A modern Robinson 50 évig élt a saját szigetén, amiből a világ legkisebb nemzeti parkja lett

Brendon Grimshaw édenkertet varázsolt az elvadult szigetből. 50 éven át dolgozott az élővilág helyreállításán és védelmén, műve – a világ legkisebb nemzeti parkjaként – őt is túlélte.

S. Z.

2024. Március 20.

Brendon Grimshaw 1962-ben járt először a Seychelle-szigeteken, aztán egy életre ott ragadt. Vett magának egy aprócska szigetet, és további 50 évig, egészen halála napjáig az volt az otthona. Az angol férfit azonban nem a luxus motiválta, mint manapság sok privát sziget tulajdonosát, hanem a természet megóvása és egy miniatűr paradicsom megalkotása.

Szigetvásárlás az utolsó pillanatban

Grimshaw az 1960-as évek elején szerkesztő-újságíróként dolgozott a legnagyobb kelet-afrikai lapoknak, abban az időszakban, amikor először Tanzánia, majd Kenya függetlenné vált. A férfi tudta, hogy a munkáját hamarosan a helyiek fogják átvenni, ezért új célt keresett, valami olyasmit, amivel közelebb kerülhet a természethez. Arról álmodozott, hogy saját földje legyen az Indiai-óceánban fekvő Seychelle-szigeteken, de leginkább egy saját szigetet szeretett volna.

Amikor először eltöltött pár hetet a szigeteken, úgy tűnt, hogy le kell mondania a tervéről: nem volt nagy kínálat az eladó szigetekből, amelyekre pedig mégis vevőt kerestek, azokért elképesztően magas árat kértek. Nyaralása vége előtt két nappal aztán egy fiatal férfi megkereste Grimshaw-t a szigetállam fővárosában, Victoriában, hogy tud egy eladó szigetet. Elhajóztak a parányi, csupán 0,099 négyzetkilométeres Moyenne-szigetre, amely 4,5 kilométerre északra fekszik az ország legnagyobb, Mahé nevű szigetétől.

Brendon Grimshaw (Fotó: Profimedia)

Az akkor 37 éves férfi azonnal beleszeretett a sziget csendjébe és a vadul burjánzó növényzetébe. Később azt mondta, Moyenne azért is volt ideális, mert elég közel volt a legnagyobb szigethez, mégis távol volt a világtól.

Teljesen más volt. Különleges érzés kerített hatalmába. Ez az a hely, amit kerestem

– mondta Grimshaw egy 2009-es dokumentumfilmben.

Nyaralása utolsó napján, éjfél előtt négy perccel a férfi aláírta a szerződést, hogy 8000 fontért megvásárolja a Moyenne-szigetet – ez mai áron nagyjából 214 ezer font, vagyis körülbelül százmillió forint lenne.

Édenkert, ami túléli őt

Ám megszerezni a szigetet könnyebb feladatnak bizonyult, mint rendbe tenni és gondozni. Régebben élt ott egy halászcsalád, de a sziget évtizedek óta elhagyatottan állt. Közben Seychelle többi részén kezdett éledezni a turizmus, és félő volt, hogy Moyenne-t is ledózerolják, hogy egy ötcsillagos hotelt húzzanak fel.

A sziget az egyik legkisebb a 115 szigetből álló Seychelles-en, szélessége és hosszúsága is alig pár száz méter, a partvonala csupán két kilométer, legmagasabb pontja 61 méterrel van a víz szintje fölött. Moyenne hangulatát egyfelől ugyanaz az idilli, fehér homokos part és a gránit sziklák határozták meg, mint a többi szigetet arrafelé, ám sűrű, áthatolhatatlan erdő borította. Az elhanyagoltság és a felelőtlen emberi beavatkozás hatására a gyomok elfojtották az őshonos növényzetet – az elburjánzás állítólag annyira súlyos volt, hogy a leeső kókuszdió nem érte el a talajt –, az állatvilágot egyedül a patkányok képviselték, és fájóan hiányoztak a madarak.

Moyenne-sziget (Fotó: Wikipedia)

Grimshaw eredeti célja az volt, hogy megvédje Moyenne-t a turizmussal járó túlzott beépítéstől. Ez eleinte azt jelentette, hogy visszaállítja a sziget eredeti, nyers szépségét, és épít magának egy szerény otthont, ahol leélheti a napjait. Hosszabb távú álma azonban az volt, hogy egy olyan édenkertet hozzon létre, amely túléli őt, és még jóval azután is védett marad, hogy ő már nem él.

16 ezer fát ültetett

A sziget csöppnyi mérete ellenére Grimshaw óriási feladatra vállalkozott, de legalább talált maga mellé segítséget: egy Rene Antoine Lafortune nevű környékbeli fiatalt, egy helyi halász 19 éves fiát. Elválaszthatatlanok lettek, és együtt nekiláttak a sziget átalakításának: megtisztították a bozótost, ösvényeket vágtak az aljnövényzetben, fákat ültettek, pálmát, mangót és indián banánt (Asimina triloba). Összegyűjtötték az esővizet, és kézzel szivattyúzták fel a hegyoldalba.

