Az egész nemzetet tanította csajozni, de mi inkább elfelejtettük: Kisfaludy Sándor titkos élete

Több nyilatkozó szavait gyúrtuk össze, így jött ki a fenti idézet. Akkor mondták ezeket egymás szavába vágva a helyi vendéglátósok, amikor a Balaton ikonikus hegyénél jártunk, hogy megnézzük, mit lehet télen enni és inni arrafelé. Kisfaludynak (sőt külön a feleségének is) emlékháza, múzeuma van arrafelé, a kilátásáról híres étterem őrzi a nevét, szóval komoly kultusza van. Túltolt, turistacsalogató marketing, vagy tényleg akkora arc volt ez az „igen, valami rémlik”-kategóriájú, 175 éve halott költő? Ki kellett derítenem.

Nem volt egyszerű dolgom még nekem sem, pedig én hosszú (a kelleténél sokkal hosszabb) időt töltöttem magyar szakon. Eleve külön rá kellett google-öznöm az utónevére, nem emlékeztem ugyanis, hogy most akkor Sándor vagy Károly. (Kiderült: mindkettő, de számunkra most Sándor az érdekes – meg úgy általában is ő az érdekesebb.) Ez így leírva elég csúnyán hangzik, mégsem tudom szégyellni magam: Kisfaludy egyáltalán nincs benne a köztudatban, középiskolákban jó esetben megemlítik (általában azt sem), idézni senki nem tud tőle semmit, jobb esetben annyit tudunk, hogy „valami költő volt”, a haladóbbak belövik a késő felvilágosodást, kora romantikát is.

Pedig Kisfaludy Sándor hatalmas nemzeti ikon, példakép, viszonyítási pont és zsinórmérték, vagyis egy ideális világban az lenne, ha nem is költészete és szépprózája okán (az sem semmi amúgy, de inkább újító volt ő, mint álmunkból felverve is idézhető poéta). Inkább az élete volt izgalmas, illetve ez túl általános:

Kisfaludy volt az eredeti magyar Casanova, proto-PUA, ha lett volna akkoriban internet, biztosan képzést indított és pénzt szedett volna, hogy átadja a tudást. (Ki tudja, talán indított is.) Sokat elmond, hogy a magyar irodalomtörténet-írás a költőknél inkább a munkásság kapcsán hozza fel a magánéletet, akkor tehát, ha egy-egy nő akkora múzsája lett a férfinak, hogy abból minimum versciklus született. (Vagy fordítva – mondanánk, de a korabeli, férfiakból, izé, ihletődni merő, ma is ismert költőnők listája nem valami hosszú.) Ehhez képest Kisfaludynál egyszerűen képtelenek megkerülni a témát, ha pironkodva és béna eufemizmusokon keresztül is („udvarolt”, „csapta a szelet”, „kézen fogva sétált vele”, „hosszas oda-vissza levelezésbe bonyolódtak”), de mindig külön fejezetben értekeznek nőügyeiről. Egyszerűen azért, mert ezek nélkül legfeljebb két bekezdéses életrajza lenne, benne némi (bénácska) katonakarrierrel és földbirtokos életpályamodellel.

Kisfaludy Sándor költő és felesége, Szegedy Róza közös mellszobra a Szegedy Róza-ház udvarában a Badacsony-hegyen (Forrás: MTVA)

Az irodalmároknak már csak azért is felüdülés Kisfaludyval foglalkozni, mert a klasszikus magyar költők mindenek, csak nem szexik. Petőfi ártatlan, kamaszos sármján kívül ezen a téren sok dicsekednivalónk nincs, elég, ha ránézünk a beteges, zsémbes Aranyra, a félszemű, sápadt Kölcseyre, vagy – hogy egy kicsit visszább is menjünk az időben – a saját birtokain barbár hadúrként portyázó Balassi Bálintra. Hegedűs Géza irodalomtörténész konkrétan ezt írta Kisfaludyról:

Tegyünk tehát történelmi igazságot, mármint annyit, amennyit egy sok százezres olvasottságú online magazin tehet azért, hogy el ne felejtsük egyik legnagyobb (arc) költőnket! Íme pár – újabb szexuális töltetű eufemizmussal élve – nyalánkság Kisfaludy Sándorról.

Fitneszlegenda volt

Nagyjából minden életrajz – még a hardcore irodalomtörténeti cikkek is – azzal indokolják, hogy Kisfaludyt imádták a nők, hogy „daliás, délceg” alakja volt, fess férfinak számított. Kisfaludy Sándor egyébként így nézett ki:

Forrás: Wikipédia

Nyilván a kor szépségideálja teljesen más volt, mint a mai (plusz isten ments, hogy bárkit, akár egy rég halott férfit is bodyshamingeljünk ebben a schobertizmusokkal sújtott közbeszédben), de azért alighanem 1792-ben sem számított Chris Hemsworthnek. Maradjunk abban, hogy a kackiás bajuszon kívül a nőket felfaló tekintetére és szókincsére is szüksége volt, na meg arra, hogy ha szeretett egy nőt, akkor elég sok verset írt róla – és neki. (Ez a mai napig beválik, csak mondom.) Sokat segített a tiszti egyenruha is, Kisfaludy ugyanis, hogy apjának beintsen, katonának állt, és egészen a császári testőrségig jutott. Akkoriban közismerten jól éltek a tisztek: az élet buli volt, a sikeres udvarlás garantált, kivéve, ha jött valami háború, akkor sajnos nem volt mese, menni kellett.

