Szponzorált tartalom

A bikavér és az Egri Csillag – ezek Eger legjobb borai és borfesztiváljai

Láttad már az Egri Csillagokat? Olvastad is? Ittad is? Ha az utóbbira még nem került sor, gyorsan pótold, mert legalább olyan élménnyel kecsegtet, mint Gárdonyi regénye vagy a híres játékfilm. Ehhez csupán annyit kell tenned, hogy ellátogatsz Egerbe április végén, és a város egyik legjobb borfesztiválján rendelsz magadnak egy pohárral. Az Egri Csillagok ugyanis egy kitűnő bor, amelynek legjobb évjáratai vetekednek a híres bikavérrel is. Nem véletlenül nevezik mostanában testvéreknek őket.

nlc

Hazánk egyik legismertebb vörös cuvée-jét, az Egri bikavért nem kell bemutatni. Persze azért akad még vele kapcsolatban egy-két titok és kevésbé köztudott legenda – de ezekről majd később. Most inkább vegyük közelebbről szemügyre fiatalabb testvérét, az Egri Csillagot, és még néhány olyan borfajtát, amikért érdemes Egerbe utazni.

Az egri nagy fehér

Ha ellátogatsz a város egyik legtrendibb fesztiváljára tavasszal, az Egri Csillagot behatóan tanulmányozhatod. Ez a rendezvény ugyanis teljes egészében erről a borkülönlegességről szól – még a neve is az, hogy Egri Csillag Weekend. Persze lehet itt jókat enni is és zenét hallgatni, de az impozáns Dobó téren, a vár tövében a főszerep mégis a boré. És joggal szentelnek neki négynapos programot, hiszen ez a bor, akárcsak a bikavér, az egri vidék borainak esszenciáját mutatja meg – csak éppen fehérben.

Két nagy cuvée Egerből – egy bikavér és egy Egri Csillag. Így teljes a paletta

Két alaptípusa létezik: a superior és a classic. Ez utóbbi minimum háromfajtából, míg az előbbi legalább négyből készül, és csakis száraz lehet, máskülönben nem kaphatja meg az Egri Csillag elnevezést. Bármelyik borász készíthet ilyen bort Egerben, azzal a kitétellel, hogy a felhasznált borok legalább fele Kárpát-medencei fajta legyen. Például Olaszrizling, Hárslevelű, Leányka, Királyleányka, Zengő vagy Zenit. És ezzel el is érkeztünk azokhoz a fehérborokhoz, amelyeket kiváló minőségben termi ez a vidék, ám mégsem itt keresi őket leginkább a borkedvelő közönség. Pedig csodálatos tételeket fedezhetünk fel: például a helyi Olaszrizling felveszi a versenyt a híres csopakival is, az egri Hárslevelűre pedig legkiválóbb termőhelyén, Tokajban is elismerően bólintanak. De a klasszikus világfajták terén sem vallanak szégyent az egri borászok: a Chardonnay, az Ottonel Muskotály vagy éppen a Sauvignon Blanc remekül érzi magát a barna erdőtalajon és riolittufán, és ha kedvező az időjárás, kifejezetten nagy borokat terem.

A bikavér-legenda

A fehérboros kirándulás után pedig térjünk vissza a klasszikus vörös cuvée-hez, a bikavérhez, és elevenítsük fel keletkezésének legendáját. Eszerint a törökök – látva a védők erejét és elszántságát – úgy hitték, hogy Dobó István a vár viadalakor bikavért itat a katonáival, amikor azok sűrű, testes és mélyvörös italt vesznek magukhoz a csata szüneteiben. Az ital persze nem bikák vére volt, hanem tüzes és vörös egri bor.

Az Egri bikavér „receptje”

A bikavér több vörösbor „összekeveréséből” áll elő. A szabályok megengedik a gazdáknak, hogy szabadon válasszák meg, mely kékszőlőfajták borait házasítják össze, mint ahogy azt is, hogy milyen arányban. Mindössze 4 fontos előírást kell követni a készítés során: csakis az egri borvidéken megtermelt szőlő használható fel, legalább háromfajta bort kell elegyíteni a cuvée-ben (úgy, hogy egyik fajta aránya sem lehet több 50 százaléknál), legkevesebb 8 napig kell héjon erjeszteni a szőlőt a készítés során, és végül fahordóban kell érlelni a nedűt. Így születik meg a testes, fűszeres-gyümölcsös aromájú mélyvörös bor.

Hogy a legenda igaz vagy sem, mi eldönteni nem tudjuk. Az bizonyos, hogy Dobó idejében a vidéken szinte csak fehér szőlő termett, és a bikavér, mint egy borfajta elnevezése csak jóval később tűnik fel az írott emlékekben. Egészen pontosan 1846-ban, amikor Szekszárd híres költője, Garay János így becézte versében a helyi gazdák testes, erőteljes és mélyvörös borait: „Töltsd pohárba, és csodát látsz! / Színe mint a bikavér…”. Innen hát a név, amely 70 évvel később, 1912-ben Egerben is megjelenik, amikor Grőber János szőlőbirtokos úgy döntött, megalkotja a legkitűnőbb helyi fajtákból saját cuvée-jét, és leírja annak elkészítési szabályait.

A legenda szerint a bikavér erőt és életkedved ad. Ez a legenda igaz

Grőber olyan házasítást szándékozott készíteni, amely hűen reprezentálja az egri vörösborokat, és egyetlen palackba zárva megmutatja azok legnemesebb erényeit, esszenciáját. Hogy milyen jól sikerült ez a kísérlet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bikavér fogalmát ma már szinte mindenki Eger városához kapcsolja, és a közvélemény a tokaji aszú mellett az egyik legmagyarabb borkülönlegességként tartja számon hazánkban és külföldön egyaránt. Olyannyira, hogy 2017-ben be is választották a Hungaricumok közé.

Kövesd az Egri Csillagot!

Vajon az Egri bikavér testvére, az Egri Csillagok is ilyen hírnévre tesz majd szert? Legendája mindenesetre már van, ami egész biztató előjel. Így szól: Eger és környéke évszázadok óta fontos kereskedelmi és hadi utak csomópontjában állt, így vándorok, kereskedők, katonák és mindenféle rendű és rangú népek megfordultak a vidéken. Nem ritkán éjszaka kellett utazniuk gyalogszerrel vagy lovas szekéren, és ilyenkor a város körüli rengetegben, a dombok és völgyek közt kanyargó utakon könnyen eltévedhettek volna tájékozódási pontok híján. Azonban számos őrkunyhó is állt errefelé, amelyek pislákoló fénye a sötétben éppen elég volt ahhoz, hogy irányjelzőként szolgáljon és az idegen vándort segítse. A halványan derengő ablakok és a kunyhók előtti tüzek távolról olyan képet mutattak, mint a csillagos éjszakai égbolt, csak épp ezek a csillagok a földön voltak, és gyenge fényük nem a Tejutat jelölte ki, hanem a hazafelé vezető ösvényeket. Ezért terjedt el a mondás: „ha Egerbe utazol, kövesd az egri csillagot!”

Ezt olvastad már?