Engem személy szerint a hideg ráz Hello Kittytől, de teljesen értem a körülötte lévő felhajtást, én meg Julia Childért vagyok oda. De azért azt nem szeretném, ha vajúdás közben az egyik legnagyobb kedvencem vigyorogna rám. Hello Kittytől pedig kimondottan ideges lennék két fájás között. Viszont az biztos, hogy a tajvaniak legalább legalább próbálkoznak: egy teljes részleget változtattak át, hogy minél színesebb legyen.
Nálunk a legtöbb szülészeten még mindig egyszínű fehér a fal, és a sok helyen az ágy is vállalhatatlanul kényelmetlen, pedig 8-10-16 órát feküdni rendszeres fájásokkal egy rossz ágyon nem leányálom. Sőt igazság szerint az ijesztő műszerek látványa és a neonfény sem dobja fel igazán az embert, pedig ha végiggondoljuk, a kórházban szülésnek nem azt kellene jelentenie, hogy rideg körülmények között töltjük életünk talán legfontosabb óráit. Én személy szerint félek az otthon szüléstől, de azt sem tudtam volna elképzelni, hogy egy ijesztő műszerekkel telepakolt szobában hozzam világra a gyerekemet. Szerencsére vannak már itthon is olyan kórházak, ahol félhomályban, zenét hallgatva szülhet az ember, ettől persze nem fáj kevésbé, de legalább nem érezzük magunkat úgy, mintha egy sima, hosszan elnyúló foghúzásra érkeztünk volna. Ezek után pedig kíváncsi lennék, hogy kinek hogyan néz ki álmai szülőszobája, ha egyáltalán van ilyen…
