Vibrátorból kétféle van, az, amelyiket férfiak terveznek nekünk, ezt köszönjük szépen, de passzolnánk, meg az, amit nők terveznek nőknek, ezek azok, amikkel lehet kezdeni valamit.
Így összegezte egy nőismerősöm a vibrátorfelhozatalt, amikor szóba hoztam, mennyi szexkütyü volt az idei elektronikai expón, a CES-en. Férfi vagyok, naná, hogy eszembe sem jutott ez a megkülönböztetés, azt hittem, ez keresleti piac, amelyik vibrátor nem az igazi, az bukásra van ítélve. Pedig logikus: a nők ismerik a női anatómiát, míg a férfiak inkább a saját farkukat szeretnék a nőkben látni, vagy legalább tudni. A kettőnek meg, a természet egyik mocskos, szexista vicceként sokszor semmi köze egymáshoz.
Hogy ez mennyire így van, és hogy a szexjáték a mai napig mekkora tabu (plusz hogy prűd boomerek kezében van az elektronikai piac) arra a tavalyi CES-en kirobbant botrány a tökéletes példa.
Történt ugyanis, hogy a Lora DiCarlo szexjátékgyár bemutatott egy már ránézésre is gyönyörű és high-tech, működés közben pedig (állítólag) végképp meggyőző vibrátort, az Osé Robotic Massagert. Eddig nincs ebben semmi különös, igaz, a CES, ha nyíltan nem is tiltotta, sosem látta szívesen a segédeszközöket. (2017-ben az okosvibrátor-tervező Liz Klingernek úgy kellett belógnia, és egy stand egyik sarkát kölcsönkérnie, miután elutasították a jelentkezését; végül megtűrték a szervezők.) Nemhogy élethű szexbabákkal, művaginákkal és anatómiailag hiteles dildókkal, de még hagyományos vibrátorokkal sem nagyon találkozhattunk itt korábban, ami abszurd, hiszen a játékszerek bőven beleférnének a kiállítás imázsába, és mégiscsak technológiailag előremutató megoldásokról van szó. A Lora DiCarlo egyébként egy nők által alapított és működtetett cég, amely a női testre szabott, csúcstechnológiás szexkütyüket fejleszt, tehát öncélú pornográfiáról szó sem volt.
Ahogy az lenni szokott, a tavalyi CES-en is végigjárta az összes kiállító standját egy független zsűri, és minden kiállított terméket pontozott: tévéket, hifiszetteket, telefonokat, kamerákat. Többek közt elismerték a vibrátort is: nem kapott díjat, nem is reklámozták különösebben, egyszerűen csak megkapta a dicséretes termék pecsétet, több száz kiállított (szexmentes) tárggyal együtt. Mielőtt azonban ünnepelni kezdtek volna az olasz cég képviselői, a rendezvényt szervező Consumer Technology Association (CTA) gyorsan szólt nekik, hogy ácsi, vissza az egész, nem kapják meg az elismerést, a termék ugyanis „szabályellenes”. Amikor érdeklődtek, hogy ugyan milyen szabályba ütközik egy ártalmatlan vibrátor, főleg, hogy nem ők az elsők, akik hasonlót állítanak itt ki, a CTA arra hivatkozott, hogy ki kell zárniuk minden „erkölcstelen, illetlen, obszcén és közönséges” terméket. Később (a bontakozó botrány hatására) inkább arra hivatkoztak, hogy az Osé Robotic Massagert a vállalat a robotok és drónok kategóriában indította, a vibrátor pedig nem robot és nem drón.
Természetesen minden épelméjű, felnőtt látogató (és újságíró) kiszagolta a bullshitet, és teljes joggal kérdőre vonták a szervezőket. Az eset szokás szerint egy sokkal mélyebb és összetettebb problémára világít rá: arra, hogy hiába a jövő termékeit mutatják be, a szervezők erkölcsileg évtizedekkel lemaradtak a nyugati világ (szexuális) emancipációjától. A CES konferanciapaneljein évek óta egy nő sem szólal fel (igaz, 2018-ban gyorsan beszerveztek kettőt, amikor ezt számon kérte rajtuk a sajtó), és a látogatók csupán ötöde nő. Utóbbi nem csoda: a CTA csak pár éve győzte meg a kiállítókat, hogy ne alulöltözött hoszteszekkel (erre Amerikában külön kifejezés is van: booth babe) reklámozzák a termékeiket a standoknál. Azzal tehát, hogy egy nők által működtetett, feminista vibrátorgyárat nyilvánosan kiemelnek, sokat segíthettek volna megtépázott, a kilencvenes években leragadt, fiúklubos imázsukon. Ehelyett pont az ellenkezőjét tették. Ez már csak azért is abszurd, mert 2016-ban egy (nyilván férfiaknak tervezett), bocsánat a kifejezésért, szopógéppel került be a hírekbe a CES. A botrány hatására végül tisztázták a szabályokat, és visszaadták az elismerést a nőknek. Ja, és a legfontosabb: végre nyíltan és teljes mellszélességgel üdvözölték a segédeszközöket a kiállításon.
Mondanunk sem kell, az idei, nemrég véget ért CES-t ennek megfelelően szabályosan megrohamozták a szexkütyü-gyártók és -forgalmazók. Nemcsak azért, hogy érezzék a hirtelen jött szabadságot, hanem azért, mert iszonyatosan jövedelmező biznisz ez, ami jó jel az emberiség általános frusztrációját tekintve. Legalább ilyen fontos azonban, hogy a szextémában utazó vállalatok nemcsak kiállítani mertek, hanem végre nyíltan és fesztelenül beszélni arról, hogy az elképesztő technológiai fejlődés ellenére miért és hogyan tartunk még mindig a sötét középkorban, már ami az (ön)izgatást illeti.
