Van, aki már 15 évesen bejelenti az igényét az önálló szilveszterre, és talán azok a szülők jobban is járnak, akik hamar hozzászoknak ehhez, ugyanis később sem lesz jobb. A 15 évesekben az a jó, hogy általában megbízhatóan együtt marad a társaság, például ha egy osztálytársnál lehet a szilveszteri buli, akkor jó eséllyel hajnalban onnan el is lehet vinni a gyerekeket. Ebben a korban még abba is belemennek, hogy egy szülő a szomszéd szobában lehessen, esetleg az összes szülő egy közeli lakásban együtt bulizzon, amíg ők maguk is elbúcsúztatják az óévet.
Fotó: iStock
Később ez már nem ilyen egyértelmű, egykorú társaságban is lesznek önállóbbak, kalandvágyóbbak, szerelmesebbek, akik mind el akarnak indulni az éjszakába, és mindig lesz olyan, aki velük tart annak ellenére, hogy megígérte otthon, hogy egy adott helyen tölti a szilvesztert. Persze minden szülőnek joga van nemet mondani a gyerekének, de előbb-utóbb muszáj lesz elengedni: ha 16 évesen nincs meg a bizalom, akkor két évvel később sem lesz meg, és az az igazság, hogy a 18 évesek szinte semmivel sem felelősebbek a két évvel fiatalabbaknál. A bizalmat pedig nem karácsonykor kell kiépíteni, hanem az előző tíz évben. A gyereknek tudnia kell, hogy bármit csinál, bármibe keveredik is, a szüleire mindig, minden körülmények között számíthat.
De mi van, ha berúg?
Ez is benne van a pakliban. Ha egymás között vannak, és van rá lehetőségük, a tinik alkoholt fognak inni. Persze mindig vannak kivételek, de egyáltalán nem biztos, hogy pont a mi gyerekünk lesz az. Azzal kapcsolatban pedig ne legyen kétségünk, hogy tudnak-e majd alkoholt vásárolni maguknak a boltban, ha még nem múltak el 18 évesek. Tudnak.
Amiről mindenképp beszélni kell a téma kapcsán, az egyrészt a rohamivás, vagyis az, amikor valaki nagyon gyorsan nagy sok tömény alkoholt iszik. Aki volt már ittas, az tudja, hogy működik az alkohol, aki viszont tapasztalatlan, az nem hiszi el, hogy hiába nem érzi magát rosszul fél óráig, miután megivott öt perc alatt öt felest, a 35. percben már nem feltétlenül lesz így. Ne fenyegessünk, de meséljük el az alkoholmérgezés tüneteit és következményeit is. Ez a többi gyerek miatt is hasznos.
Ugyanilyen fontos tudatosítani a srácokban azt is, hogy felelősek egymásért, még akkor is, ha valaki a társaságból „meghülyül”, és úgy dönt, hogy egyedül elmegy. Soha nem szabad senkit elengedni egyedül vagy egy ittas barátjával. Nem ciki felhívni a másik szüleit, akár névtelenül is – inkább ez történjen meg, mint hogy baja essen valakinek. Ezzel párhuzamosan pedig tudatosítsuk azt is a gyerekünkben, hogy nyugodtan felhívhat minket bármikor az éjszaka folyamán, ha úgy érzi, hogy nem szeretne tovább maradni, mi érte megyünk, akár pont éjfélkor is.
Végül, de nem utolsó sorban kell ejteni pár szót a drogokról is. A legfontosabb, hogy ebben a témában soha nem lehetünk olyan jól informáltak, mint a gyerekeink, illetve az, hogy nagyon könnyű bárhol droghoz jutni, és sajnos a drogok bizonyos fajtái olcsók. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókat persze nem egy házibuli előtt kell elmondani a gyerekünknek – a legjobb esetben már több ilyen beszélgetésen túl van minden család. A lényeg itt is az, hogy törekedjünk őszinteségre a gyerekkel, és mindenképp tudjon a magyar drogtörvény szigorúságáról. Középosztálybeli, jó családból származó gyerekek is kerültek már komoly bajba drog miatt azért, mert tudatlanok voltak. És még csak az sem biztos, hogy fogyasztottak belőle.
