Magyarországon a vasúti közlekedés olyan, mint az egészségügy: mindenkinek van egy horrorsztorija. Ami a betegellátásban az omladozó kórház, a hosszú műtéti várólista és a kaotikus időpontkérés, az a vonatozásban a lepusztult kocsi, az üzemszerű késés és a nem működő fűtés/klíma. De most kivételesen nem egy újabb MÁV-os rémtörténettel jövünk, hanem épp ellenkezőleg: egy kalauz nagyon emberséges megnyilvánulásáról.
Jegy az van, csak máshova
Budapestről utaztam egy vidéki nagyvárosba a héten, és a hivatalos telefonos applikációban vettem meg a vonatjegyet indulás előtt. Elindult a szerelvény, majd 10-15 perc múlva jött is a kalauz. Előkaptam a telefonomat, hogy mutassam a kódot, és csak ekkor vettem észre, hogy rossz irányba vettem meg a vonatjegyet. A viszonylat – ahogy mondani szokták – stimmelt, de nem Budapest volt a kiindulási állomás és a vármegyeszékhely a cél, hanem pont fordítva. Simán benéztem, és még az sem tűnt fel, hogy mindkét városból óránként indulnak ugyan vonatok, de 10 perc eltéréssel. És itt jöjjön a magyarázkodás: ugyanezen a napon reggel a fővárosba utaztam, és amikor visszafelé akartam megvenni a jegyet, egyszerűen nem fordítottam meg az irányt a telefonos alkalmazásban.
Egy kalauz jegyet ellenőriz a vonaton. A kép illusztráció (Fotó: MTI/Kallos Bea)
Ennek viszont az lett az eredménye, hogy az adott vonatra totál érvénytelen volt a jegyem, vagyis gyakorlatilag jegy nélkül utaztam. Ezt egyből mondtam is a kalauznak, eldaráltam a tévedésemet, mutattam a rossz jegyemet, és kérdeztem, hogy mit lehet tenni egy ilyen helyzetben. „Meg kell venni a menetjegyet és további 2600 forint a pótdíj” – hangzott a válasz. Oké, nincs mit tenni, gondoltam, ezt elcsesztem, és már azon tanakodtam, hogy vissza tudom-e váltani később a tévesen megvett jegyet. Az alkalmazásban erre nyilván már nem volt lehetőség, hiszen a másik vonat is elindult már, legfeljebb külön írhatok egy méltányossági kérelmet a szívszorító történetemmel, és reménykedhetek, hogy visszakapok pár ezrest.
Meglepő húzás
Ezeket a forgatókönyveket gyorsan lepörgettük a kalauzzal, aki felajánlotta, hogy ad egy igazolást, ami segíthet a méltányossági kérelemnél. Aztán, amikor már úgy éreztem, hogy nincs más hátra, mint megvenni a jegyet és kifizetni a pótdíjat,
a kalauz legyintett egyet, és azt mondta, nem kell új jegyet vennem, csak ha jön egy ellenőr, aki őt ellenőrizni.
Nem volt vita vagy hangos szóváltás, egyszerűen megértette a helyzetet. Semmiségnek tűnik, de mégsem az. Talán kiült az arcomra, mennyire el vagyok keseredve, és megszánt, vagy egyszerűen csak ennyire jó fej – esetleg ezek keveréke. Mindegy is, nagyon meglepődtem, és nem győztem hálálkodni neki. Végül az ellenőr ellenőre sem jött, így megúsztam a dolgot.
Hogy hová utaztam, azt szándékosan nem írom le, mert ez a történet happy enddel végződött ugyan, abban azért nem vagyok biztos, hogy a MÁV-nál jó szemmel nézik, ha valaki rugalmas, és nem követi betű szerint az előírásokat. Azt pedig semmi esetre sem szeretném, ha a rendes kalauz emiatt – miattam – megütné a bokáját.
Nem történt károkozás
A kalauz egyébként a nagyon emberi gesztusát azzal indokolta, hogy végül is a vasúttársaságot nem érte kár, hiszen ugyanolyan távolságra vásároltam egy jegyet. Ez igaz is volt, de a kérdés ennél kicsit bonyolultabb. Egy ideje már olcsóbb a vonatjegy, ha nem az utazás napján váltjuk meg, és van úgynevezett okosjegy is, amely jóval kevesebbe kerül, viszont nem viszonylatra, hanem csak egy adott vonatra érvényes, és nem lehet visszaváltani. Az én esetemben több mint ezer forint a különbség a kétféle jegy között, viszont a tévesen megvett jegyem épp a legdrágább verzió volt, így tényleg egy fillérrel sem károsítottam meg a MÁV-ot.
Némi bonyodalmat az okozhat ilyenkor, hogy a helyjegyem is egy másik vonatra szólt, arra pedig értelemszerűen nem volt, amin ültem. De ez inkább csak elméleti probléma, mert ezeken a járatokon legfeljebb egy-két ember ül egy fülkében, nem szokott gond lenni a helyfoglalással.
Visszatérve a kalauzhoz: gondolom, nincs könnyű dolguk, ha hasonló esettel találkoznak, hiszen bármilyen vitás kérdésben őket veszik elő, nem az utast. Ráadásul most teljesen egyértelmű volt a helyzet, nem lett volna „szívózás”, ha új jegyet kell vennem. Egy-egy ilyen jólelkű gesztus azonban legalább egy időre feledtetni tudja az ezer sebből vérző magyar vasút bajait.
