Véres csatatér vagy békés sziget?
Nem is olyan egyszerű ez. Ahogy körülnézek a környezetemben, sok ellenségeskedést látok az elvált párok között. A gyerekeket használják bástyaként, és vérre menő harcokat vívnak a… legtöbbször a semmiért. Mert jellemzően a gyűlölködés még azután is bőven folytatódik, hogy az anyagiak és gyermekelhelyezési viták már rendeződtek, a felek hivatalosan elváltak, és élhetné mindenki a maga kis életét. Valamiért mégsem ez történik.
Lehet, hogy párra is lel az egyik, de akkor a másik valamilyen módon keresztbe próbál tenni. Vagy csak beszólogat. Esetleg nem hajlandó elfogadni egyáltalán, hogy az exnek új pasija, nője van és ekkor előveszik a gyerekeket. Nem mehet a gyerek, ha ott van az új társ, mit képzel az a jöttment, hogy hozzá mer szólni a gyerekhez, miért ad C-vitamint az új nő, ha ott van három napig a gyerek, nem lesz gyerektartás, ha az a pasi a volt feleséggel él, nehogy már az apa kontójára érezzék jól magukat, és még sorolhatnánk a példákat. Pedig tudja mindenki a lelke mélyén, hogy semmi borzasztó nem történik a gyerekekkel akkor sem, ha van egy új párja az exnek, és inkább csak a saját haragjukat élik ki a volt férjen, feleségen a gyereken keresztül.
A múltra és magunkra haragszunk
Hozzáteszem, hogy teljesen megértem azokat, akik utálják az exet, bár nekem meggyőződésem, hogy nem az ember felé, hanem inkább a saját múltjuk miatt van bennük harag. Az ember sokszor a falba verné legszívesebben a fejét, hogy hogy lehetett ilyen vak, miért hitt el mindent, miért tette ezt saját magával, hogy lehetett ilyen béna, hogy nem sikerült a házassága. Ilyenkor magunkra haragszunk, de kitöltjük az exen. Nem lehet persze általánosítani, hiszen minden válás, minden élethelyzet teljesen egyedi, és ki vagyok én, hogy tudjam, mi történik más életében, amiért haragszik az exére.
Ez a cikk nem is azért íródik, hogy pálcát törjön azok felett, akik haragszanak, és esetleg rosszban vannak az exükkel, hanem azért, hogy segítsen elengedni a múltat. Nem a másik miatt kell jó fej exfeleségnek, exférjnek lenni, csakis azért érdemes erre törekedni, mert ezzel saját magunknak teszünk jót. Ha nem tápláljuk tovább a haragot és gyűlöletet a másik iránt magunkban, akkor végre szabadon élhetjük tovább az életünket anélkül, hogy továbbra is az exen gondolkodnánk, gyötrődnénk.
Átmentem ezen én is, csak szerencsés helyzetben vagyok, hogy a haragot még akkor átéltem az ex felé, amikor még nem volt ex, így mikor a válásra került sor, már nem maradt miért haragudni. Addigra már mindenféle ellenérzést letisztáztam magamban és vele is, már túl voltunk a szétválás okozta fájdalmainkon. Azt hiszem mi még az együttélés alatt váltunk el igazából. Mostanra már jó kapcsolatban neveljük úgy a gyerekeinket, hogy tényleg az ő érdekeiket tartjuk szem előtt, és nem hallanak rossz szót tőlünk a másikról. Az apjuk mindig az apjuk marad, apaként teljesen jól megállja a helyét a gyerekek életében, ennél többet tőle már nem is várok. Ezért örültem meg ennek az 5 jó tanácsnak, amit találtam haragos exfeleség, exférj helyzetben lévőknek, hátha segít nekik is, hogy könnyebben rendezni tudják kapcsolataikat a volt párjukkal.
1. Már nem tartozik elszámolással
A válás után sokszor nehéz elengedni azt az érzést, hogy egész eddig minden pillanatáról tudtunk és felhívhattuk, hogy merre jár, mit csinál, miért és hogyan. Muszáj lesz visszafogni ezt a késztetést, már nem kérhetünk rajta számon semmit, nem tartozik magyarázattal, csak arról az időről kérdezhetjük ki maximum, amit a gyerekekkel tölt. Vonatkozik ez a segítségkérésre is: eddig ott volt kéznél, ha egy lyukat kellett fúrni a falba vagy felszerelni egy polcot. Most már hívjunk inkább segítségül bárki mást, csak ne az exet, mert ezzel is csak magunkhoz láncoljuk.
2. Csak semmi füllentés
Gyakori elvált szülős szindróma, hogy felnagyítjuk a saját tetteinket, hogy jobb szülőnek tűnjünk a másiknál. Teljesen felesleges azt mutatni az ex felé, hogy mi sokkal többet teszünk a gyerekeinkért, mint ő, mert annyit érünk maximum el vele, hogy a gyerekeinket felhasználva lelkifurdalást keltünk benne. Márpedig attól senkinek nem lesz olcsóbb a kenyér, ha az ex rosszul érzi magát. Az egyenes és őszinte kommunikáció sokkal többet ér. Elsősorban pedig el kell hinnünk magunkról, hogy pont elég, és pont jó szülője vagyunk a gyerekeknek egyedül is, nem kell ezt bizonygatnunk senkinek felturbózott hőstettekkel.
3. Hagyjuk a vallatást
Mármint a gyerekek vallatását kell hanyagolni. Amikor az apjánál tölt pár napot, és hazaér, ne azzal kezdjük, hogy leültetjük a konyhaasztalhoz, és minden percéről és mondatáról elkezdjük vallatni. Teljesen természetes, ha megkérdezzük, jól érezte-e magát, és mi volt a program, de kérdezgessük arról inkább, hogy neki milyen hétvégéje volt, ne pedig arról, hogy az apja és az ő új párja mit csinált, vagy mit nem csinált. Nem kis kémnek akarjuk használni a gyerekünket, csak szeretnénk, hogy jól érezze magát a bőrében, akárhol is van éppen, ugye?
4. Fontos a pontosság
Főleg apukáknak szóló pont, hiszen leggyakrabban ők hozzák-viszik a gyerekeket: mindig pontosan kell érkezni az exhez értük. Tiszteletben kell tartanunk a volt párunkat, neki is van élete, programjai, ha megbeszéltünk egy időpontot vele, amire ő számít, hogy egyedül lesz, akkor ne tegyünk keresztbe neki a pontatlanságunkkal. Kis dolog, de fontos. Az pedig még fontosabb, hogy a gyerekek is egy adott időpontra várnak minket, ünneplőbe öltöztetik a kis lelküket akkorra, amikorra ígérjük magunkat, nekik sem okozhatunk csalódást a késéssel.
5. Óvatosan a szidalmakkal
Azok a kis fülek mindent hallanak. Mármint a gyerekek fülei. Ne beszéljünk inkább előttük az exről abban a hangnemben, amiben a legszívesebben tennénk, ha haragszunk rá. Az exre vonatkozó szidalmak rombolóbbak lehetnek, mint gondolnánk, a gyerek a legutolsó, akinek azt kívánnák, hogy utálja meg szülőtársunkat. Inkább számoljunk el magunkban százig, ha annyira felbosszant, mint hogy a gyerek előtt kezdjük el taglalni, mennyire utáljuk még a gondolatát is, hogy valaha közünk volt hozzá.