A kísérleti csiklóizgatóiról ismert (vagyis pont, hogy nem ismert) Satisfyer cég például kénytelen volt a szexuális jólétről gondoskodó vállalatként reklámozni magát, egyszerűen azért, mert a szexjáték és szexuális segédeszköz kifejezésekhez annyi negatív érzés és fogalom tapad, hogy jobbnak látták ezeket nem használni. A szintén csiklókra szakosodott Dame Products egyik vezetője, Janet Lieberman-Lu úgy fogalmazott, „ezek is elektronikai termékek, mint minden más, mégsem úgy kezelik őket”. Szerinte a vibrátorokat többen használják, mint a legtöbb itt kiállított terméket.
A Dame nemrég egyébként merészet lépett: beperelte New York tömegközlekedési vállalatát, mégpedig a reklámfelületek elosztásának kettős mércéje miatt. Míg ugyanis más cégek nyíltan hirdethették potencianövelő és merevedési zavarokat orvosló termékeiket, ők nem reklámozhatták vibrátoraikat. „Azzal, hogy azt üzenik, a férfiak szexualitása egészséges és szükséges, a vibrátorok viszont illetlenek, azt is üzenik, hogy a férfiak szexeljenek csak, a nőknek viszont nem kell élvezniük. Az ilyesmi vezet az erőszak kultúrájához.”
Az idei CES-en szerencsére már olyan tabukat is döntögetnek (vagy legalább pedzegetnek), mint a kifejezetten erekciós zavarokkal élő férfiaknak tervezett eszközök, illetve a szülésen átesett, tehát jó eséllyel sérült vaginájú nőknek szánt vibrátorok. Ilyeneket tervez a Mystery Vibe cég, amely reklámszövegeiben inkább az egészséggel és a gyógyulással jön, mint a szexuális örömökkel. Az előbbi ugyanis nem tabutéma, míg a közönség nagy része zavarba jön, ha azzal szembesül, hogy a szervi bántalmakkal élő emberek is igénylik az izgalmat és az orgazmust, sőt: jár is nekik.
A Lovense célcsoportja szintén szokatlan: „maszturbátoraikkal” a távkapcsolatban élőket célozzák meg: az okoseszközök internetes kapcsolat révén aszerint reagálnak (mozognak, szűkülnek, bizseregnek), hogy azok párjával éppen mit művel az akár több ezer kilométerrel odébb élvezkedő partner. (Persze nincsenek illúzióik: valószínű, hogy inkább a webkamerás szolgáltatásokat kínáló camgirlök illesztik majd be a repertoráukba a Lovense-kütyüket mint extra szolgáltatást.) Természetesen gondoltak a meleg párokra is. A vállalat egyébként VR-szexjátékot is fejleszt, azaz a maszturbálóeszköz működtetéséhez nem is lesz szükség valódi partnerre, megteszi a virtuális is, az élmény a szoftvernek és a konkrét, kézzel fogható kütyünek hála ijesztően élethű lesz. Erről személyes beszámoló sajnos nem született, a CES ugyanis tiltja a nyílt pornográfiát és a szex anatómiailag hiteles, öncélú ábrázolását, a VR-játékot tehát nem hozhatta el a kínai cég.
A szexjáték-kiállítók egyébként megfigyelték, hogy az egyedül érkező látogatók szégyenlősen vagy egyáltalán nem szemeznek a termékeikkel, a párok már bátrabban mennek oda, kérdeznek, tapogatnak, próbálgatnak. A legjobb buli mindig akkor alakul ki a standok körül, amikor egy-egy csoport érkezik; azzal, hogy többen vannak, már fel is hatalmazzák egymást és magukat arra, hogy nyíltan érdeklődjenek, még ha poénkodva is. A Lovense ezért azt találta ki, hogy óránként ingyen termékeket osztogatott. Ilyenkor tömött sorok alakultak ki a standjuknál, a látogatók összehaverkodtak, társaságban pedig sokkal nyíltabb és lazább volt mindenki. Így aztán még azok is boldogan távoztak, akik nem kaptak ingyen maszturbálóeszközt.
Hozzá kell tennünk, hogy bárhogy is tűnik a fentiek alapján, a szexjátékipar nem elnyomott, lenézett és vergődő szegmense a kütyüiparnak. A közönség szó szerint viszi a segédeszközöket, mint a cukrot: több tízmilliárdos üzlet ez, 2024-re az előrejelzések szerint 40 milliárd dollár profitot hozhat az ipar világszerte. Minden botrány, minden felháborodott cikk jót tesz, függetlenül attól, hogy milyen előjellel írnak a szexjátékokról. A Lora DiCarlo vibrátorát például, amellyel ezt a cikket kezdtük, és amelyet 300 dollárért (nagyjából százezer forintért) dobtak piacra a tavalyi botrányos CES után, azonnal elkapkodták. A vállalatnál kiszámolták, mennyit adhatnak el egy év alatt – ezt végül öt óra alatt teljesítették. A cég a standon olvasható szlogenje („The pleasure is yours”, azaz „tiéd az élvezet”) nemcsak a vásárlókra vonatkozott tehát, hanem önmagukra is.