Az emberi faj sikerességében jelentős szerepet játszott a szerelem kialakulása. Az ember evolúcióját ugyanis a csoportszelekció határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az az embercsoport volt sikeres, ahol a szexuális, illetve családi kapcsolatok erősek voltak, vagyis ahol a szerelem megjelent.
Kifejtené?
Az ember sikerességének egyik oka a nagyfokú együttműködési készség. A csoportban élő állatoknál – például a páviánoknál – általában egy vezérhím uralkodik az egész közösség felett. És mivel ő termékenyíti meg valamennyi nőstényt, a többi hímben nincs együttműködési hajlam.
A szerelem viszont a monogámia, illetve a hűség felé mozdítja el a csoportot, mely elősegíti a kooperativitást. Ha, teszem azt, a férfiak egy része vadászni megy, némileg befolyásolja a zsákmányszerzés kimenetelét, hogy a vadászok nyugodt szívvel hagyják-e otthon asszonyaikat, vagy a férfiak szintén otthon maradt másik csoportja
Értem. Tehát a nagy kérdésre, hogy az ember alapvetően hűséges-e vagy sem, az etológia válasza: igen. Ez jó hír.
Biológiai!? Ez nem hangzik túl romantikusan.
A szerelem teljes mértékben biológiai jelenség.
Említette a monogámia szerepét, mely segítette az embert, hogy sikeres fajjá válhasson. Akkor a poligámia visszahúzó erő?
Ha a világon előforduló valamennyi embercsoportot nézzük, akkor a csoportok számát tekintve a monogám és poligám közösségek aránya azonos, de ha a csoportokat alkotó emberek számát nézzük, akkor a monogámia vezet. Emellett a poligám berendezkedésű kultúrákban gondoljunk az iszlámra is megfigyelhető a többnejűségen belül az első feleség intézménye, ami ismét a monogámia felé mutat. Emellett ne feledkezzünk meg róla, hogy csak akkor van többnejűség, ha az anyagi erőforrások rendelkezésre állnak.
A valóságban a legtöbb férfinak egy felesége van.
A szerelem erősíti a párkapcsolatot, és erősen kötődik a szex örömszerző funkciójához. A szex alapvetően megerősíti a szerelmet. A hűtlenség azonban arra bizonyíték, hogy akad még késztetés a monogámiából való kilépésre.