Még fogságban is csajozott

A testőrségben valami balhéba keveredett, ennek részletei nem ismertek (hivatalosan szófogadatlanságért és zendülésért mentették fel), ezért Olaszországba küldték, pont akkor, amikor alakult valami egy éppen hogy nagykorú és nagyon szép nemes kisasszonnyal, Szegedy Rózával. (Igaz, a lány tudott Kisfaludy viselt dolgairól, így visszautasította, mire a költő hatalmas hisztit vágott le, és bejelentette, hogy akkor ő inkább meghal a csatatéren – majd elindult csajozni Olaszba.) Milánóban aztán megütköztek Napóleon seregeivel, Kisfaludy pedig többekkel együtt hadifogságba került, az ilyesmi azonban a franciáknál nem úgy nézett ki, ahogy a hadifogságot az ember a filmek alapján képzelné: egy takaros kisváros, Draguignan úri negyedében szállásolták el, viszonylag szabadon járhatott-kelhetett (és nőzhetett), az ablakából pedig egészen véletlenül Caroline d’Escaplon – Sárközi Mátyás író szavaival élve: „művelt, elfogadható külsejű” – polgárlány szobájára látott. Sándor 24 éves volt ekkor, és azonnal elkezdett verseket írni neki. A részleteket jótékony homály fedi, az mindenesetre kizárt, hogy ne mászkáltak volna át egymáshoz.

Ő volt a korai romantika Leonardo DiCapriója

A méltán elismert színész nemcsak követhetetlen barátnőforgalmáról ismert, hanem arról is, hogy mindegyik partnere legalább egy fél generációval fiatalabb, mint ő. Kisfaludy is így volt vele: állandóan iszonyatosan szerelmes volt – és állandóan más nőbe. Persze mindegyik szerelem őszinte volt, csak hát mit lehet tenni, ha az egyik nem jön össze (akár belső, akár külső okokból, például azért, mert a szülők kimentetik szegény lányt a már fiatalon is hírhedt sorozatmonogám ágyából), jöhet a következő. Elég, ha a tényanyagot nézzük:

• Kamaszként beleszeretett a pozsonyi német pékmester lányába, Wenstein Teréziába. Mivel eleve szeretett volna németül tanulni, átjárt hozzá nyelvleckéket venni. Ha érted, hogy mondom.
• Gyorsan Erdélybe vezényelték, mielőtt botrány kerekedett volna, itt viszont udvarolni kezdett Gyopári Anikónak; az udvarlás itt úgy értendő, hogy teherbe ejtette. A lány gyámszülei elzavarták a költő-katonát, és még mielőtt csorba esik becsületükön, hozzáadták a nőt egy mit sem sejtő szerencsétlenhez, aki sosem tudta meg, hogy nem az ő gyerekét szülte meg Anikó.
• Bécsbe vezényelték, ahol valameddig valamilyen viszonyt ápolt Krisztina királyi hercegnővel. A pletykák igazságtartalma nem ismert, de a hercegnő végül egy aranyórát ajándékozott neki, ilyesmivel pedig ritkán dobálóztak az uralkodócsalád tagjai.
• Ugyancsak Bécsben elcsábította Maria Medina spanyol táncosnőt, akire fél Európa hajtott akkoriban. (A másik fele hasonló adottságokkal bíró testvérére.) A művésznő egy ideig megtisztelte kegyeivel, Kisfaludy pedig megtanult olaszul, és elmélyült az opera- és táncművészetben, szóval, ahogy mondani szokták, mindenki jól járt. A baj az volt, hogy a költő felettesének is tetszett a nő; könnyű dolga volt, lefokozta és odébb vezényelte vetélytársát.
• Miközben Franciaországban „raboskodott” és látogatta nőismerőseit (főleg szembeszomszédját), sehogy sem tudta elfelejteni a korábban őt kikosarazó Rózát. Félig a sértett egója miatt, félig azért, mert tényleg tetszett neki. Feltalált hát egy új rím- és ritmusképletet, a Himfy-strófát, és egész ciklust írt a nőhöz, amit részletekben küldözgetett neki. Szegedy Róza később tárt karokkal várta, ő lett évtizedes szerelme.

Rózát akkor egyébként már józan megfontolásból: badacsonyi lakhatásért és hozományért vette el, de ettől függetlenül tényleg szerette. Sajnos beteges volt, hiába próbálták, sosem lett gyerekük. Kisfaludy ennek ellenére nem mozdult mellőle, és Róza haláláig rá sem nézett más nőre. Kisfaludy újra próbálkozott nőknél, de verseit továbbra is Rózához írta. Gyereket mindenesetre annyira szeretett volna, hogy hetvenévesen elvett egy húszéves lányt, aki ráadásul a rokona volt, de pár év múlva őt is elvesztette: tüdőgyulladást kapott, miután megfázott egy szentmisén. Kisfaludy végül magányosan halt meg 1844 őszén. Szakadt a hó odakint, négy napig ki sem tudták hozni a házából, akkor is bivalyokkal kellett utat törni a temetőig.

Illusztráció a Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly válogatott költeményei című kötetből

Megírta a magyar Szürke ötven árnyalatát

Az eredetileg Rózának írt Himfy szerelmei kötet annak idején kész pornográfia volt, és hogy tetézze a provokációt, magyarul adatta ki a hivatalosan német nyelvű Magyarországon, ezzel nemcsak a legszexibb, de a legpunkabb költője is volt korának. (Vagyis lett volna, ha nem álnéven teszi mindezt.) Hatalmas siker volt, nemcsak poétikai igényessége folytán, hanem azért, mert fantasztikus érzéke volt ahhoz, hogy természeti motívumokba és egyéb metaforákba csomagolja az emberi szexualitást, így a könyv kézről kézre járt a frusztrált polgár- és nemesasszonyok közt. Itt van ez a mai szemmel nyilván ártatlan, de akkoriban Pornhub-videónak számító részlet, amelynél szebben ezt a cikket úgysem tudnánk befejezni: