Az idén már 79 éves, de egyetemi professzorként továbbra is aktív Renato Rosaldo az egyik legismertebb és legnagyobb hatású amerikai (még pontosabban: mexikói-amerikai) kulturális antropológus, aki 1967-ben, még fiatal kutatóként utazott el feleségével, Shellyvel a Fülöp-szigetekre, hogy testközelből tanulmányozhassa a Caraballo és a Sierra Madre (ami természetesen nem azonos ezzel a Sierra Madréval) hegyei közt élő, a modern civilizációtól szinte teljesen elzárt törzs, az ilongotok fejvadász kultúráját. Nyugati tudós ilyesmit korábban még nem nagyon csinált, ugyanis a félelmetes harcos hírében álló ilongotok igen magas szinten művelték ezt a bizonyos fejvadász kultúrát, azaz időnként lecsapták az ellenségeik, illetve a kevéssé rokonszenves látogatók fejét.
Shelly és Renato Rosaldo az ilongotok körében (fotó: npr.org/Renato Rosaldo)
Szerencsére Renato és Shelly Rossinak nem volt ilyen problémája: hamar kifejezetten jó viszonyt alakítottak ki az őslakosokkal, így mindketten a nyakukon tarthatták a fejüket a terepmunka idején. Mivel nem valami bricsesznadrágos gyarmatosítók voltak, hanem tudósok, természetesen igyekeztek az ilongot nyelvben is mind jobban elmélyedni. Ez egy ideig viszonylag könnyen ment, azonban egy kifejezéssel sehogy nem tudtak zöld ágra vergődni: mégpedig azzal, hogy
liget
Igen, leírva pontosan úgy néz ki, mint a mi liget szavunk, ami magyarul kisebb, ritkás erdőt vagy fásított parkot jelent, és az etimológiai szótárak szerint ismeretlen vagy bizonytalan – talán finnugor – eredetű. Ez persze csak egy ún. véletlen szóegyezés (ami időnként előfordul), de azért valahol mégis szívmelengető; mintha lenne valami közös titkunk ezzel a távoli, ismeretlen törzzsel, amelynek nyelvét összesen 50 ezren beszélik, azaz körülbelül annyian, mint ahányan Nagykanizsán élnek.
Ilongot őslakosok 1910-ben (fotó: Wikipedia)
Ráadásul a liget szó (mármint az ilongotok liget szava) már csak azért is figyelemre méltó, mert egy olyan komplex érzelmet jelöl, amely nem igazán jellemző a nyugati világban, így gyakorlatilag lefordíthatatlan. A liget egyszerre jelent (vagy jelenthet) dühöt, szenvedélyt, energiát, indulatot, lelkesedést, becsvágyat, versenyszellemet, határozottságot, bátorságot, vágyat, ihletet, állhatatosságot, valamint életerőt, és egyaránt összefügghet gyásszal, a vesztességgel, a bosszúvággyal vagy az irigységgel; egy olyan intenzív érzelmi koktél, amely ha elönti a – jellemzően még fiatal és nőtlen – ilongot férfiakat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan fejek fognak hullani – mármint, hogy tényleg szó szerint fejek fognak hullani. Szóval nem csoda, hogy Rosaldóék eleinte még sötétben tapogatóztak a szó jelentését illetően.
A fordulópontot állítólag az jelentette, amikor Renato Rosaldo lejátszotta a törzs tagjainak azokat a hangfelvételeket, amelyeken a velük készült beszélgetések, interjúk voltak hallhatóak. Egy ponton az ilongotok felismerték a hangját egyik közszeretetnek örvendő, mindenki által tisztelt társuknak, aki nemrég hunyt el. Erre az arcuk elkomorult, és különös módon kezdtek viselkedni: azt ismételgették, hogy a szívük eltelt ligettel, és most azonnal a fejét akarják venni valakinek, hogy aztán jó messzire hajíthassák. Hát, mindenesetre elég fenyegető helyzet lehetett.
Vadregényes esőerdő a Fülöp-szigeteken (fotó: npr.org/Renato Rosaldo)
Saját bevallása szerint Rosaldo 14 évvel később maga is megtapasztalta, hogy milyen az, ha az embert átjárja a liget. Nem sokkal azután, hogy szeretett felesége 1981-ben meghalt egy balesetben, a teljesen összetört férfi egy napfényes délután magányosan autózott Palo Altóban, míg rá nem tört az a bizonyos érzés. Ekkor félrehúzódott, kiszállt a kocsiból, és artikulálatlan hangon ordítani kezdett. Hogy tényleg a liget ragadta-e magával, innen nézve elég nehéz megállapítani. Ám a tény, hogy ezt a furcsa, mindent elborító érzést nevén tudta nevezni, az – megint csak saját bevallása szerint – rengeteget segített neki a gyászban, majd az újrakezdésben.
Renato Rosaldo ma is boldog házasságban él második feleségével, az irodalmár Mary Louise Prattel, és legjobb tudomásunk szerint azóta sem vágta le senkinek a fejét.
Hasonló cikkeink:
- Egy elképzelt világ romjait rejti a mexikói esőerdő
- Kihalóban: így élnek az utolsó érintetlen törzsek
- Michael Jackson nem csak a pop királya volt, hanem Elefántcsontparté is
kiemelt kép: npr.org/Renato Rosaldo
