Ne túlozzunk, persze, a terhesség csodálatos dolog, hiszen egy új életet hozol létre, benned növekszik, belőled kap életet, amibe ha úgy tényleg belegondolsz, akkor leülsz, és csak nézel magad elé nagy csodálkozásodban, hogy ez egyáltalán lehetséges. Ráadásul veled esik meg. De azért a sok ugráló szivárványsörényű unikornisos érzés mellett van egy nagy rakás hátulütője, amire nem árt felkészülni. Van sötét oldal, csak nem annyira szeretünk rá emlékezni, de ez persze nem akadályoz meg senkit abban, hogy annyiszor vállalja a gyerekszülést, ahányszor jónak látja.
1. Tányérnyi mellbimbók
Nemcsak hogy sokkal nagyobbak lesznek, de még vagy 10 árnyalattal sötétebbek is. Nehéz nem bámulni őket, azon tűnődve, hogy hova tűntek a régi bimbók, mi nőtt ide a helyükre, és vajon visszatérnek-e majd normál állapotukba. Aztán amikor azt hinnéd, hogy már ennél furcsább nem jöhet, akkor kis fehér pöttyöket fedezel fel a bimbón – ezt hívják kolosztrumnak –, amitől hirtelen késztetést érzel, hogy felhívd az orvosodat, hogy mondja meg, mennyi időd van még hátra az életedből.
2. Hogyan került szőr oda?
Fantasztikus, hogy egyik pillanatról a másikra megjelenik egy sötét csík végig a pocakodon. Az pedig még fantasztikusabb, hogy szőr is kezd nőni teljesen váratlan helyeken, mint például a hasad közepén vagy a melleden. Mégis hogyan és miért, főleg pedig: ugye ez nem marad ott örökre?!
3. Nem látod a vaginádat
Amikor elérsz arra a pontra, hogy már akkorára nő a hasad a harmadik trimeszterben, hogy derék alatt semmit sem látsz a testedből, mert kitakarja a látványt. Ha pedig nem látod a vaginádat, akkor pedig esélyed sincs, hogy gondoskodj róla, különös tekintettel a szülés előtti borotválkozásra. Nem mintha a lábadat egyszerűbb lenne szőrteleníteni. Nincs mese, ilyenkor az ember lánya megkéri a férjét, hogy legyen a szeme és keze, máskülönben elvadul odalent.
4. Óvatosan a köhögéssel
Vagy tüsszögéssel. Nyilván nem tudod elkerülni, mert akkor meg felrobban a fejed, úgyhogy mindenképp köhögni és tüsszenteni fogsz, ami miatt simán lehet, hogy egy kicsit becsurrantasz a bugyidba, mint egy ovis.
5. A fogmosás nem jó móka
Legalábbis az első trimeszterben, amikor mindentől hányingered van, cseppet sem esik jól, hogy a szádban kell turkálnod a fogkeféddel, amin ráadásul még ott van a fogkrém is. Ha pedig már a hányingernél tartunk: senki sem készít fel arra előre, hogy állandó, szűnni nem akaró émelygéssel kell együtt élned, amitől eljuthatsz néha arra a pontra, hogy egy kis büfögésnél elhányod magad. Csodálatos érzés.
6. Az aranyér csodája
Ehhez a ponthoz még hozzászólni is fájdalmas. A terhességi hormonok ugyanis olyan hatással lehetnek rád, hogy szorulásod lesz úgy kilenc hónapig, és egy jól fejlett aranyérrel fejezed be a terhességet. És még nyomni sem nagyon mersz a harmadik trimeszterben a vécén, mert félsz, hogy megszülöd véletlenül a gyereket is (nyilván ez nem lehetséges, de attól még tartasz tőle).
7. Ijesztő kakilás
Szülés után az első kakilás gondolata halálra rémít. Épp az imént toltál ki a hüvelyeden keresztül egy gyereket, ami már önmagában teljesen hihetetlen, vagy felvágtak és félrelapátolták a belső szerveidet, hogy kiemeljék belőled a babádat, és akkor most még produkálnod kellene a vécébe is, mert a nővérkék szigorúan kérdezgetik, van-e már termés, és ettől függ, hogy hazamehetsz-e a kórházból.
8. Össze kell varrni???
Ha hüvelyi szüléssel szülsz, akkor lehet, hogy te is kapsz egy olyan kedves kis ajándékot, amit gátmetszésnek hívnak. Ilyenkor konkrétan össze kell foltozni odalenn a részeidet, amit egyáltalán nem akarsz magad elé képzelni.
9. Folyamatos hüvelyellenőrzés
Már a terhesség alatt hozzászoksz, hogy havonta matat a doki a méhszájadnál, aztán ha hüvelyi úton szülsz, átjáróház lesz a hüvelyed pár napig. Minden vizitkor szétteszed a lábad, hogy lássák, hogyan gyógyulnak a sérülések. Ha pedig császárral szülsz, akkor a sebedet kell mutogatnod. A szégyenlősséget terhesség alatt, úgy, ahogy van, el kell felejteni.
Mindezek mellett pedig igazán lehetne több szó arról, hogy mi minden távozik, sőt bugyog ki belőled a szülés utáni napokban. Elsőre elég ijesztő, amikor csak azért állsz fel az ágyról, hogy kimenj pisilni, és hirtelen nővérért kiáltasz, mert annyi véres cucc jön ki belőled, mintha egy sorozatgyilkos áldozata lennél.
Mi, nők, egymás közt beszéljünk néha a nem annyira csodálatos, csupa testi, néha gusztustalan dolgokról is, ami a terhesség és szülés közben történik velünk, mert ha mi nem tesszük, mi nem világosítjuk fel egymást, akkor ki? Ez csak egy kis bepillantás a várandósság szépségeibe, egy kis nyitás, hogy kendőzetlenül, őszintén beszéljünk arról, mi történik velünk egy gyerek kihordása közben. Toljuk félre a negédes, tökéletes kismamafotókat, csodálatosan gömbölyödő pocakokat, és ne várjunk el olyan sokat magunktól. Emberek vagyunk, a gyerekek pedig a maguk véres valójukban jönnek ki belőlünk, nem kell ezt éteri magasságokba emelni, mert csak annál nagyobbat esünk a végén. A terhesség nem csupa rózsaszín felhő, ahogy a szülés sem épp vattacukor, de ettől még folytatjuk, csak épp két lábbal a földön állunk közben.
