Tudjuk jól: minden generáció azzal jön, hogy régen minden jobb volt, és az utóbbi száz évben mintha mindig a világvége felé rohant volna az emberiség, szóval nincs semmi meglepő abban, hogy ezekben az években is így érezzük – de most valahogy tényleg olyan, mintha itt lenne a világvége, nem? Aszály és egymást érő viharok, negyven és 21 fok követik egymást felváltva, a klímaváltozás megállíthatatlan, súlyosan sérült gyerekek a buszbalesetben, Azahriah véglényezett, majd visszaszívta, az infláció az egekben, egymás után zárnak be a legjobb nyári fesztiválok, eljött a 17 ezer forintos rántott hús ideje, és még az air fryert is rosszul használtad egész életedben. És ez csak az elmúlt hét.
Fotó: Neményi Márton
Itt az ideje tehát, hogy emlékeztessünk mindenkit: nincs minden veszve, sőt, magyarok ezrei önfeledten, minden gondjukat félretéve képesek csak úgy élvezni az életet, amely képességet többségünk – valljuk be – elfelejtett. A helyszín az eddigi két viszonylag ismert, de a Szigetnél jóval családiasabb fesztivál, a Fishing on Orfű és a Kolorádó – amelyet ebben a formában idén rendeztek meg utoljára –, ezen a két bulin kutattuk fel a boldogságot, amelyet pont nem a nagyszínpadok előtti első sorokban találtuk meg, hiába ez a fesztiválfotósok kedvenc szpotja.
Az eksztázis ugyanúgy ott volt a füvön, porban, padon, sátrak között, a hátsó sorokban, vagy éppen a függőágyban. Fotóinkat tehát egyrészt terápiás segédeszköznek szánjuk, másrészt emlékeztetőnek:
Nincs veszve semmi, végül minden rendben lesz.