A Pál-völgyi-barlangrendszerben és a Mátyás-barlangban egyáltalán nincs kiépítés és világítás, így csak magunkra, az érzékszerveinkre, a túravezetőre, na meg persze a sisakon lévő kis lámpára hagyatkozhattunk a túra során. Nem először voltam ilyen jellegű megmérettetésen, de a barlangászoverall és a sisak most is nagy kedvencem volt. Miután felvettük a felszerelést, kezdődött a nagy kaland. Túravezetőnk, Katzer István igazán pozitív, humoros barlangász, aki már a túra elején (és közben is) jobbnál jobb, barlangban történt balesetek elmesélésével biztatott bennünket. Személy szerint jókat derültem a rémtörténetein.
Szendvics, elefánt, bárpult
Ahogy egy kisebb-nagyobb szakasz után egy nagyobb üregbe értünk, mindig megpihentünk, miközben István mesélt a barlang történetéről. Felhívta a figyelmünket a kőzetbe belenyomódott tengerisünök maradványaira, kisebb-nagyobb cseppkövekre vagy a felszínen lévő fenyőfák barlangba lógó gyökereire. Ahogy haladtunk előre, felfigyeltem arra, hogy egyes szakaszok találó neveket kaptak. István elmondta, hogy erre elsősorban azért van szükség, hogy a barlangászok is tudjanak tájékozódni. Voltak kellemesebb nevű helyiségek, mint például a bárpult, a nagy terem vagy a színházterem, de a giliszta és a szendvics már kevésbé tetszett. Konkrétan a barlang ezen részeinek kis szűk résein alig tudtam átpasszírozni magam, és csak azon imádkoztam, hogy valamilyen úton-módon kijussak. Ahogy próbáltam haladni és kevésbé lemaradni a többiektől, szereztem pár kék-zöld foltot, de szerencsésen túléltem a szendvics elnevezésű részt is, ahol – ahogy István fogalmazott – mi voltunk a hús…
A legmélyebb pont és teljes sötétség
A túra legmélyebb pontja 45 méter volt. A Mátyás-barlangban ennél még sokkal lejjebb is le lehet jutni, de azt már edzettebb, tapasztaltabb túrázóknak ajánlják a szervezők. Őszintén örültem, hogy mi nem mentünk lejjebb, ezeket a “könnyebb” szakaszokat is épp elég volt teljesítenem.
A túra legérdekesebb, legmenőbb része az volt, amikor egy nagyobb üregben leültünk, vezetőnk pedig arra kért, hogy kapcsoljuk le a világítást és maradjunk csendben. Tényleg síri csendben ültünk, egy szempillantás alatt megszűnt minden külső inger és azt éreztem, hogy az érzékszerveim felmondják a szolgálatot. Egy kis idő után István megszólalt és elmondta, hogy ezzel az állapottal az agyunk nem tud mit kezdeni, és ha ott ültünk volna még 20-25 percet csendben, a teljes sötétben, elkezdtünk volna hallucinálni. Hogy kipróbáljuk milyen játékot tud űzni velünk az agyunk, arra kért, hogy a sötétben tegyük magunk elé a tenyerünket és kezdjük el mozgatni. Azt tapasztaltam, hogy a koromsötét ellenére is láttam a kezem mozgásának árnyékát. Elvileg ez lehetetlen, de az agyunk bebizonyította, mi mindenre képes. Őrületes volt.
Kezdő barlangászként azért számomra voltak húzósabb részei a föld alatti kalandnak, de eltekintve egy-két kék-zöld folttól, nagyon érdekes, informatív barlangtúrán vehettem részt, ahol a vezető felkészültségének, érdekes történeteinek köszönhetően ismét szuper élménnyel gazdagodtam.
|
Hasznos tudnivalók a túráról: – semmilyen barlangász-előképzettség nem szükséges az alaptúrához – a program időtartama 2,5-3 óra – a barlangtúrákhoz sisakot, világítást és overallt adnak a szervezők – a barlangtúra és a föld alatti földrajzóra díja felnőttnek 5500 forint, 14 éves kor alatt 4000 forint, az extrém túra díja 10 000 forint személyenként. Ez az ár tartalmazza a szükséges felszerelést (sisak, világítás, overall), a barlangbelépő és a barlangi túravezetés díját – a barlangtúrákon való részvétel feltétele a betöltött 6. életév, az extrém túrán a betöltött 14. életév – egy kényelmes edzőcipő, bakancs vagy gumicsizma megfelelő a túrára. |