Jobban fogjuk érezni magunkat, ha előre megteszünk pár dolgot
Csináljunk egy Messenger-csoportot a többi szülővel, akiknek ott lesznek a gyerekei. Kérjük meg a gyereket, hogy küldjön néha egy-egy fotót a buliról. Erre a legtöbben hajlandók – persze nem kémfotókról van szó, de legalább láthatjuk, hogy tényleg jól érzi magát. Figyeljünk oda rá, hogy teljesen feltöltött telefonnal induljon a gyerek bulizni, és nyomatékosítsuk, hogy ha hívjuk, muszáj felvennie. Fontos kiegészítés ugyanakkor, hogy ennek ellenére ne hívogassuk feleslegesen: ha már elengedtük, adjuk meg neki a lehetőséget a szórakozásra. Egy éjféli és egy kora hajnali telefon pont megteszi. Emellett kérjük el több barát telefonszámát, nekik is adjuk meg a miénket, és legyünk kapcsolatban folyamatosan a többi szülővel. Egyrészt nekik nem ciki elmondani, hogy mennyire aggódunk, másrészt mindig lesz olyan szülőtárs, akinek segítség, amit épp megtudtunk a buliból, és ugyanígy az is előfordulhat, hogy mi örülhetünk annak az információnak, amit ők tudnak.
A legtöbb telefonon van „nyomkövető” funkció is – beszéljük meg a kamasz gyerekünkkel előre, hogy ezt bekapcsolva tartja. Ha tiltakozik, mondjuk el neki, hogy még kiskorú, és annak ellenére, hogy elhisszük neki, hogy tud magára vigyázni, igenis aggódunk érte, és hatalmas megnyugvás számunkra, ha láthatjuk, hogy hol van. Egyébként sokan ettől is teszik függővé, hogy elmehet-e a gyerekük bulizni, és a legtöbb kamaszt nem is igazán zavarja a dolog.
Legyünk jó fejek, és küldjünk pár finom falatot!
Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a gyerekek éhesek lesznek, és valahogy ezt soha nem tudják előre: a legtöbb kamasz ragaszkodik ahhoz, hogy nem kell ennivalót vinni, mert lesz majd ott valami, illetve más hoz. Ne dőljünk be nekik, ebben az esetben tényleg érdemes rámenősnek lenni. Küldjünk szendvicseket, sok pogácsát, vagy mindenféle kencét pirítóssal. A tatárbifsztek mindig nyerő, és a levelestésztában sütött virsli is elég nagy sláger, különösen egy lencsesalátával. Hajnalban mindenki nagyon hálás lesz nekünk, amikor eljön a pillanat, hogy a vasszöget is megennék.
Ezzel annak az esélyét is csökkentjük, hogy bármi baj történjen, de ettől még persze előfordulhat részegség, ahogyan verekedés vagy szerelmi bánat is. Ha így alakul, legyünk támogatók, és később se hánytorgassuk fel a történteket – természetesen mindent meg kell beszélni, de elég egyszer. Ne tartsunk hetekig újabb és újabb hegyi beszédeket, ha annak ellenére, hogy állítólag csak egy üveg pezsgő volt a buliban, mindenki részegen jött ki az ajtón.
Fotó: iStock
Hogy ez azért így egyben elég rosszul hangzott? Hát, valóban, de csak azért, mert mindenre fel kell készülni – elkenődni nem szabad, nem lesz semmi baj. Emlékezzünk csak a saját kamaszkori szilvesztereinkre! Azokat is túléltük különösebb probléma nélkül, pedig okostelefon akkor még nem is létezett, és abban is egészen biztos vagyok, hogy a mai szülőket nem várta fűtött autóval egyetlen mostani nagyszülő sem hajnalban.