Grimshaw megpróbálta visszatelepíteni a madarakat: a szomszédos faluból tíz egyedet vitt a szigetre, de azok nem maradtak ott, hanem visszarepültek. Ezt többször megismételte, majd elkezdte etetni őket, így egyre több madár kezdett fészkelni a szigeten. Ma több mint 16 ezer általuk ültetett fa és 2000 madár él a Moyenne-szigeten.

És ez még nem minden: betelepítette az aldabrai óriásteknőst is. Ez az állatfaj őshonos a Seychelles-szigeteken, de sok részéről már kipusztult. Jelenleg körülbelül 50 példány él Moyenne-en.

Mindezt hosszú évek alatt, aprólékos, lassú és fáradságos munkával érték el, aminek Grimshaw egész életére a megszállottjává vált.

Forrás: A Grain of Sand c. dokumentumfilmből

„Az volt a víziója, hogy egy érintetlen szigetet hagyjon hátra Seychelles és az egész világ következő generációi számára – mondta Suketu Patel, aki 1976-ban találkozott először Grimshaw-val, és életre szóló barátságot kötöttek. – Egy mini Seychelle-t akart. Megpróbálta utánozni, milyenek volt a Seychelle-szigetek a turisták érkezése előtt.”

Ezt olvastad már?

30 millió fát ültetett, erdőt varázsolt a kopár tájból

Ez is érdekelhet

Megnézem

Az angol férfi élete azért nem teljesen úgy alakult, mint Robinson története, a természet helyreállítása mellett a modern technikát is meghonosította a szigeten. Miután 1972-ben végleg odaköltözött, bevezette a villanyt és a telefont a szigetre, és a vízellátásról is gondoskodott. Sokan azt hitték, hogy végül ő is csak szállodákat akar építeni, de erre sosem került sor. Ahogy arra sem, hogy eladja a szigetét, pedig miután az 1980-as években igazán berobbant arrafelé a turizmus, bőségesen akadtak vásárlók; egy szaúdi herceg állítólag 50 millió dollárt ajánlott Moyenne-ért, de Grimshaw nem fogadta el.

A világ legkisebb nemzeti parkja

Volt olyan időszak, amikor Grimshaw nem egyedül élt a szigeten. Miután édesanyja meghalt, édesapja odaköltözött hozzá. Öt évvel később az apja is elhunyt, és ahogy Grimshaw egyre idősebb lett, tudatosult benne, hogy már csak kevés ideje maradt biztosítani a sziget jövőjét.

Nem voltak gyerekei, akikre hagyhatta volna Moyenne-t, majd amikor hűséges segítője, Lafortune 2007-ben meghalt (ekkor Grimshaw 82 éves volt), komoly elhatározásra jutott: alapítványt hozott létre a sziget védelmére, majd 2009-ben megállapodást kötött a Seychelles-szigeteki környezetvédelmi minisztériummal, hogy a szigete a Sainte Anne Nemzeti Park része lesz, de különleges, önálló státusz kap. Ezzel megszületett a Moyenne-szigeti Nemzeti Park, a világ legkisebb nemzeti parkja.

Óriásteknős a Moyenne-szigeti Nemzeti Parkban (Fotó: getty images)

2012-ben, 87 éves korában Grimshaw meghalt. A szigeten temették el édesapja és két kalóz sírja mellé. Saját kérésére ez lett a sírfelirata:

Moyenne megtanította neki, hogy vegye észre a körülötte lévő szépséget, és mondjon köszönetet istennek.

Végrendeletében megfogalmazta utolsó kívánságát: „A Moyenne-szigetet az imádság, a béke, a nyugalom, a pihenés és a tudás színhelyeként kell fenntartani a Seychelles-szigetek lakói és a külföldről érkező mindenféle nemzetiségű, bőrszínű és vallású ember számára.”

„Amilyennek az életnek lennie kellene”

A szigeten azóta sem épült hotel, és nincsenek nagyszabású beruházások sem, ami ritkaság manapság arrafelé. Működik ugyan egy étterem, a Jolly Roger, ahol helyi ételeket szolgálnak fel, egy másik épületben az óriásteknősök szaporításával foglalkoznak, valamint egy kis múzeumot szenteltek Grimshaw munkásságának. Azért a turizmus is jelen van, de visszafogott formában, egyszerre legfeljebb 50 ember tartózkodik a szigeten, egy nap pedig soha nincs több 300 látogatónál.

„Van valami, ami megfog, amikor odamész – mondta Patel a sziget varázsáról. – Ha úgy gondolod, hogy nagy problémád van, akkor a szigeten rájössz, hogy igazából az nem is probléma. Moyenne olyan, amilyennek az életnek lennie kellene.”