esztelen szerelem hiedelme miatt, de a városban és szigeten rengeteg színes agyagfejes edényt kezdtek el készíteni. Bár sokfajta és sokféle kerámia fejforma ismert, és elérhető a butikok polcain és az erkélyeken,  a hagyományos Testa di Moro fejek továbbra is egy fekete férfit és egy szőke lányt ábrázolnak.

Megnézem
Összes kép (4)

Szicília az igazi slow food mennyország

Szicíliában nemcsak a kerámiák története, de konyhája is tükrözi, hogy az egymást követő birodalmak mindegyike – a görög, a föníciai, a római, a bizánci, a gótikus, az arab, a normandiai, a spanyol és az olaszok – amelynek hajósai a szigeten partra szálltak, itt hagyott valamit emlékül a konyhaasztalon. A padlizsán mint alapanyag a kultúrtörténészek szerint a szaracénokkal került a szigetre. A caponata finom és népszerű hideg antipasti (előétel), amely sült padlizsánból zellerrel hagymával és paradicsommal, majd kapribogyóval, olajbogyóval, fenyőmaggal készül sok balzsamecettel, de igen sokféle további variációja létezik articsókával, paprikával, fenyőmaggal vagy mazsolával gazdagítva.

Antipasti

Szicília rengeteg olyan növényt termel, amelyeket intenzíven ízesít, és egyedivé tesz a vulkanikus föld, különleges illatúvá a nap, úgymint a citrusfélék, pisztácia, mandula, paradicsom, zöldség, olajbogyó, na és a bor! A szicíliaiak büszkék az ételeikre. Az friss és feldolgozott élelmiszereiken található jelölés, szimbólum (csomagoláson, gyümölcs matricán, pecséten vagy borcímkén) azt jelzi a vásárlónak, hogy a terméket az adott terület hagyományainak megfelelően készítették a helyi vagy regionális receptek és emberek által. Így lesz az étel a hely története szerint egyedi környezete szerint ízesítve.

Hiába a milánóiak érdeme a slow food mozgalom, az ételek élvezete a szicíliai kultúra egyik remekműve. Például az is, hogy a pizza itt nem street food, hanem legtöbbször egy komótos, de társas vacsora alapja. A hagyományos trattoriákban nincs is lehetőség pizzát rendelni délben. A szicíliai konyha titka az ízletes és friss alapanyagokban rejlik úgy, mint a ricotta vagy a paradicsom. Szicília keleti partján az egyik leghíresebb tésztaételét a Pasta alla Norma helyi paradicsomból, padlizsánból, fokhagymából, bazsalikomból és ricottából készül, Bellini operája után elnevezve. Sokan gondolják, hogy a cannoli olasz étel, de valójában Szicíliából származik. A cannoli, ami egy roppanós ostya édes ricotta sajttal töltve, és amit canolli imádóknak elsőként megtanítanak Szicíliában, hogy soha bízzunk a már elkészített cannoli-ban, hiszen a szicíliai mindig cannoli frissen, helyben kerül betöltésre, a ricotta krém egyenesen akkor kerül ki a hűtőből, amikor megrendelik, hogy az ostya roppanós maradjon.

Cannoli

Az örökké jelenlévő illatos szicíliai kenyér mellé az olívabogyó, sajt és olaj jár: sült, töltött rizsgolyó (arancini), apró pizzák, sfincioni (szicíliai stílusú pizza), ezer dologgal töltött sült tészta… Azt mondják a helyiek, hogy bár továbbra  is nehéz munkahelyet találni, és labdarúgóik is sorra kudarcot vallanak a bajnokságban, de az egész világon a legjobb étkezési lehetőségük nekik van, hogy mindezekért valami vigaszuk is legyen.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top