Judit kemény nő,és ezt tudja is magáról: Én tisztában vagyok azzal, hogy két lábon járok a földön és nagyon távol állnak tőlem a babonák, na meg az ezoterikus vonal is. Bár az asztrológia kapcsán a valódi szakértőkben hiszek, de nem hoz lázba semmilyen szépreményű lelki útmutatás sem. Talán ezért is volt, hogy amikor terhes lettem, eszembe sem jutott ilyeneken aggódni. A családomban is hasonlóan gondolkodnak, s bár a baráti körömben van egy-két csodabogár, akiket ugyan imádok, de sohasem fogok megérteni, mivel jól ismernek engem, ők sem próbáltak hiedelmekkel traktálni.
A tesóméktól kaptunk egy csomó mindent, igazából szinte alig kellett vásárolgatnom. Persze mivel szeretek a dolgokkal időben elkészülni, jó előre előszedtem a holmikat és amit kellett, átmostam, áttörölgettem és fokozatosan alakítottam ki a gyerekszobát. A terhesség végén a kilencedik hónap elejére majdnem mindennel készen voltam. Ha egy-egy ruhácska megtetszett, azt megvetem, de alig költekeztem szerencsére. A gyógyszertári dolgokat nem szereztem be előre, na meg egy körforgó hiányzott még a kiságy felől. Az valahogy kiment a fejemből és épp a szülőszobában jutott eszembe, hogy az még hiányzik. Aztán mire hazaértünk, a család persze beszerezte.
Anyósom volt az, aki megvette a körforgót. De utólag megtudtam, hogy bár nem mondta egyszer sem, de ő drukkolt, hogy legalább ezt szerezzük be a szülés után. Úgy lett, így ő is megkapta, amit akart. Elmesélte, hogy a családjukban mindenki tartotta ezt a hagyományt, és bár maga sem hisz a földöntúli dolgokban, úgy volt vele, hogy betartja és azt remélte, hogy én is eszerint cselekszem majd. Persze nem így lett és ha eszébe jutott a hiedelem, már hogy nem szabad berendezni a szobát és hogy nem lehet beszerezni a cuccokat előre, nyomasztotta a gondolat, hogy én nagy ívben teszek rá. Aztán persze most így utólag már ő is mondhatja, hogy azért volt rendben minden, mert a körforgót csak később vettük meg, de engem ez nem nagyon érdekel. Az a lényeg, hogy jól vagyunk és az egész család imádja a lányunkat.
