Nem vagyok oda a vígjátékokért. És ez a sorozatoknál sincs másképp. Kiábrándított a sok klisékkel teli, gyorsan ellaposodó, kiszámítható és fantáziátlan sitcom. Mondanám, hogy bezzeg a 2 Broke Girls mindenben mennyivel csodálatosabb, de nem mindenben. Például igenis kiszámítható. Kiszámíthatóan jó, úgyhogy fel is írnám kötelezően fogyasztandónak minden háztartásba, ha tehetném.
Kik ők?
Max egy csóró, nagyszájú, provokatív, talpraesett és finoman szólva is szabados pincérnő, aki mellé egy lecsúszott milliomoscsemete érkezik új kollégának a C kategóriás büfébe, a szőke, ránézésre barbie-s Caroline. Előéletükben, külsejükben és hozzáállásukban is ellentétei egymásnak. Ez az ellentét persze adhatná a sorozat velejét, és naná, hogy folyamatosan elő is kerül, mégsem kizárólag erre építenek a készítők, legalábbis nem ettől annyira szerethető az egész.
Bár a két lány uralja az epizódokat, az eleinte semmitmondónak tűnő mellékszereplők egy része is viszonylag gyorsan kinövi magát. A folyamatosan szétcsúszott fiatalságáról nosztalgiázó öreg recepciós mondjuk az évadok során semmivel nem válik érdekesebbé, mint az elején, és hasonló mondható el a büfé ázsiai, kisnövésű tulajdonosáról is. Oleg, a szexmániás orosz szakács, de még inkább Sophie, a lengyel és egészen szürreális szomszéd már annál izgalmasabb.
Mi a sztori?
Ennek a sorozatnak semmi köze a jellemfejlődéshez, kihagyhatatlan cselekményhez vagy történetszálhoz. Nyilván van egy alapkoncepció, de szinte teljesen mellékes. A 2 Broke Girls lányai összeköltöznek, újra és újra belevágnak a cupcake-bizniszbe, próbálnak egyről a kettőre jutni, és néha össze is jönnek valakivel, de pontosan tudjuk, hogy nagyjából úgyis minden a régi marad. A szereplők személyisége és a körülményeik is. Han, az étterem tulajdonosa például valószínűleg a 142. évad végére is folyamatosan próbál majd férfiassá és menővé válni, persze sikertelenül. És Max pökhendi, gúnyos stílusa sem fog megkopni vagy éppen finom-nőiessé válni. Szerencsére.
De vannak bizonyos sorozatok, amelyektől nem is ezt várjuk. Olyan sorozatok, amelyeket éppen a jóleső monotónia miatt várunk hétről hétre.
Már miért lenne kötelező a 2 Broke Girls?
Persze mindebből még egyáltalán nem következik, hogy lenne bármi értelme belekezdeni ebbe a sitcomba. Pedig nagyon is van. A monotónia ugyanis ebben az esetben konstans színvonalat jelent. A poénok jellege nagyjából standard mindegyik epizódban. A készítők, pontosabban a szereplők lényegében mindenkinek beszólnak, mindenkit kiosztanak: gazdagokat, szegényeket, hipsztereket, feketéket, fehéreket, nőket, férfiakat, menőket és lúzereket, szóval tényleg mindent és mindenkit, aki akár csak említés szintjén is felmerül. Fő sláger viszont a szex és a saját nyomoruk.
Kulcsszó a “saját”: az önirónia miatt ugyanis képtelenség rosszallóan reagálni akár csak egyetlen beszólásra is. És ami ennél is fontosabb: az írók vagy folyamatos versengési lázban égnek, vagy havonta lecserélik az egész gárdát, de tény, hogy a humor egyszerűen nem kopik meg az évadok során. Márpedig a hasonló sitcomoknak éppen ez szokta a vesztét hozni.
Van ám még itt extra plusz is
Max, Caroline, Sophie és Oleg szerepére egyszerűen nem tudok elképzelni jobb castingot, mint ahogyan ez a szereplőválogatás sikerült. Sophie nem mellesleg az a Jennifer Coolidge, aki Stifler mamáját játszotta az Amerikai pitében. Nélkülözhetetlen és egészen komolyan bizarr eleme a sorozatnak. Nélküle egyetlen epizód is nehezen képzelhető el. A Maxet alakító Kat Dennings, illetve a Caroline-t játszó Beth Behrs között nehéz megállapítani, hogy eleve adott volt a kémia (ezúttal a kifejezésnek nem szexuális értelmében persze), vagy a forgatás során barátkoztak össze, viszont süt róluk, hogy élvezik a szerepet, jól érzik magukat a bőrükben és jól érzik magukat együtt. És éppen ez adja azt az intimitást, összekacsintást és szerethetőséget, amitől simán a 2 Broke Girls függőjévé válhat az ember.
Figyelem: A magyar cím (Az élet csajos oldala) ne tévesszen meg senkit. Jobb inkább egyszerűen átsiklani a tévedés fölött. Aki pedig teheti, eredeti hanggal, feliratozva nézze. De tényleg.
