Ha nem követitek el az alábbi tipikus hibákat, a sátorozás szép élmény lesz, és alig várjátok majd, hogy jövőre is nekivághassatok.
1. Túl sok holmit pakoltok
Sokan úgy mennek kempingezni, hogy szeretnék magukkal vinni az otthonuk komfortját. Legyen tévé, hűtő, vasaló, mikró, sőt lehetőleg szőnyeg is a sátorban, így a végére a sok holmitól már alig férnek be a kocsiba. Számukra minden egyes sátorverésnél órákba telik a különféle cuccok szortírozása, ki- és bepakolása, és gyakorlatilag az egész kempingezés egy nagy csomagolásból áll. Hasonló hiba, ha valaki minden váratlan helyzetre fel akar készülni, és mindent meg akar tenni a biztonság érdekében, azért a malária gyógyszertől a bozótvágó késen át a medveriasztó spray-ig mindent bepakol – pedig csak a Tisza-tóra viszi a családot nyaralni. Legyél magadhoz szigorú, és minden felesleges, lényegtelen dolgot hagyj otthon. Mikor összeállítottátok a felszerelések listáját, húzzatok ki belőle legalább hármat, majd még kettőt, mert biztosan több holmit csomagoltok, mint amire valójában szükségetek lesz. Ne engedjétek a gyerekeknek se, hogy mind a 27 alvós plüssmacit magukkal hozzák, és a Lego készletet se hagyjátok nekik bepakolni!
2. Eluralkodik rajtatok az indulási stressz
A kempingezés nomád műfaj, vagyis számos dologban magatokra lesztek utalva. Valljuk be, ez bizony extra stresszel jár. Egy hotelben minden kívánságotokat lesik, és igyekeznek a legtöbb terhet levenni a vállatokról, míg a kempingben magatoknak kell megoldani számos problémás helyzetet. Ez bizony alapos felkészülést, a szokásosnál precízebb tervezést igényel az indulás előtt, hiszen ha nem gondoskodtok valamiről – például otthon marad a zseblámpa, a sátorcölöp vagy éppen a reggeli kávé készítéséhez nélkülözhetetlen gázfőző –, akkor meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerül a család. Egyszóval a kempingezős nyaralásra való felkészülés és az indulás meglehetősen stresszes, hiszen számtalan dolgot kell észben tartani. Ez a feszültség az indulás előtti napokban egyre erősödik (főleg, ha kapkodva, az idő szorításában kell elvégezni a különféle teendőket), és könnyen előfordulhat, hogy hangos vita vagy veszekedés robban ki miatta, a család pedig duzzogva, rossz hangulatban indul el a várva várt nyaralásra. Annak érdekében, hogy ne törjön ki kempingezés előtt az „indulási pánik”, és ne rontsa el a vakáció első napjait, a legokosabb, amit tehettek, hogy időben elkezditek a felkészülést. Nagyon fontos, hogy ne a család egyetlen tagja vállalja fel ennek valamennyi terhét, hanem szétosztva, mindenki – igen, a gyerekek is! – kapjon feladatokat. A legjobb, ha már legalább két héttel az indulás előtt elkezditek a szervezést. Természetesen először egy útiterv kell, majd jöhet a lista elkészítése a különféle felszerelésekről, és végül egy ütemterv arról, hogy mikor, kinek mi a teendője az indulással kapcsolatban, majd a vásárlások és végül maga a pakolás. Ha ezt így csináljátok, az indulás napjára összekovácsolódik a csapat, mindenki ráhangolódik a nomád vakációra, és arra, hogy a siker érdekében mindenkinek egyformán ki kell venni a részét a feladatokból a sátorozás közben is.
3. Silány felszerelést vesztek
Nagyon fontos a felszerelés minősége, ha családi kempingezésre indultok: kell, hogy jól bírja a strapát, a terhelést, az extrém körülményeket is. Persze lehet olcsó felszerelést is venni, ha takarékoskodni akarsz, de arra állandóan vigyázni kell majd. Viszont a gyerekeknek hiába magyaráznád, hogy óvatosan bánjanak velük, mert ők – és igazából ti, a szülők sem – azért mentek nyaralni, hogy egyfolytában körültekintőek és megfontoltak legyetek. Tartózkodj tehát a rossz minőségű felszerelések vásárlásától. Inkább kevesebb, de kiváló minőségű dolgot vegyél drágábban, mert ezeket nem csak egy alkalommal, hanem még évekig használhatjátok táborozáskor. Kiemelten érvényes ez a sátorra – ebben a kérdésben semmiképp nem érdemes spórolnotok.
4. Rossz sátorhelyet választotok
Ha huzamosabb ideig maradtok egy kempingben, a sátorhelyet rendkívül körültekintően kell megválasztanotok, különben nem pihenés és kikapcsolódás, hanem rémálom lesz a vakáció. Először is védett helyre kerüljön a sátor: vagyis szél- és napárnyékba. Próbáld meg kikalkulálni, hogy a felkelő nap hova vet árnyékot, és hova tűz akadálytalanul – ez utóbbi helyeket messze kerüld el, ha nem szeretnél már reggel 6-kor felébredni a hőségtől és az erős fénytől. A „természeti adottságok” mellett a sátorhelynek bizonyos civilizációs feltétleneknek is tanácsos megfelelnie: például ne legyen távol a tisztálkodóhelytől, WC-től, a kemping zuhanyzójától, konyhájától, de ugyanakkor túl közel sem, mert ezeken a helyeken már kora reggel is nagy a jövés-menés, és este is későn csendesednek el. Egyszóval zavarja a nyugalmat, ha túl közel vagytok hozzá. Azt is jó alaposan nézzétek meg, milyen a talaj, ahova le szeretnétek verni a sátrat: ne legyen túl köves, hepehupás, viszont legyen egy enyhe lejtése, hogy a víz elfolyjon a sátor mellől.
5. Olcsó fekhelyet vásároltok
Sokan csak az első éjszaka, lefekvéskor szembesülnek azzal, hogy rossz fekhelyet választottak a sátorba. Például azt gondolták, hogy egy felfújható strandmatrac megfelel majd erre a célra, vagy pedig azt, hogy egy sima polifoam „csík” is elég lesz. Számukra a kempingezés felér majd egy kínzással, és fáradtan, összetört tagokkal ébrednek minden reggel, emiatt pedig a nappali programok is egyre kevésbé lesznek nekik élvezhetők. A sátor után az ideális fekhely megválasztása a legfontosabb dolog a sátorozás előkészületeinél. Érdemes erre is inkább többet áldozni, és profi matracot venni, amely sem nem túl puha, sem nem kemény, viszont elég kicsire összehajtható és könnyű. Nem lesz olcsó mulatság egy komplett család számára, de feltétlenül megéri majd a befektetés. Ugyanis ha rosszul alszol, az egész kempingezést kidobott pénznek fogod majd érezni, mire hazaérsz, márpedig az sokkal többe kerül, mint néhány profi derékalj.
Szponzorált tartalom
