Ha azt mondjuk, Visegrád, neked is nyilvánvalóan a Dunakanyarban található, népszerű kirándulóhely ugrik be. Ám nem ez az egyetlen település a világon, mely ezt a nevet viseli: a másik Višegrad Bosznia-Hercegovinában található.
Višegrad (Fotó: Getty Images)
A kevesebb mint 6000 fős lélekszámú Višegrad a bosnyák-szerb határ közelében, a Drina és a Rzav folyó találkozásánál fekszik. A településnek középkori gyökerei vannak, már 1407-től említik. 1454-ben az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és ott is maradt egészen az 1878-as berlini kongresszusig, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia jogot kapott Bosznia-Hercegovina 30 évre történő katonai megszállására.
Szokoli Mehmed pasa hídja a Drinán (Fotó: Getty Images)
A város jelképe és fő nevezetessége Szokoli Mehmed pasa hídja, melyet névadója az 1571 és 1577 között épült Isztambul–Szarajevó út részeként emeltetett. Erről az építményről szól Ivo Andrić regénye, a Híd a Drinán, melyért 1961-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A 108 méter hosszú, 11-lyukú híd az első és a második világháborúban is súlyosan megrongálódott, ám az eredeti tervek és a megmaradt részek alapján újjáépítették. 2007 óta a Világörökség része.
Andricgrad (Fotó: Getty Images)
Višegrad városának legkülönlegesebb része és egyben turisztikai központja „a szerb nacionalizmus Disneylandjeként” emlegetett Andrićgrad, más néven Kamengrad, mely 2011–2014 között épült Emir Kusturica rendező ötlete alapján, Ivo Andrić emlékére. A városrész az oszmán, a bizánci és a reneszánsz építészeti stílusok keveréke és lényegében a Nobel-díjas regényben leírt várost mintázza. A negyedben található a társadalomtudományokkal és a humán tudományokkal foglalkozó Andrić Intézet, a Szépművészeti Akadémia, ortodox Szent Lázár-templom és az író szobra is. Emellett szállodák, vendéglátóhelyek és boltok sokasága várja a helyieket és a idelátogató turistákat.
A Szent Lázár templom (Fotó: Getty Images)
A Háború Női Áldozatai nevű szervezet alapítója, Bakira Hasečić aktivista erősen kritizálta, hogy a városrész egy olyan területen épült, melyet a boszniai háború idején bosnyák civilek fogolytáboraként használtak és rengeteg szörnyűség helyszíne volt. Hikmet Karčić, a Boszniai Iszlám Hagyományok Intézetének munkatársa azonban éppen az új szerb nemzeti identitás építésének eszközeként aposztrofálta a városrészt.
