Egy névtelenséget kérő budapesti fizikatanárnő elmondta, mire számíthatnak azok, akiknek tíz év múlva tanköteles lesz még a gyereke. Megijedtünk, mert egy olyan jövőképről hallottunk, ami ellen semmit nem tudunk tenni. Kevesek vagyunk a változtatáshoz, ehhez bizony politikai akaratra lett volna szükség, méghozzá már tíz éve. Nagy gondban van a magyar oktatás.
A tanárnő főállásban egy jó nevű budai gimnáziumban tanít fizikát, ötvenéves múlt. Van másodállása is, egy alapítványi iskolába jár óraadó tanárként hetente négy órában, délután háromtól. Normális esetben nem kezdődnek órák délután háromkor, de ha az iskola nem talál megfelelő tanárt, akkor általában minden megoldás érdekli, főleg, ha egy kicsit rugalmas tud maradni. Márpedig egy alapítványi iskolában sokkal nagyobb a tanszabadság, mint az állami vagy az egyházi iskolákban.
„Most 2020-at írunk, még nem jött el az oktatási apokalipszis, de már nincs messze. Fizikatanár például már most sincs. Van olyan vidéki kollégám, aki autóval járja a megye gimnáziumait, és a kötelező óraszámnál kevesebbet tanít mindenhol, csak tanuljanak valamit a gyerekek. Ha ő otthagyja a pályát, akkor sokan lesznek nagyon nagy bajban. Az, hogy nekem másodállásom van egy másik iskolában, nemcsak pénzkérdés, hanem inkább szakmai. A gyerekeim felnőttek, van időm, és persze a pénz sem jön rosszul, de a legfontosabb, hogy tényleg hivatástudatom van a fizikaoktatást illetően. Muszáj a gyerekeknek fizikát tanulniuk, különben megvezethető, becsapható, ostoba felnőttek lesznek belőlük.”
De nemcsak fizikatanárból van hiány már most, hanem szinte mindenféle szaktanárból. A legtöbb pedagógus jelenleg is 50-60 év közötti, ők körülbelül harmincezren lehetnek a felmérések szerint. A korukból következik, hogy a következő öt évben a felük elmegy nyugdíjba, de a rá következő tíz esztendőben is harmincezer nyugdíjba készülő pedagógussal számolnak.
Akinek lesz pénze, az megfizeti majd a magántanárt (Fotó: iStock)
Ez akár örömhír is lehetne, hiszen nagyon nagy szükség lenne a fiatal tanárokra, de sajnos nincs utánpótlás. Mi, szülők pedig vagy nem hisszük ezt el, vagy homokba dugjuk a fejünket. Igaz ugyan, hogy egyre kevesebb a gyerek is, de messze nem annyira, mint amilyen kevés a pedagógus. Szerencsésnek mondható az, akinek az elkövetkező tíz évben leérettségizik a gyereke!
„Talán nem hiszik el a kedves szülők, de elmondom, mi fog történni. Ha tehetséges a gyerekük, és egyetemre készül, akkor muszáj lesz leérettségiznie. Csakhogy nem lesz tanár, aki felkészítse. Természetesen papíron megkapja majd az oktatást, és az is lehet, hogy valóban egy tanár lesz vele a heti négy matekórán, csak elképzelhető, hogy nem matektanár. Rosszabb esetben nem is pedagógus, csak egy diplomás ember. Esetleg még az se, hiszen a versenyszférában már minden diplomásnak többet fizetnek a pedagógusbérnél, akkor meg miért menne valaki egy iskolába dolgozni?!”
Ha nincs pénzed, kimaradsz
A tanárnő szerint még jobban kettészakad majd az ország, a jó önérvényesítő képességgel rendelkező szülők ugyanis mindenféle plusz juttatásokkal megszerzik majd a gyerekük iskolájának vagy osztályának a megfelelő szaktanárt. Már most is van arra példa, hogy a szülők közösen egészítik ki valamelyik tanár fizetését, csak maradjon a pályán. Tíz év múlva viszont ez nem lesz elég, mert tényleg nem lesz majd kit lefizetni.
2020-ban egy matematikatanár 5-6 ezer forintot kér 60-90 perc matematikakorrepetálásért, és annyi tanulója lehetne, mint égen a csillag, ha a nap nem huszonnégy órából állna. A legjobb külön tanárokhoz szinte lehetetlen bekerülni, várólista van náluk is.
„Manapság, ha gyorsan orvosi vizsgálathoz szeretnénk jutni, magánorvoshoz megyünk. A legtöbb húszperces vizit tizenöt-, húszezer forint, de sokszor nincs lehetőség mást választani, mert az állami rendelőkben sem időpontot, sem megfelelő orvost nem találunk. Aki teheti, megfizeti a magánt, aki nem teheti, az sajnos beteg marad. Ugyanez lesz az iskolával kapcsolatban is. Iskola lesz, mint ahogy rendelő is van. Tanítás is lesz, hiszen most is azt halljuk, hogy nincs tanárhiány. De mégis meg kell majd venniük a szülőknek a tanárt, ha oktatást szeretnének. Talán ugyanúgy kiépül erre is egy komoly infrastruktúra, mint a magánegészségügyre, hiszen szemfüles vállalkozók meglátják majd benne a pénzt. Csakhogy kevés szülőnek lesz módja ezt megfizetni, és a földrajzi távolságok is problémát okoznak majd. Minden héten többször feljárni faluról egy megyeszékhelyre ugyanis nem túl kellemes.”
Nem lesz, aki a gyerekeinket tanítsa (Fotó: iStock)
Hogy mit lehetne tenni, arra a tanárnőnek nincs ötlete, de pár dolgot azért javasolt.
Természetesen sokat javítana a helyzeten, ha magasabb lenne a pedagógusok társadalmi megbecsülése, és az is, ha jövő hónaptól kétszer annyit keresnének, mint most. Sajnos ez utóbbi teljesen elképzelhetetlen, pedig még akkor sem érnék el azt az összeget, amiért a versenyszférában dolgozhatnak. Örömteli lenne az is, és talán több fiatalt vonzana a pályára, ha visszakapnák az iskolák az oktatási szabadságukat, és nagyobb teret engednének a tanárok önálló, kreatív ötleteinek, pont azoknak, amik miatt nem érzik magukat robotnak.
Angol, angol, angol
„Sokan kérdezik tőlem, hogy mit tehetnek a szülők? Talán az a legfontosabb, hogy minél hamarabb megtanítsák a gyerekeiket angolul. De sajnos csak az iskolában tanulva ez is szinte lehetetlen, a legtöbb gyereknek különórákra van szüksége a használható nyelvtudáshoz. Ha viszont az megvan, akkor végtelen mennyiségű és nagyon magas színvonalú online tananyag van fent a világhálón, amiből az igazán motivált gyerekek tanulhatnak, főleg matematika, természettudomány és világtörténelem témakörben. Magyar irodalomból és magyar történelemből továbbra is az iskolára kell majd hagyatkozni, bár ezen a területen is van előrelépés, különösen történelemből. Csakhogy ez már úgy hangzik, mint egy önképzőkör. Én pedig még mindig hiszek az iskolában, pláne, ha az korszerű, huszonegyedik századi.”
