A kezdetek…
Kicsit távolságtartóan, kicsit idegenkedve közelítettem meg Csomai Lóránték kék csodáját, klasszikus oldalkocsis motorját. Annyit első pillantásra láttam, hogy egy ilyen járgány manapság nem futkos tömegével az utakon. Az oldalkocsis motoron a sofőrön kívül két utasnak van hely, az idegenvezetést pedig maga a vezető tartja. Miután Lóránt bemutatta a motort, a fel- és leszállást, bekapcsolta a sisakokba épített, bluetooth alapú kommunikációs rendszert, aminek köszönhetően folyamatos a kapcsolat az utas/utasok és a sofőr között. Így nem maradt más hátra, felkaptuk a bukósisakot, rápattantunk a járgányra és nyakunkba vettük a várost.
Száguldás, oldalkocsis motor, szerelem
A kis bemutató után sem múlt el a félelmem, folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy fogom élvezni az utat, ha csak a körülöttünk jövő-menő autókra fókuszálok és arra, nehogy összeütközzünk valamivel. De ahogy elindultunk, a menetszélnek, a járókelők és az autósok mókás reakcióinak köszönhetően egyre jobban kezdtem élvezni ezt a különleges utazást. Ami tetszett a túrában, hogy a város nevezetességeinél elhaladva, nem egy nehéz és tömény töriórát kaptam évszámokkal, hanem pár érdekes, színes információt. Nagyon pozitív volt az is, hogy a túra nem egy nagy rohanásból áll. Amikor az volt a kérésem, hogy álljunk meg, mert fotót szeretnék készíteni és szelfizni a motorral, akkor megálltunk, de ha azt kértem volna a sofőrömtől, hogy ugorjon be a piacra, akkor oda is elmentünk volna.
Ez a motoros kirándulás nem a száguldozásról szól, hanem arról, hogy egy eddig nem ismert szemszögből fedezzük fel a várost, és jól érezzük magunkat. Ahogy Lóránt mondta, az oldalkocsis motorozásnak vannak íratlan szabályai, ilyen például az integetés, ami mindenkinek kötelező. Rendkívül szórakoztató élmény, ahogy az autósok és a gyalogosok a nagy forgalom ellenére is előzékenyen bánnak a motoron utazókkal, csakhogy megnézhessék, mi is ez, hogy is néz ki és mit csinálnak rajta…
A kezdeti félelmemnek, távolságtartásomnak, szkepticizmusomnak nyoma sem maradt. A túra végére azt vettem észre magamon, hogy nem akarok kiszállni az oldalkocsiból, úgy mennék még egy kört, és szívesen integetnék tovább az autósoknak, a gyalogosoknak és tulajdonképpen bárkinek.
Jó szervezés, barátságos és profi sofőr, vicces helyzetek, egy ma már hétköznapinak nem mondható közlekedési eszközzel. Azoknak is ajánlom a túrát, akik már ismerik Budapest minden egyes kis zugát, mert az oldalkocsis motorozás egy külön életérzés.
Tippek, tanácsok
|
