A Szajki-tavak nemcsak a magyar embereket vonzza mágnesként, külföldről is érkeznek ide turisták, hogy kiélvezzék a békés, kedves, kicsit retró környezetet. Húsz év után most én is visszatértem gyerekkorom egyik legkedvesebb strandjára.
Hétéves voltam a rendszerváltás évében, és míg a felnőttek a történelem nagy pillanatai miatt izgultak, én minden erőmmel a nyarat vártam, hogy bepattanjunk a hófehér Daciába, és a szülőfalumtól alig egy órára található Szajki-tavak felé vegyük az irányt. Gyerekfejjel ennél szebb, izgalmasabb helyet elképzelni sem tudtam, nem elég, hogy szúnyoghálós sátorban aludtunk, de anyu gázrezsón készítette a rántottát, hűtőtáska volt a frizsider, kinyitható lábú kempingasztal volt az étkezések színtere, felfújható matracokon aludtunk, és mindezt egy gyönyörűséges tóparton, erdei környezetben, aminél szebbet álmodni sem tudtam volna. Ide látogattam vissza húszonsok év után, és újra hatalmába kerített az öröm: nem kiszínezett gyermeki túlzás volt, ahogy akkor éreztem, a Szajki-tavak tényleg mesébe illik.
Fotók: Czvitkovits Judit
Gyermekkorom egyik legfontosabb színtere Vas megyében található, egy karnyújtásnyira Szombathelytől és Sárvártól. Az 1700-as években mindössze két tóról – és két malomról – tesznek említést a régi térképek, az 1900-as években azonban komoly átalakítások kezdődtek, két helyi birtokos, gróf Endrődy Sándor és Zierer Antal 1931-ben megkapta a vármegye engedélyét a tavak kialakítására. A munkálatok során felduzzasztották a Csörgető patak vizét, gátakat húztak fel, és tizenegy tavat létesítettek.
A tavak számozása a közeli település, Hosszúpereszteg irányából kezdődik, a kettes-hármas-négyes-ötös számú tavak horgásztavak, míg a hatos számú az, ahol a strandot, mellette pedig a kempinget kialakították. A többi tóban haltenyésztés folyik.
Bár én gyermekként csak a sátorozás műfaját ismertem meg, a tavak körül egész évben bérelhető apartmanok létesültek, amik ára körülbelül 3000-3500 Forint/fő-nél kezdődik. A legtöbb házikó ma már profin felszerelt, kényelmes ágyak, konyhák, kerti sütögetők, kerékpárok, játékok (tollaslabda, pingpongasztal,…) és persze wifi kényezteti a pihenőket, de sok helyen kint van az eladó tábla, vagy az enyészeté lett jó pár épület.
A strand területe pont olyan ápolt, mint húsz évvel ezelőtt, egy kicsit mintha az idő is megállt volna itt, hála istennek nem létesült óriáscsúszda, nincsenek dübörgő hangfalak, és a turisták is láthatóan csendkedvelő, nyugodt és kedves emberek, akik azért térnek ide vissza újra és újra, hogy az erdő és a tó ölelésében töltekezzenek. Sokan külföldről, például Ausztriából vagy Hollandiából érkeznek ide, vannak, akik lakókocsival teszik meg a hosszú távot a Szajki-tavakért.
Gluténérzékenység ide vagy oda, már az indulás pillanatában tudtam, a kötelező belépő, a nagyonfokhagymás, sajtos, tejfölös, sós lángos nem maradhat el, amihez extra feltét a büfé tulajdonosának (természetes) kedvessége, a hasznos információk, az útbaigazítás és a szabadidős tippek. A környéken ugyanis nemcsak pecázni és strandolni lehet, hanem kerékpározni és túrázni is, hétvégente pedig profi, lombkoronaszintre telepített kalandpark várja az extrém élményre várókat.
Úszásra, fürdésre a tó kiválóan alkalmas, maximális vízmélység 2,5 m, de mivel lassan mélyül, a gyerekek számára is biztonságos.
A büfés hölgytől azt is megtudom, hogy rengeteg programot szerveznek a Szajki-tavak partján, hamarosan például a környék polgármesterei csapnak össze főzésben, de van itt horgászverseny, éjszakai pecázás, és persze a Jeli arborétum.
A környék nemcsak nyáron, de egész évben, a nap huszonnégy órájában káprázatos látványt nyújt, élővilága csak hab a tortán. Itt még lepkékkel is könnyűszerrel barátságot köthet az ember, ami aztán egész nap elkíséri, és a feje körül röpköd.
